Sólyom bírálta a Fidesznek kedvező módon átírt választási törvényt, a nagyobbik kormánypárt előzetes feliratkozásról szóló terveit pedig - az érveit egyelőre nem részletezve - egyenesen alaptörvénybe és az emberi jogok európai egyezményébe ütközőnek nevezte.

Megítélése szerint "gőzerővel, kíméletlenül folyik mindennek az átalakítása, a törvénygyárban valóságos sztahanovista mozgalom működik. De a nagy átalakítás mégis átláthatatlan. (...) A politikai és gazdasági hatalom bebetonozásán és központosításán túl legfeljebb pillanatnyi, taktikai célok ismerhetők fel.”

Úgy látja, hogy "a kétharmados többség nem ismer korlátot maga fölött, nincs, amit meg ne tenne." Beszédben több ponton utalt rá, hogy a kabinetnek számos olyan terve vagy intézkedése volt, amelynek megvalósításában egyetértett volna, a kormányzás stílusa és alkalmazott eszközei azonban a jó célokat is lerontották. A nyugdíjügyet hozta fel példaként, helytelenítve, hogy „a fenntartható nyugdíjrendszernek még körvonalai sem láthatók", a korábban kötelezővé tett magán-nyugdíjpénztárak pénze pedig az államadósság csökkentésre ment el.

Az alkotmányos kultúra hanyatlása és a kormányzati központosítás egyetlen megmaradt ellensúlyának az önkormányzatokat, illetve helyi közösségeket nevezte a volt államfő, zárszóként pedig e szerep megőrzésére, küzdelemre bíztatta a falunapon összegyűlteket.