„Kezdeményezzük az Országgyűlésnél az isztambuli egyezmény ratifikációját” – jelentette be Magyar Péter csütörtökön, hozzátéve, hogy eltörlik az esemény utáni tabletta vénykötelességét és módosítják a szívhangrendeletet. „A nők biztonsága és méltósága nem politikai vita tárgya, hanem közös felelősség” – reagált a miniszterelnök bejelentésére a Tisza Párt Női Műhelye, hozzátéve, hogy abban bíznak, az intézkedések hatására a jövőben egyetlen nőnek sem kell magára maradnia, amikor segítségre van szüksége.
De mi is az az isztambuli egyezmény és milyen jelentősége van a lépésnek?
A dokumentum 15 évvel ezelőtt készült, amikor az Európa Tanács úgy ítélte meg, hogy a nőkkel szembeni, illetve a családon belüli erőszak olyannyira általános, hogy célzott fellépést, megelőzést kíván. Az egyezmény összeállításában a Tanács valamennyi tagállamának, így Magyarországnak a képviselői is részt vettek, végül 2011 tavaszára állt össze a végleges szöveg, amit az országoknak lehetőségük volt aláírni. Ezt mostanáig az Európa Tanács 45 tagállama tette meg.
A dokumentum átfogóan mutatja be a nők elleni erőszakkal szembeni fellépést: az oktatástól a médián át az igazságszolgáltatás különböző szintjeiig számos területen fogalmaz meg ajánlásokat. Éppen emiatt kampányoltak a nőjogi szervezetek a ratifikálás mellett, hiszen úgy látják, Magyarországról hiányzik az egységes szemléletmód, ezért a nőket érő erőszakkal szemben sem biztosít a rendszer elég hatékony védelmet.
Az egyezmény négy pillérre épül
- az áldozatokkal szoros kapcsolatban álló szakemberek képzése;
- rendszeres tudatosságnövelő kampányok szervezése;
- a nemek közötti egyenlőség és az erőszakmentes konfliktusmegoldás témáinak megjelenítése az oktatásban;
- célzott programok létrehozása a családon belüli, illetve szexuális erőszakot elkövetők számára;
- szoros együttműködés civil szervezetekkel;
- a média és a magánszektor bevonása a nemi sztereotípiák felszámolásába.
Az áldozatok védelme érdekében az egyezmény szerint a rendőrségnek lehetősége lenne arra, hogy a családon belüli erőszakot elkövetőt azonnal eltávolítsa otthonából. Az áldozatokat könnyen hozzáférhető információval, megfelelő számú és felszereltségű áldozatsegítő központtal és éjjel-nappal működő segélyhívókkal támogatnák. Ugyancsak előírás az olyan, kifejezetten a nemi erőszak áldozatait segítő krízisközpontok létrehozása, ahol egy helyen érhetők el orvosi, pszichológiai és igazságügyi szolgáltatások.
Bizonyos cselekményeket önálló büntetőjogi kategóriaként azonosít az isztambuli egyezmény, így a ratifikáció során ezeket az államok kötelesek beépíteni. Ide tartozik többek között a lelki és fizikai erőszak, a szexuális erőszak, a zaklatás, a női nemi szervek megcsonkítása, a kényszerházasság, a kényszerabortusz és a kényszersterilizálás is. A dokumentum rögzíti, hogy ezek elkövetése esetén nem lehet enyhítő körülmény a vallási meggyőződés. Az eljárásokat az állami szervek kötelesek olyan módon lefolytatni, hogy elkerüljék az áldozatok az újratraumatizálását.
Magyarország 2014. március 14-én írta alá az isztambuli egyezményt, néhány hónappal annak hatályba lépése előtt. Jogilag azonban az aláírás még csak annyit jelentett, hogy az állam kifejezte a szándékát, hogy a jövőben kötelezőnek tekinti magára nézve az egyezményben foglaltakat. Ratifikációnak azt a folyamatot nevezzük, amikor a dokumentumban foglalt ajánlások ténylegesen beépülnek egy adott ország jogrendjébe. A 45 aláíró közül már csak hat tagállam – Bulgária, Csehország, Litvánia, Magyarország, Örményország, Szlovákia – maradt, ahol még nem ratifikálták az egyezményt.
