1944. október 15-én teljesen váratlanul érte az országot Horthy Miklós kormányzó rádióban beolvasott proklamációja, amelyben bejelentette, hogy fegyverszünetet kér a szövetséges nagyhatalmaktól. A beavatottak rendkívül szűk körén kívül senki sem tudta, hogy amikor a kormányzói szózat elhangzott, valójában már érvényben volt a Szovjetunió kormánya és Magyarország között létrejött ideiglenes fegyverszüneti megállapodás, amit négy nappal korábban, a titokban Moszkvába küldött magyar fegyverszüneti delegáció vezetője, Faragho Gábor altábornagy írt alá Vjacseszlav Molotov szovjet külügyi népbiztos Kremlbéli dolgozószobájában. A magyar fegyverszüneti delegáció a szovjet fővárosba történt konspiratív kiutaztatása előtt azt az instrukciót kapta, hogy az úgynevezett Makarov-levélben foglalt szovjet ajánlatot tekintse tárgyalási alapnak. A delegációt ezért valóságos hidegzuhanyként érte, amikor Molotov közölte, hogy nem tud a Makarov-levélről, de ha van is ilyen, az őt nem köti semmire.
„Gratulálok, Miniszter úr! 1526 óta ez az első alkalom, hogy Magyarország megnyert egy nagy háborút."
(Molotov külügyi népbiztos Szentiványi Domonkos rendkívüli követ és meghatalmazott miniszternek, a szovjet-magyar ideiglenes fegyverszüneti megállapodás aláírásakor.)
Katasztrofális helyzetben a Wehrmacht, felbomlóban a Tengely
Miután 1944. június 6-án az angolszász szövetségesek sikeresen partra szálltak Normandiában, az előző évek csatározásaiban a keleti fronton kivérzett náci Németország két tűz közé szorult.
A normandiai partraszálló hadművelet után két héttel később, 1944. június 22-én a Vörös Hadsereg lendült támadásba. A második világháború egyik legnagyobb kombinált szárazföldi offenzívája, a szovjet Barbarossaként is emlegetett Bagratyion-hadművelet megsemmisítette a német Közép Hadseregcsoportot, augusztus végére pedig kiszorította a Wehrmacht leharcolt magasabb egységeit a Szovjetunió területéről.
Augusztus 23-án I. Mihály király Bukarestben letartóztatta Antonescu marsallt, Románia német-barát diktátorát, augusztus 25-én pedig a Román Királyság átállva a Vörös Hadsereg oldalára, hadat üzent korábbi szövetségesének, a náci Németországnak. A román frontváltás miatt katasztrofális helyzetbe került a Hans Freissner vezérezredes parancsnoksága alatt álló Dél-Ukrajna Hadseregcsoport; a Vörös Hadsereg benyomult Erdélybe, és szeptember 23-án Battonya térségében átlépte Magyarország trianoni határát.
EKKORRA LÉNYEGÉBEN MÁR FELBOMLOTT A TENGELYHATALMAK SZÖVETSÉGE;
Olaszország Mussolini 1943. júliusi bukása után másfél hónappal később hadat üzent a Harmadik Birodalomnak, Románia kiugrását követően 1944. augusztus 28-án Bulgária jelentette be, hogy kilép a német szövetségből, Finnország pedig 1944. szeptember 4-én kötött fegyverszüneti megállapodást Moszkvával.
1944 szeptemberében így már csak a megszállt Magyarország, valamint Ante Pavelic horvát usztasa-állama állt még Adolf Hitler oldalán, a náci Németország európai szövetségesei közül.
Horthy kirúgja Sztójayt, és finn-típusú fegyverszünetre készül
Horthy már nem sokkal a normandiai partra szállás után elhatározta, hogy megkísérli visszanyerni az 1944. március 19-i német megszállás miatt rendkívül beszűkült mozgási szabadságát. Ennek első lépéseként 1944. június 27-én koronatanácsot hívott össze ( a koronatanács a kormányzó és a Honvéd Vezérkar főnökével kibővített minisztertanács volt), amelyen a deportálások azonnali hatályú leállítására szólította fel a német parancsokat szolgalelkűen végrehajtó Sztójay Döme miniszterelnököt.
Amikor Jaross Andor belügyminisztériumának két szélsőségesen antiszemita államtitkára, Baky László és Endre László a kormányzó utasításával szembehelyezkedve a vidékről Budapestre vezényelt csendőr-karhatalom és Adolf Eichmann brigádjának közreműködésével július 6-án megkísérelte a budapesti zsidóság puccsszerű deportálását, Horthy ezt az 1. magyar páncéloshadosztály Esztergom mellett állomásozó alakulatainak Budapestre vezénylésével akadályozta meg, azt a megbízást adva a hozzá hű Koszorús Ferenc vezérkari ezredesnek a hadosztály parancsnokának, hogy szükség esetén akár fegyverrel is szerezzen érvényt a kormányzói utasításnak.
