Korábban már szándékomban állt nyílt levélben leírnom szolgáltatásaikkal kapcsolatos véleményemet. A Privátbankár c. weblapon megjelent "Válaszolt a Magyar Posta a dolgozók kőkemény vádjaira" c cikk után úgy gondoltam, nem halasztom tovább levelem megírását.
   Nagy taglétszámmal rendelkező újságíró szervezetként meglehetősen gyakorta kell postaszolgálatot igénybe vennem. Mindemellett több tucat postai dolgozóval volt-van szerencsém elbeszélgetni, akik egymástól függetlenül ugyanarról a diktatórikus vezetési stílusról, a dolgozók kőkemény kizsákmányolásáról tájékoztatnak évek óta!
   Az ország területén dolgozó újságíró munkatársaim tömegével jelzik felém ugyanazokat a panaszokat, amelyekről magam is naponta győződök meg. Munkatársaik IGAZAT mondanak! Keresgélhetik Önök a kifogásokat a saját igazuk "megvédésére", de fölöslegesen! Nem csak dolgozóik, de az ország lakossága is torkig van a Magyar Posta visszásságaival!
Nézzünk néhány példát: 

- Önkényesen emelgetik az árakat, amiről tájékoztatást nyújtani elfelejtenek.
- A postai díjak irreálisan magasak. 
- Fentiekkel szemben a szolgáltatás színvonata kriminális. 
- A Posta bazárrá vált, terhelve ezzel is a dolgozókat, akiknek a kezén sok százezer forint fut át, s a felelősség az övék! 
- Kész tények elé állítják a szolgáltatásaikat igénybe vevő embereket: Pl: sima levél feladása akár heteket is igénybe vehet, és korántsem biztos hogy az illető megkapja a feladott levelet/csomagot, csak ha a hatalmas összegű felárakat megfizeti.
    Nézzünk egy konkrét példát. Egy kis méretű borítékban szerettem volna feladni egy gyógyszert egy kollégánknak. A feladásáért 2.500,-Ft-ot kellett volna fizetnem. A Csomag 10 dkg sem volt! Megoldásként javasolták, hogy csomagként adjam fel, meg postán maradóként... akkor talán valamivel olcsóbb!
   Megkerestem az egyik (nem postai) futárszolgálatot. 1.040,-Ft-ért (a 2,500 Ft-tal szemben) elvitték a kis csomagocskát. Egy percembe került, hogy a szállítást megrendeljem a lakásomból, a fotelomban ülve. Másnap jöttek érte a lakásomra, és harmadnapra a címzett kezébe adták a lakásán (ő sem tette ki a lábát otthonról). 
   Ha elmegyek a Postára, félórákat állok sorban, dupla annyit fizetek minden feladott levélért, vagy csomagért, mint a futárszolgálatnál, és korántsem biztos,(sőt!!!) hogy a címzett azt meg is kapja.
   Más eset: Idős, beteg barátunk feltett 3000 Ft-ot rózsaszínű csekken. Kifizette a feladási összeget (950 Ft.) Két hét kóborlás után visszaküldték a címzett részére "nem kereste" megjegyzéssel, holott mindvégig itthon tartózkodtam, a postás pedig igen jól ismer, hiszen évek óta itt végzi a munkáját, ő biztosan nem hibás, mert még az utcán is utánam szól, ha érkezik a címemre fontos levél, küldemény.
   Idős barátunk ismét feltette a pénzt, ami ismét kóborolt kettő hétig. Persze kifizette újra a 950 Ft-ot. Mivel ekkor sem kaptam meg, reklamálni mertem. Láss csudát, harmadjára (3x950 Ft volt immár a feladásokért fizetett összeg) a reklamációm után - mivel minden igazoló szelvény a feladásról rendelkezésre állt, hírtelen megjött a pénz. Mondanom sem kell a korábbi két feladási díjat nem fizették vissza, azt a posta simán lenyúlta! 
   Ennél szebb történet: Feladtam egy beteg, idős rokonomnak egy nagy csomagot, alma volt benne. Megfizettem mindenféle felárat ami csak létezik: express, ajánlott, törékeny, gyorsan romlandó...
   Másfél hónap múlva kaptam egy értesítést, hogy csomagom érkezett. Elmentem a postára, ahol közölték, csak akkor adják át, ha kifizetem a csomag szállítási költségét. Szerettem volna tudni, honnan jött a csomag. Kiderült, az általam feladott csomagomat hozták vissza, és még nekem kellett volna fizetnem, hogy visszakapjam azt a csomagot, amit mindenféle felárral másfél hónappal korábban én küldtem (volna). Otthagytam, egyék meg! Ne képzeljék azt, hogy még egyszer fizetek az azóta már egészen biztosan megromlott, általam feltett és nem kézbesített saját csomagomért, hogy visszakapjam.
   Reklamációmra közölték: a címzett ismeretlen az általam megadott címen. (Ezért tartották maguknál másfél hónapig?) Csak hogy a címzés jó volt, ezt a postai dolgozók jelenlétében felhívott rokonom meg is erősítette. Legalább ötven éve ott lakik, azon a címen... és ... aki az akkor éppen regnáló kormány Közlekedési és Hírközlési miniszterének az édesanyja volt!  A Posta nem kért elnézést, nem fizette vissza a mindenféle felárakkal feladott, és nem kézbesített csomagom miatti káromat...

   Nem szeretném itt részletezni a több tucat, általunk összegyűjtött panaszt, amelyek a Posta szolgáltatásával kapcsolatosak! (Ha Önök kérik, szívesen közzé teszem, mert van bőven összegyűjtve nálam!)
Sajnálom a postai dolgozókat, mert olyan vezetőik vannak, akik a 21.században igenis embertelen körülmények között, megalázó bérért dolgoztatják őket.
   Mentegetőzni lehet, de nincs kik előtt, mert az állampolgárok nem hülyék, jól tudják, hogy nem a dolgozóik a hibásak a panaszok miatt. Úgy szokták mondani: Fejétől bűzlik a hal...

Gyöngyösi Zsuzsa