Ízületi gyulladás, cukorbetegség, infarktus, daganatok és Alzheimer-kór: egymástól nagyon távol álló, különböző szerveket érintő betegségeknek tűnnek, az orvostudomány pedig a mai napig elválasztva, külön kezeli őket. Mindegyikük külön orvosi szakterületre van elhatárolva.

De vajon valóban így van, vagy létezik egy biokémiai és molekuláris reakciókat összefogó hálózat? Lehetséges-e, hogy a háttérben olyan bonyolult kórélettani folyamatok mennek végbe, amik olyan betegségek együttes alapját alkotják, melyek később egymástól távol eső szervekben mutatkoznak meg? Ezek a folyamatok pedig válhatnak-e olyan gyógyító- és megelőző terápiák tárgyává, melyek a jelenlegi terápiáknál hatékonyabbak és kevésbé kockázatosak?

Az utóbbi húsz évben a biomedikai kutatások – különösen a genomika, a molekuláris biológia és a bioinformatika területén – egyértelműen bebizonyították ezen feltételezéseket, vagyis, hogy sok betegség – a felsoroltakat is ideértve – a rendszer szinten megnyilvánuló kóros folyamatok késleltetett és szerv-specifikus megnyilatkozása.

A rendszerszemléletű orvoslás, a rendszermedicina számára nem a végeredményként fellépő, patológiás állapot a lényeg, hanem az oda vezető út – a háttérben meghúzódó dinamikus folyamatok együttese. Persze a betegség megismerését is fontosnak tartja, ugyanakkor figyelmét a mögöttes folyamatokra összpontosítja, s ezekre irányuló terápiákat dolgoz ki. A rendszerszemléletű orvoslás és a modern (ámde hagyományos) orvostudomány kart karba öltve jár, együtt adnak optimális eredményt.

Specializáció helyett a rendszerszemléletű orvoslás holisztikus szemléletmódot alkalmaz. A szervezetet hálózatnak, egységes egésznek tekinti. Korunk orvostudománya szakterületekre parcellázza a testet: vannak orvosok, akik a májunkkal, mások, akik a szívünkkel, ismét mások, akik az értelmünkkel foglalkoznak. A rendszerszemléletében ezzel szemben minden kapcsolatban áll egymással, s az orvos a szervrendszerek közötti kölcsönhatásokat tanulmányozza. Következésképpen benne olyan szerteágazó területek egyesülnek, mint a genetika, a biokémia, a gyógynövények alkalmazása, a táplálkozástudomány, a környezet és életmód kölcsönhatása, az endokrinológia, a gasztroenterológia, a pszichológia vagy az immunológia.

A rendszerszemléletű orvoslás a pácienshez való újfajta közelítést jelent. Egyben egy olyan új klinikai módszertan, mely egyénre szabott, tudományos, komplex, ugyanakkor rendkívül logikus és áttekinthető. Egy olyan orvosi módszertan, melynek célja konkrét klinikai lépésekké változtatni a biomedikai kutatások elmúlt években történt előrelépéseit. Egy kezelési modell, amely nem úgy tekint a betegre, mint zavartan működő szervek egymással össze nem kapcsolt együttesére, hanem mely a kórélettani eseményeket a kezdetektől vizsgálva próbálja felfedezni és kezelni a betegség gyökereit, és nem csupán annak tüneteit.

A rendszer szemléletű medicina (rendszermedicina):

    az adott személy egyéni igényeihez igazodik;
    segít a szervezet biokémiai egyensúlyának helyreállításában;
    elválaszthatatlan egységnek tekinti a testet, illetve a különálló szervrendszereket, a szellemet és lelket;
    a legújabb kutatási eredményekre támaszkodik a klinikai gyakorlatban;
    aktív szerepvállalást vár a pácienstől a számára kidolgozott programban;
    a tünetek elnyomása helyett valódi eredményre törekszik;

Személyre szabott gyógyítás

Napjainkban, amikor orvoshoz fordulunk, mind fontosabb szempontnak tekintjük, hogy mennyire illeszkedik az adott ellátási forma életmódunkhoz, értékrendünkhöz. Gyakran azért döntünk az alternatív vagy komplementer medicina mellett, mert azt szeretnénk, hogy odafigyeljenek ránk, valóban ellássanak, egész emberként kezeljenek.

Nos, a rendszerszemléletű orvostudomány, a rendszermedicina pontosan ilyen.  Arra figyel: hogy vagyunk, hogyan érezzük magunkat. A rendszerszemléletű orvoslást a páciens egésze érdekli. Milyen az életünk, a közérzetünk, mit eszünk, milyen környezetben dolgozunk, milyenek a kapcsolataink, hogyan pihenünk és játszunk, mi a hobbink, milyen gyógyszert szedtünk, hogy működik az emésztőrendszerünk, netán milyen vegyszerekkel találkoztunk?

Az orvos csak akkor tud teljes képet alkotni rólunk és segíteni nekünk, ha egész életvitelünket górcső alá veszi. Ha tisztába jövünk azzal, kik is vagyunk valójában, ha az orvos elénk tárja, milyennek látja az életünket, akkor lényeges motívumok, olyan kulcsinformációk kerülhetnek a felszínre, amelyeket kihasználva csakugyan jobban érezhetjük magunkat. Egész közérzetünket, életérzésünket megváltoztathatjuk!

A rendszerszemléletű medicina számára nem az a lényeg, hogy rámutasson valamilyen betegségre, hanem hogy megtalálja a betegséget vagy a panaszokat kiváltó okokat. Az orvos életmódunkkal együtt vizsgál és kezel bennünket. Életvitelünk, döntéseink kontextusában foglalkozik velünk, s egyéni szükségleteinkhez igazodó kezelési programot dolgoz ki számunkra.

A cikk forrása, további információ elérése itt: http://rendszermedicina.hu