Az akció sikerén felbuzdulva július 16-án a kormányzó magához kérette Edmund Veesenmayer német követet és „teljhatalmú birodalmi megbízottat",
MAJD KÖZÖLTE HITLER HELYTARTÓJÁVAL, HOGY MENESZTI A BIZALMÁT ELVESZTETT SZTÓJAY-KORMÁNYT.
Veesenmayer az első megdöbbenéséből felocsúdva, a legsúlyosabb retorziók kilátásba helyezésével fenyegette meg a kormányzót arra az esetre, „ha le merné váltani" Sztójay száz százalékig német-barát kormányát.
Másfél hónappal később,1944. augusztus 29-én, a keleten bekövetkezett katasztrófa, valamint Románia kiugrásának hatására Horthy ekkor már Veesenmayer megkerülésével megbízható hívét, Lakatos Géza vezérezredest, az 1. magyar hadsereg volt parancsnokát nevezte ki miniszterelnöknek. Noha a német helytartó Sztójayt már nem tudta megmenteni, de azt sikerült megakadályoznia, hogy Horthy egy tisztán hozzá hű katonákból álló hivatalnokkormányt állítson fel. A Lakatos-kabinetnek emiatt változatlanul tagja maradt Veesenmayer két spiclije, Reményi-Schneller Lajos pénzügy, illetve Jurcsek Béla földművelésügyi miniszter.
Horthy kormányzó Lakatost a fegyverszünet előkészítésével, és az ország háborúból való kivezetésével bízta meg.
LAKATOS KÉT FELTÉTELLEL FOGADTA EL MINISZTERELNÖKI MEGBÍZATÁSÁT; egyrészt, hogy a fegyverszünetet csak az országgyűlés beleegyezésével, másrészt pedig a németek egyidejű tájékoztatásával fogják végrehajtani. Horthy elfogadta ezt a két lehetetlen, és a fegyverszünet gyakorlati végrehajtását eleve megakadályozó feltételt, mivel ekkor még egy finn-típusú fegyverszünet megkötésében gondolkodott.
( A finnek olyan fegyverszüneti megállapodást kötöttek Moszkvával, ami lehetővé tette az ország területén állomásozó – egyébként nem túl nagy létszámú – német alakulatok fegyveres harc nélküli kivonását.)
Arra már sem Lakatos, sem pedig Horthy nem gondolt, hogy Hitlernek esze ágában sincs harc nélkül feladni Magyarországot, amely hadászatilag az utolsó védhető területnek számított a náci Németország ausztriai határvonala előtt, és Románia kiugrása után a zalai kőolajmezők jelentették az utolsó természetes üzemanyagforrást a birodalom számára.
Churchill az Osztrák-Magyar Monarchia modernizált helyreállításán gondolkodott
Horthy kormányzó mindenféleképpen az angolszász szövetségesekkel szeretett volna fegyverszünetet kötni, hogy elkerülje az ország szovjet megszállását. A Lakatos-kormány külügyminisztere, a katonai hírszerzés korábbi főnöke, Hennyey Gusztáv szolgálaton kívüli vezérezredes ezért azt kapta feladatául, hogy Bakách-Bessenyei György genfi követ útján kérjen feltételeket a brit, illetve az amerikai kormány képviselőitől, az angolszász szövetségesekkel megkötendő fegyverszünethez. (Az angolszász orientációjú titkos béketapogatózások ennél már jóval korábban, Kállay Miklós 1942. március 9-től az ország megszállásáig tartó miniszterelnöksége idején elkezdődtek.)
Utólag számos kritika érte Horthy Miklóst, hogy szinte az utolsó pillanatig csak és kizárólag az angolszászokkal törekedett megállapodásra, holott már az 1943. november 28-án összeült teheráni konferencián eldőlt, Magyarország a szovjet érdekszféra része lesz. Ezért önként adódó kérdés,
VAJON MIBEN BÍZHATOTT HORTHY, ILLETVE MIÉRT TETT FEL MINDENT AZ ANGOLSZÁSZ KÁRTYÁRA?
Noha való igaz, Teheránban végleg eldőlt, hogy az angolszász szövetségesek 1944 késő tavaszán Franciaországban nyitnak új frontot, de ekkor még nem került le a napirendről egy Olaszországból a ljubjanai résen keresztül kibontakoztatott kiegészítő offenzíva lehetősége sem, ami a Dunántúlt is érintve tört volna be osztrák, illetve dél-német területekre.
Ezt az opciót elsősorban a londoni háborús kabinet első embere, Winston Churchill brit miniszterelnök szorgalmazta. Churchillt ugyanis módfelett aggasztotta a szovjet előretörés üteme, ami egyet jelentett a háború utáni nem kívánatos európai szovjet befolyásszerzéssel.
TEHERÁNBAN MÉG NEM TÖRTÉNT MEG A BEFOLYÁSI ÖVEZETHATÁROK EGYÉRTELMŰ KIJELÖLÉSE, Roosevelt amerikai elnök, Churchill és Sztálin csupán abban állapodott meg, hogy a szövetséges hadseregek megszállta területek azt azt elfoglaló haderők irányítása alá kerülnek. Elviekben Roosevelt sem ellenezett egy lehetséges balkáni hadműveletet, csupán ahhoz ragaszkodott, hogy ez nem veszélyeztetheti a normandiai partra szállás sikerét.
A teheráni konferencián Churchill felvetette Németország elviekben elhatározott háború utáni felosztásának részeként egy bajor-osztrák-magyar államszövetség létrehozásának ötletét is, az egykori Osztrák-Magyar Monarchia egyfajta modernizált felélesztéseként. „Mindannyian őszintén féltünk egy esetleges egységes Németország erejétől... Úgy gondoltam, szigorú, de tisztességes békét köthetnénk vele, s egyben modern formában lényegében feléleszthetnénk az egykori osztrák-magyar birodalmat, amelyről Bismarck állítólag azt mondta, ha nem létezne, fel kellene találni" – így írt elképzeléséről a brit miniszterelnök A második világháború című művében.
Sztálin azonban átlátta, hogy Churchill javaslata a közép-európai szovjet befolyás megakadályozására irányul, ezért mereven ellenezte a dél-német államszövetség tervét, ami így le is került a napirendről, de Magyarország sorsa ezzel még nem dőlt el véglegesen.
Titokzatos közjáték Quebecben
Bakách-Bessenyi György 1944. szeptember 9-én - az angolszász szövetségesek képviselőivel folytatott tárgyalásai eredményeként - arról tájékoztatta Hennyey Gusztáv külügyminisztert, hogy eljött az utolsó kedvező pillanat a háborúból való kiugrásra és az azonnali cselekvésre,
DE AZ AZ ELKÉPZELÉS, HOGY MAGYARORSZÁGOT CSAK ANGOLSZÁSZ CSAPATOK SZÁLLJÁK MEG, TELJESEN REMÉNYTELEN, mert eldőlt, az ország szovjet hadműveleti területként a Vörös Hadsereg, vagyis Moszkva fennhatósága alá fog kerülni. Horthyt ugyan letaglózta ez a hír, de a kormányzó még ekkor sem adta fel teljesen a nyugati nagyhatalmakkal való egyezség reményét.
A második világháború történetének van egy olyan mind a mai napig homályos hátterű mozzanata, ami más megvilágításba helyezi Horthy reményeit is. Az 1944 szeptember 13. és 16. között Quebecben megtartott második amerikai-brit csúcstalálkozóra
ROOSEVELT ELNÖK TÁVIRATI ÚTON MEGHÍVTA HABSBURG OTTÓ FŐHERCEGET, AZ UTOLSÓ MAGYAR TRÓNÖRÖKÖST IS.
A quebeci konferencián ismét terítékre került egy Magyarországot érintő esetleges balkáni hadművelet lehetősége, ami a Szovjetunió nem várt gyorsaságú térségbeli előretörése miatt vált aktuálissá.
A elnök Churchill és Anthony Eden brit külügyminiszter jelenlétében fogadta Habsburg Ottót, akivel közölte, elérkezett az utolsó lehetőség arra, hogy Magyarország elkerülje a Szovjetuniónak való feltétlen alávetését.
AZ OROSZOK UGYANIS SÚLYOSAN MEGSÉRTETTÉK A BULGÁRIÁRA VONATKOZÓ MEGÁLLAPODÁST, amit megszegve a Musanov-kormány tagjait letartóztatták, és saját kommunista bábjaikat ültették az ország nyakára. Ezért sem az amerikai, sem pedig a brit kormány nem tekinti kötelezőnek magára a továbbiakban a teheráni megállapodásnak azt a Magyarországgal kapcsolatos rendelkezését, ami az országot a szovjet befolyási övezet részeként ismeri el.
Emiatt az elnök és Churchill arra kérték fel Ottó főherceget, hogy mindezt bizalmasan hozza Horthy tudomására. Habsburg Ottó e távirat szövegét a kormányzó titkos megbízásából 1942 óta Washingtonban tartózkodó Eckhardt Tiborral együtt fogalmazta meg,
AMIT ECKHARDT SZEMÉLYESEN ADOTT ÁT A FEHÉR HÁZBAN ROOSEVELT TITKÁRNŐJÉNEK.
Senki sem tudja, hogy milyen okból, de ez a nagy jelentőségű távirat soha sem jutott el Horthyhoz.
Sőt, alig pár nappal a második quebeci csúcstalálkozó után, szeptember 22-én a nyugati szövetségesek olaszországi főhadiszállásra titokban kiküldött Náday vezérezredes már azt táviratozta a Kormányzóságra, hogy Budapest kizárólag csak Moszkvával tárgyalhat a fegyverszünet feltételeiről.
A rejtélyes Makarov-levél, ami megcsillantotta Erdély megtartását
Horthy kormányzó Náday üzenete után elhatározta, hogy Moszkvához fordul. A fegyverszüneti delegáció Moszkvába juttatását a várban működő „kiugrási iroda" intézte, mivel a Lakatos-kormányban ülő németbarát miniszterek miatt ezt nem lehetett volna a kabinet bevonásával megszervezni anélkül, hogy ne jusson Veesenmayer tudomására.
AZ OROSZOKKAL TÖRTÉNT KAPCSOLATFELVÉTEL GYORSAN ÉS SIMÁN MENT.
Ennek az lehetett az oka, hogy Moszkva számára létfontosságú volt Magyarország mielőbbi kiugrása, mert a magyar frontváltás megnyitotta volna az utat a Vörös Hadsereg előtt az Ostmark (Ausztria), valamint a dél-német területek irányába.
Sztálin ekkor már tudatosan arra törekedett, hogy minél nagyobb német terület kerüljön szovjet megszállás alá még azt megelőzően, hogy az angolszász szövetségesek áttörnék a birodalom nyugati határát jelentő Siegfrid-vonalat.
A kijelölt tárgyalóküldöttséget az oroszul kitűnően beszélő Faragho Gábor altábornagy (később vezérezredes), volt moszkvai katonai attasé vezette, a delegációnak még Teleki Géza gróf, egyetemi tanár ( Teleki Pál volt miniszterelnök fia), valamint Szentiványi Domonkos rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter, a Külügyminisztérium diplomatája voltak a tagjai.
A küldöttség szeptember 28-i elutazása előtt a delegáció vezetőjét, Faragho altábornagyot,Lakatos miniszterelnök és Hennyey külügyminiszter személyesen igazította el a tárgyalás során képviselendő álláspontról. Teleki Géza a háború után írt memoárjában megemlíti, hogy a besztercebányai 2. partizándandár parancsnoka Fjodor Markovics Makarov alezredes Zichy Ladomér gróf, felvidéki földbirtokos útján
EGY ÁLLÍTÁSA SZERINT MOLOTOV UTASÍTÁSÁRA ÉS SZTÁLIN JÓVÁHAGYÁSÁVAL MEGÍRT LEVELET TOVÁBBÍTOTT HORTHY KORMÁNYZÓ SZÁMÁRA.
Az úgynevezett Makarov-levél Magyarország számára rendkívül kedvező, 14 pontban foglalt fegyverszüneti feltételeket tartalmazott.
Zichy Ladomért szeptember 24-én személyesen fogadta a kormányzó, de hogy miről tárgyaltak, arról nem maradt fenn feljegyzés, mindenesetre tény, hogy a Faragho-delegáció a gróf birtokán lépte át a frontvonalat, AHOL MAKAROV ALEZREDES VÁRTA A CSOPORTOT.
A delegáció számára Sztálin különgépet küldött, amin Moszkvába repültek. Hennyey Gusztáv „Magyarország sorsa Kelet és Nyugat között" című 1975-ben Nyugat-Németországban kiadott memoárjában teljes terjedelmében közli a Makarov-levelet. A levélben írtak szerint amint a fegyverszüneti delegáció megérkezik Moszkvába, a szovjet és az angolszász bombázóerők felfüggesztik a magyar települések elleni támadásaikat.