Ezt a lépést a fideszes kétharmad évekig halogatta, 2020 májusában pedig a KDNP három képviselője már egy politikai nyilatkozatban is kampányolt az egyezmény ratifikálása ellen. „Elutasítunk minden olyan külső nyomásgyakorlást, amelynek célja az Országgyűlésre kényszeríteni olyan döntések meghozatalát, amelyek Magyarország érdekeivel és a magyar emberek többségének akaratával ellentétesek” – írták. A korábbi kormánypártok éveken át tartó érvelése szerint ugyanis a magyar jogszabályok alkalmasak voltak arra, hogy megvédjék a bántalmazott nőket.
Ez az állítás annyiban igaz volt, hogy az egyezmény aláírása óta annak bizonyos elemei bekerültek a magyar jogrendbe. 2012 óta például Magyarországon is önálló büntetőjogi tényállás a kapcsolati erőszak, az elmúlt években pedig országszerte nyíltak áldozatsegítő központok, pontok, jelenleg 27 ilyen működik. Csakhogy, miként arról korábban írtunk, az állami áldozatsegítő központok nem elsősorban a kapcsolati erőszak áldozataira fókuszálnak, nem csak speciálisan képzett emberek dolgoznak ott, és bár biztosítanak jogi és pszichológiai tanácsadást, ezekhez hosszú várólistán át vezet az út.
Mindebből látszik, hogy az Orbán-kormányok bőven nem merítették ki az egyezményben foglalt ajánlásokat. Sőt, sok esetben éppen azokat a civil szervezeteket támadták, amelyek az állami feladatokat átvéve biztosították az áldozatokat segítő, tájékoztató szolgáltatásokat.
A Fidesz egyezményről szóló kommunikációjának másik, talán még fontosabb eleme az volt, hogy az „szélsőbaloldali és genderideológiát” tartalmaz, illetve támogatja a migrációt. Ugyanezeket az érveket vették elő csütörtökön, amikor a Fidesz és a KDNP képviselői kommentálták Magyar Péter bejelentését. „Ez a szemlélet a teljes társadalomra súlyos veszélyt jelent, különösképpen a védtelenné váló oktatási rendszeren keresztül a gyermekekre” – írta Máthé Zsuzsa.
A kiszámítható reakciónak Magyar már a bejelentéskor elébe ment: „Egy (...) szenvedő nő nem azt kérdezi, hogy miért szerepel a társadalmi nem kifejezés egy egyezményben. Azt kérdezi, hogy miért nem védi meg őt és a gyermekét az állam az erőszaktól?”. Valóban, a dokumentum – számos más, a témához kapcsolódó kifejezéshez hasonlóan – definiálja a „társadalmi nemet”, de ezen túl nem foglalkozik külön a szexuális és nemi kisebbségekkel. A definíció szerint a társadalmi nem azokat „a társadalmilag kialakult szerepeket, viselkedési formákat, tevékenységeket és jellegzetes tulajdonságokat” jelenti, amelyeket egy adott társadalom a nők és a férfiak tekintetében helyesnek tekint.
Bejelentésében Magyar Péter azt mondta, már elkészült egy átfogó intézkedéscsomag, ennek része például a távolságtartás szigorítása, az intim felvételekkel való visszaélés önálló bűncselekménnyé nyilvánítása és a szexuális önrendelkezés védelme. Hozzátette azt is, hogy a kapcsolati erőszak áldozatainak különleges bánásmódot biztosítanak a büntetőeljárásokban. További részletek egyelőre nem ismertek, így az sem látszik még, hogy mikorra jelenhet meg minden, az isztambuli egyezményben foglalt javaslat a jogszabályokban. Más tagállamok mintája alapján ez a folyamat legalább 3-4 hónapba telik, a társadalmi érzékenyítés és az ellátórendszer fejlesztése pedig még csak ekkor kezdődik majd meg igazán.
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
