Az Orbán-kormány egyik sokat hangoztatott mondata: "senkit nem hagyunk az út szélén". Most mégis úgy tűnik, a jövőben ehhez nem nagyon tartják magukat.
A cím tartalma után kezdhetnénk ezt a cikket azzal is, hogy eddig milyen mértékig teljesítette a kormány a "senkit nem hagyunk az út szélén" ígéretét, most viszont ebbe inkább nem megyünk bele. A téma túlságosan összetett, több szemszögből is megközelíthető, ezért helyette inkább fókuszálunk a jövőre, ahol a társadalom egy rétege egyre inkább a kirekesztettség, a megbecsülés hiánya és a kilátástalanság felé sodródhat a napokban kiderült kormányzati elképzelések alapján. Ezt a társadalmi réteget a közmunkások alkotják.
Mint az a legutóbbi Kormányinfón Lázár János szavaiból kiderült, a könnyen előfordulhat, hogy a kormány nemcsak idén, de a következő években sem fogja emelni a közmunkások járandóságát - érdemben legalábbis szinte kizárt. Ennek okát már mi is többször leírtuk és Lázár is megerősítette: a kormány nemcsak idén, de a következő években sem fogja emelni a közmunkások járandóságát - érdemben legalábbis szinte kizárt. Ennek okát már mi is többször leírtuk és Lázár is megerősítette: a kabinet célja, hogy a minimálbér és a közmunkás bér közötti jelentős differenciát motivációs eszközként használja arra, hogy az elsődleges munkaerőpiacra terelje a közfoglalkoztatásban dolgozók többségét.

Ez az elképzelés Győr-Moson-Sopron, Komárom-Esztergom vagy akár Vas megyében vita nélkül megállhatja a helyét, itt ugyanis az elmúlt időszakban minden jel arra utal, hogy a folyamatosan javuló munkaerőpiacon egyre kisebb létjogosultsága van az állam által fenntartott másodlagos piacnak. Ezekben a megyékben alacsony a munkanélküliség, kevés a közmunkás és a legkisebb számban nyílnak meg közmunkás álláslehetőségek.

Szabolcs-Szatmár-Bereg, Borsod-Abaúj-Zemplén és Baranya megyében az újonnan bejelentett munkahelyek átlagosan 90 százaléka közmunkás pozíció.
A folyamat tehát egyáltalán nem előremutató. A szabolcsi régióban például nagyon jól látni azt, hogy a munkavállalók többsége sokkal inkább vállalna értelmezhető és jobban fizető munkát az elsődleges piacon, ebben pedig csak az akadályozza meg, hogy nincs rá lehetősége. Vagy azért, mert nincs munkaerő-felvétel, vagy pedig azért, mert a képzettsége nem egyezik a kereslet szakterületével.
Az ilyen piaci körülmények között boldogulni próbálók számára a változatlan közmunkás bér egyenlő a leszakadással.
Mert ha idén még kigazdálkodhatónak is tekintjük a változatlan bérezéssel járó hatást, ha három év múlva is a jelenlegi nettó közel 60 ezer forintért dolgoznak a közmunkások, még az alacsony inflációs környezet ellenére is érezhető reálszintű értékcsökkenést szenvedhetnek el. Egyszerűbben megfogalmazva
a kisebb-nagyobb mértékben dráguló életet kell változatlan összegből finanszírozni, ami az életszínvonal folyamatos romlásához vezet azokban a megyékben, melyek nettó átlagfizetésben, vásárló-erőben és életszínvonalban a sereghajtók közé tartoznak Magyarországon belül.
mfor.hu
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges