A MEOSZ szerint igazságtalan és életszerűen a 2012-ben bevezetett rendszer

Rosszul jártak a rokkantak

2013. 10. 25. 05:00|Utolsó módosítás: 2013. 10. 25. 07:45|Vállalatok » Egészségügy

A költségvetés számára nem hozta meg a várt megtakarítást, az érintetteket viszont a korábbinál lényegesen rosszabb helyzetbe sodorta a rokkantsági rendszer két évvel ezelőtti átalakítása. Az érdekvédők módosításokat szorgalmaznak.

Harminchét ezer forintból megélni sem lehet, nemhogy rehabilitálódni – teszi mindenki számára érzékelhetővé a Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége (MEOSZ) elnöke, Hegedűs Lajos, miért is kell sürgősen változtatni a rokkantellátásokkal kapcsolatos jogszabályokon. A szövetség az Emberi Erőforrások Minisztériumának felkérésére több javaslatot is kidolgozott, mert bár továbbra sem ért egyet a rokkantnyugdíj eltörlésével, bízik abban, hogy a javasolt intézkedésekkel valamelyest csökkenthetők a megváltozott munkaképességű embereket ért méltánytalanságok, mérsékelhető az új ellátó- és felülvizsgálati rendszer okozta elszegényedés és növelhető e társadalmi csoport foglalkoztatottsága.

 Hegedűs Lajos szerint egyértelmű, hogy 2012 óta a korábbi rokkantnyugdíjasok helyzete több szempontból is jelentősen romlott. Annak ellenére, hogy – mint azt lapunk is megírta – a rokkantak felülvizsgálatával megbízott Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivataltól (NRSZH) igencsak lassan halad a munkával, és a 190 ezer felülvizsgálatra kötelezett rokkant alig több mint egyharmada, mintegy 68 ezer ember esett csak át a kötelező komplex felülvizsgálaton. Mert míg a 2011 végén megszüntetett rokkantnyugdíj átlagos összege 70 ezer, a rehabilitációs járadéké pedig 73 ezer forint volt, az óta csak rokkantsági vagy rehabilitációs ellátásra jogosultak az érintettek, aminél az előbbi havi átlaga 55 ezer, az utóbbié pedig mindössze 37 ezer forint. Akkor is, ha az immár megváltozott munkaképességűnek nevezett rokkant korábban harminc éven át dolgozott és fizetett nyugdíjjárulékot.

A Szövetség szerint meg kell emelni az ellátások minimálbér 30–50 százalékához igazított felső összeghatárát, és el kell törölni a jövedelemkorlátját. Ez utóbbi azt jelenti, hogy az a rokkant, aki még dolgozni képes, elveszíti az ellátását, ha jövedelmi átlaga három egymást követő hónapban meghaladja a minimálbér 150 százalékát. Mint Hegedűs Lajos fogalmazott, a rokkantak ma ellenérdekeltek abban, hogy a legális jövedelemkorlátnál többet keressenek, és gyakori, hogy a rokkantsági ellátásban részesülő ember maga kéri munkáltatóját, inkább zsebbe fizessen.

A MEOSZ szerint módosítani kell az ellátás igénybe vételének azt a feltételét is, miszerint a leszázalékolást megelőző öt éven belül három év biztosítási idő szükséges. E miatt ugyanis olyanok is ellátás nélkül maradhatnak, akik több tíz éves munkaviszonnyal rendelkeznek ugyan, de például éppen az elmúlt évek egészségeseket is sújtó munkavállalási nehézségei miatt egyszerűen nem jutottak álláshoz. A szövetség szerint méltányosabb és életszerűbb is lenne, ha tíz éven belül legalább öt éves munkaviszonyt követelnének meg.

Idén is túlköltés lesz
Ez év végéig 217 milliárd forint megtakarítással számolt a kormány a rokkantsági ellátások 2011 végi átalakítása nyomán. A kiadások azonban az óta is folyamatosan túllépik a költségvetési előirányzatokat. Tavaly az 342,4 milliárdos tervet 15,7 milliárd forinttal meghaladva 358,1 milliárdot kellett felhasználni erre a célra. Ez év szeptember végéig pedig az időarányos kiadásoknál 2,7 milliárd forinttal több, 264,5 milliárd forint ment el. Ez azt jelenti, hogy várhatóan az idén sem lesz elegendő az egész évre előirányzott 349 milliárd forintos keret.

Szerző: Haiman Éva