Október végén egyre több helyen jelennek meg a vigyorgó töklámpások, a csontvázak, a boszorkányok és a rémisztő jelmezek. Az üzletek megtelnek halloweeni díszekkel, az óvodákban, iskolákban és a közösségi rendezvényeken pedig mind gyakrabban találkozunk az angolszász kultúrából átvett szokásokkal. Mindez önmagában nem bűn, hiszen más népek kultúrájának megismerése is lehet értékes. De vajon tényleg szükségünk van arra, hogy minden külföldről érkező divatot átvegyünk, miközben a saját hagyományaink lassan háttérbe szorulnak?

   Magyarországon is vannak olyan ünnepeink és szokásaink, amelyek évszázadok óta részei a kultúránknak, mégis egyre kevesebb figyelmet kapnak a mindennapokban. Ilyen a mindenszentek és a halottak napja, amikor elhunyt szeretteinkre emlékezünk, gyertyát gyújtunk, virágot viszünk a sírokra, és egy pillanatra megállunk a rohanó világban, hogy helyet adjunk a hiánynak, az emlékeknek és a szeretetnek.

   Magyar gyermekeinknek nem feltétlenül a Halloween zajos, jelmezes világát kellene megtanítanunk az október végi és november eleji napok jelentésének helyettesítőjeként. Sokkal fontosabb lenne, hogy megértsék, mit jelent emlékezni azokra, akik már nincsenek velünk. Hogy tudják, a temető csendje nem félelmetes, a síron égő gyertya nem pusztán egy fényforrás, hanem a szeretet és az emlékezés jelképe. Hogy az elhunyt nagyszülők, dédszülők és más szeretteink történetei hozzánk tartoznak, és az emlékük megőrzése a családi örökségünk része.

   Nem kell azonban választanunk a hagyományőrzés és a gyermekkor örömei között. Igenis lehet tököt faragni magyar gyerekkel is! A tökfaragás ugyanis nem kizárólag a Halloweenhez kötődik. A magyar néphagyományban is megtalálható a töklámpáskészítés, amelyhez többek között a régi falusi világ játékos szokásai, és a lámpásként használt kivájt tökök emléke kapcsolódik. A gyermekek számára a tökfaragás remek közös program lehet, amely fejleszti a kreativitást, kézügyességet, és lehetőséget ad arra, hogy a család együtt alkosson valamit. Nem kell hozzá koponyás dekoráció, rémisztő jelmez vagy amerikai mintára szervezett édességgyűjtés. Elég egy szép tök, néhány ötlet és egy kis közös idő.

   Készíthetünk belőle vidám töklámpást, díszíthetjük magyar népi motívumokkal, mesélhetünk a gyerekeknek a régi falusi szokásokról, vagy egyszerűen csak élvezhetjük az őszi estéket. A hagyomány nem attól marad életben, hogy mindent változatlanul ismétlünk, hanem attól, hogy értjük, honnan ered, és továbbadjuk a következő nemzedéknek. A probléma tehát nem maga a tökfaragás, és nem is az, ha egy gyermek kíváncsi más országok szokásaira. A kérdés inkább az, hogy közben mit felejtünk el megtanítani neki a saját kultúránkról?

   Ha a gyermekünk pontosan tudja, mit kell mondani Halloweenkor, milyen jelmezbe öltözzön, és hány édességet gyűjthet össze, de azt már nem tudja, miért gyújtunk gyertyát november elsején és másodikán, akkor érdemes elgondolkodnunk azon, vajon elegendő figyelmet fordítunk-e a saját értékeink továbbadására.

   Nem kell elutasítanunk mindent, ami külföldről érkezik. Nem kell harcolnunk más népek szokásai ellen, és nem kell elvennünk a gyerekektől a játék örömét sem. De jogunk, sőt szülőként és közösségként felelősségünk, hogy megmutassuk nekik, hogy a magyar kultúra is tele van értékekkel, történetekkel, szép szokásokkal és olyan emlékekkel, amelyekre büszkék lehetünk.

    A hagyományőrzés nem tiltás, hanem értékközvetítés. Mutassuk meg a gyermekeinknek, hogyan lehet úgy tököt faragni, hogy közben a magyar néphagyományokról is tanuljanak. Vigyük el őket a temetőbe, gyújtsunk gyertyát, meséljünk nekik azokról, akik előttünk jártak, és segítsünk megérteni, hogy a halottak napja nem a félelemről, hanem az emlékezésről szól.

   Mert egy nemzet kultúrája nem egyik napról a másikra tűnik el. Apránként halványul el, amikor már nem mesélünk róla, nem gyakoroljuk a szokásait, és nem adjuk tovább a gyermekeinknek.

Faragjunk tököt, nevessünk, alkossunk együtt, de közben ne felejtsük el, kik vagyunk, honnan jöttünk, és milyen értékeket szeretnénk továbbadni.

Hiszen nem az a kérdés, hogy lehet-e töklámpás a magyar otthonokban, hanem az, hogy a fényénél eszünkbe jutnak-e még a saját hagyományaink is?

Graholy Zoé