Nem tudom, mily korban élek,
Béke, béke, béke van,
Mégis nagy háború van…
Csoda, hogy a bútól élek,
Ez a béke egy álbéke,
Nem a kedvem menedéke,
Százezerszer szomorú,
E vértelen háború…
Sok a szegény, sok a sóhaj,
Fûszálnyi, csillagnyi óhaj,
Szívbe golyó nem repül,
Az ember csak úgy eldõl…
Tanakodunk, tervezgetünk,
Marakodunk, jövõt lesünk,
Béke, béke, béke van,
Mégis nagy háború van…
Elhervadunk, megõszülünk,
Holnaplesésbe õrülünk,
Titkokat meg nem tudunk,
Nyakkendõs férgek vagyunk…
Ha tûnõdõt ér egy röhej,
Bántja, mint az ágyúdörej,
A sötétség remekel,
Sóhajokra nem felel…
Vérzés nélkül elvérzünk,
A jövõnkbe annyit lesünk,
Nagyon erõs magyarok,
Roppant kevés magyarok…
Nem tudom, mily korban élek,
Csoda, hogy a bútól élek,
Roppant nagy háború van,
Pedig béke, béke van…”

Sértő Kálmán Zoltán
(Bisse, 1910. szeptember 29. vagy október 29. – Gyalu, 1941. június 15.)
költő, író, újságíró