Magyarország teljes integritását biztosítják, és noha a szovjet-román megállapodás ideiglenes jelleggel el is ismeri Erdély felett Bukarest fennhatóságát, de a szovjet kormány a béketárgyalásokon a népszavazás elvét fogja képviselni és támogatni Erdély hovatartozásának kérdésében. A Makarov-memorandum kitér arra is, hogy a szovjet hadvezetés megállítja az Erdélybe benyomult román haderőt, és a továbbiakban itt csak a Vörös Hadsereg folytat bármilyen műveletet.
A Makarov-levél szerint Moszkva elismeri, hogy a magyar nép szabadon választhatja meg saját társadalmi rendszerét, közigazgatást érintetlenül hagyja, és sem a rendőrséget, sem pedig a csendőrséget nem fogják leszerelni. Faragho azt az elsődleges instrukciót kapta, hogy a Makarov-levélben foglalt feltételek szerint tárgyaljon a fegyverszünetről.
Molotov nem akart tudni semmiféle Makarov-levélről
A magyar delegáció először Kuznyecov vezérezredessel, a katonai hírszerző szolgálat főnökével találkozott, majd október 5-én Antonov hadseregtábornok, szovjet vezérkari főnök-helyettes tárgyalt a fegyverszüneti küldöttséggel. A legfontosabb találkozóra október nyolcadikán, Molotov külügyi népbiztos Kremlben lévő hivatalában került sor.
Faragho a kapott instrukciók szerint az úgynevezett Makarov-levélben közölt feltételek elfogadását szorgalmazta az ideiglenes fegyverszünet alapjául, Molotov azonban közölte, a szovjet kormány csak akkor hajlandó fegyverszünetre lépni Budapesttel, ha Magyarország kiüríti az összes, 1938-tól visszacsatolt területet, azonnal befejezi a Vörös Hadsereggel szembeni harci cselekményeket,hadat üzen Németországnak és megtámadja az ország területén állomásozó német csapatokat, amihez a Szovjetunió fegyveres támogatást nyújt.
Faragho felvetésére Molotov szárazon közölte, hogy nincs tudomása az úgynevezett Makarov-levélről, de ha van is ilyen, az őt nem kötelezi semmire. Végül, október 9-én Horthytól megérkezett a szovjet feltételek elfogadása, azon napon, amikor az ugyancsak Moszkvában tartózkodó
WINSTON CHURCHILL VALAMINT SZTÁLIN KÖZÖTT MEGTÖRTÉNT A HÍRESSÉ VÁLT „SZALVÉTÁS MEGÁLLAPODÁS", Közép-Kelet-Európa befolyási övezeteinek meghatározása. ( A Magyarország feletti 50-50 %-os befolyást a Kreml nem sokkal később egyoldalúan 90-10 %-ra módosította a Szovjetunió javára.) Az ideiglenes fegyverszüneti megállapodást október 11-én,Molotov Kremlben lévő dolgozószobájában írták alá.
Miközben a dokumentumot előkészítették az aláíráshoz, Molotov emelkedett hangulatban odalépett Szent-Iványihoz, és a következőket mondta a magyar diplomatának: „Gratulálok, Miniszter úr! 1526 óta ez az első alkalom, hogy Magyarország megnyert egy nagy háborút." Mint tudjuk, nem így történt. Horthy kormányzó kiugrási kísérlete a szervezetlenség, belső árulás, és a vezérkar szabotázsa miatt pár óra alatt kudarcba fulladt, és a proklamáció elhangázását követő napon, 1944. október 16-án Szálasi Ferenc, a fantaszta nyilas vezér vette át a hatalmat német szuronyokra támaszkodva.
A Makarov- levél eredetével és sorsával kapcsolatosan mindmáig sok a tisztázatlan kérdés. Maga Horthy a Buenos Airesben 1953-ban megjelent Emlékirataim című visszaemlékezésében sem tesz említést a Makarov levélről, csak annyit ír, hogy a Faragho vezette fegyverszüneti delegáció határon átjuttatását egy szlovákiai magyar földbirtokos intézte, aki az ottani partizánokkal kapcsolatban állt."
Egyáltalán nem lehetetlen, hogy ez a dokumentum szovjet titkosszolgálati manőver eredményként született, egyfajta „mézesmadzagként", hogy minél előbb „kedvet csináljanak" a fegyverszüneti tárgyalások megkezdéséhez.
Ismerve a korabeli szovjet viszonyokat, nehezen elképzelhető, hogy egy jelentéktelen beosztású katonai parancsnok magas szintű felhatalmazás nélkül akár Sztálinra, akár Molotovra hivatkozva, csupán saját elhatározásából írjon egy ilyen nagy horderejű dokumentumot. A hivatalos történetírásban 1984-ig nem is beszéltek a Makarov-levélről. A teljes igazság feltárása még ma is várat magára.
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
