Tisztelt MBH
Korábban Takarékszövetkezet 
   A közelmúltban nem tudtam belépni a NET-bank oldalamra. Hiába írtam be a negyed évszázada használt jelszavamat, folyamatosan letiltott.
  Telefonon – többszöri próbálkozás ellenére - nem lehetett kommunikálni Önökkel, nem segítettek- így elmentem a helyi bankjukba, ahol több, mint egy órás várakozás után – mert nem működött normálisan náluk az internet szolgáltatás- rám került a sor. Mindössze két munkatársuk dolgozott: egy a pénztárban és egy az ügyintézői oldalon - próbáltak segíteni egy új jelszó kérésével a központjukon keresztül. (Közben ne felejtsem: tucatnál is több ügyfél várakozott folyamatosan, káromkodva, dühöngve.)
  Hazamenve, az új jelszóval sem működött NET-bankos oldalam, ugyanúgy letiltott. MÁSODSZOR is elmentem a helyi bankjukba, ahol megismétlődött az immár „csak” félórás várakozás, majd otthon az újabb hiába való belépési próbálkozás. Jött a HARMADIK út, ugyanúgy sikertelenséggel a végén.
   NEGYEDJÉRE vittem magammal a vejemet is. Közben tájékozódtam másoktól is, akik hasonló utakat jártak végig, így megnyugodtam, nem én vagyok hülye. Végre sikerült belépnem. Igaz, több órás fölösleges időtöltés, benzin költség, a bosszúságról nem beszélek. A negyedik utamat végül siker koronázta, ám meglepődve tapasztaltam, hogy egy bank-automatás pénzfelvételem kétszer is le lett vonva. Vissza a bankba, újabb egy órányi várakozás, majd a reklamációs papír kitöltése, káromkodás jobbról-balról a várakozók részéről, és a tájékoztatás, hogy majd értesítenek a panaszomat illetően.
  Másnap jött egy sms: sikertelen próbálkozás volt a számlámhoz való hozzáférésre. Kérték, hívjam a Központjukat. Ott ismét több mint egy órás telefonálást követően azt mondták, le kell tiltsák a kártyámat, ez a szokás ilyenkor, de sebaj, küldenek egy újat úgy kb kettő hét múlva.
   Húrrá! Megérkezett az új kártya. Lehúzom a pin kódot takaró védő fóliát, de a pin kód nem olvasható. Telefon a Bank központjába, mi a teendő. Több, mint él órás várakozást, majd ide-oda kapcsolgatást követően közölték, visszahívnak. Nem hívtak.
   Másnap ismét telefon, több, mint kettő órás telefonálás után végre kicsörög a telefon, majd újabb várakozás egy akármilyen ügyintézőre, akiről a messzi távolból is sütött, halvány lila dunsztja sincs semmiről, de közölte, ide-oda kapcsolgat, majd segítenek. Kivártam… közölték, hogy visszahívnak… Nem hívtak. Ám kaptam egy sms-t, hogy még aktuális-e a problémám. (Vajon mitől oldódott volna meg?!) Válaszoltam is, hogy azóta is várom a visszahívást.
   Harmadnap – hiszen használnom kellene a kártyát – ismét telefon. A szokásos, hajszál pontos,  fentebb említett tortúra után a hölgy közölte, hogy... visszahívnak. Megkérdeztem, mikor, mert erre három napja várok. „Sok az ügyfél, majd csak rám kerül a sor.” – volt a válasz.
   Jön a hét vége, így visszahívás nyilván nem lesz. Most így nyílt levélben (is) megkérdezem: Várhatom, hogy ebben az évszázadban még visszahívnak-e, és megoldják a nem általam okozott problémát, mert a következő évszázadot már nem biztos, hogy megérem!
Fantasztikus, lelkiismeretes munkájukat megköszönve,
tisztelettel:  (valószínűleg már csak volt) ügyfelük:

 Gyöngyösi Zsuzsanna