Az állami gondoskodásban élő gyermekek napja alkalmából szervezett konferenciát az SOS Gyermekfalvak. A rendezvény első és egyik legfontosabb blokkjában a résztvevők által beküldött kérdésekre válaszolt Gyurkó Szilvia gyermekjogi és gyermekvédelmi államtitkár. A beszélgetésen szó esett a nevelőszülői hiányról, a gyermekpszichiátriai ellátás drámai helyzetéről, a túlgyógyszerezésről, valamint a rendszerre váró szerkezeti és finanszírozási kihívásokról.
   A magyarországi SOS Gyermekfalvak öt évvel ezelőtt hozta létre az állami gondoskodásban élő gyerekek napját azzal a céllal, hogy ráirányítsák a média, a döntéshozók és a teljes társadalom figyelmét a legkiszolgáltatottabbakra. A mostani konferencián a szakma képviselői közvetlenül juttathatták el kérdéseiket a pódiumra, hogy azokat Gyurkó Szilvia megválaszolja.
   Az egyik első kérdés a nevelőszülői hálózatot érintette: mi az optimális gyermeklétszám egy nevelőszülői családban, és a jelenlegi súlyos nevelőszülő-hiány mellett ez egyáltalán biztosítható-e?
   Az államtitkár kiemelte, hogy nincs egyetlen, egyetemesen optimális szám, hiszen rengeteg múlik a támogatások mértékén és a kiegészítő szolgáltatások elérhetőségén. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy gyökeres szemléletváltásra van szükség:
Szakítani kell azzal a gyakorlattal, hogy oda helyezzük a gyermeket, ahol épp hely van. Oda kell helyezni, ahol a szükségleteinek megfelelő gondoskodást kapja.
   A nevelőszülői alkalmassági vizsgálatokkal kapcsolatban elhangzott: elindult egy folyamat, amely jogszabály-módosítást is igényel. A tervek szerint még az idei évben a parlament elé kerülhet a gyermekvédelemmel összefüggő egyes törvények módosítása. A cél a folyamatok egyszerűsítése, az egyedi döntések alapján történő priorizálás, valamint a hálózatok közötti váltások bürokratikus akadályainak lebontása automatizmusok bevezetésével.

Túlgyógyszerezik a gyerekeket
   A speciális terápiás és lakásotthoni férőhelyek hiányával kapcsolatban elhangzott: első körben egy 9,5 milliárd forintos krízisintervenciós alapot kértek, amelynek megérkezése már folyamatban van.
   Ennek a keretnek egy szemmel látható részéből az ország egész területén olyan lakásotthoni szolgáltatásokat és pilotprogramokat indítanának el, amelyek kifejezetten azokra a speciális szükségletű gyerekekre fókuszálnának, akik jelenleg „szétfeszítik a gyermekvédelem rendszerét”. Olyan intézményi elhelyezést kell létrehozni, amely érdemben képes reagálni a pszichológiai és pszichiátriai igényekre.
   A helyzet súlyosságát jelzi, hogy
  8 megyében egyáltalán nincs gyermekpszichiáter, miközben a gyógyszeres kezelést kapók száma elképesztő mértékben megnőtt.
   „Látjuk a túlgyógyszerezést – kérdés, hogy ez tüneti vagy csúnyán mondva kényelmi kezelés” – mutatott rá az államtitkár, aki szerint a szakemberhiány enyhítésére és a túlzott gyógyszerhasználat visszaszorítására több lépésre lenne szükség:
   Fel kell eleveníteni azt a régi jó gyakorlatot, hogy már az egyetemi évek alatt támogassák a hallgatókat a gyermekvédelem iránti elköteleződésben.
   A telemedicina és az informatikai rendszerek fejlesztése is elengedhetetlen, ezek a szolgáltatások ugyanis segíthetnek a gyógyszerezés folyamatos ellenőrzésében és csökkentésében ott is, ahová a személyes szakellátás nehezen jut el.

"A csapataink harcban állnak"
   Azt már a gyermekvédelmi diagnózis is egyértelművé tette, hogy a nevelőszülői hálózatok és az állami ellátórendszer jelenlegi struktúrája nem fenntartható. A jelenleg is zajló költségvetési egyeztetésekről Gyurkó Szilvia azt mondta: „a csapataink harcban állnak” az egységes és igazságosabb finanszírozásért.
   Ez lehetőséget adna egy sokkal diverzebb, rugalmasabb nevelőszülői hálózatra, amely magába foglalna egyfajta krízisellátást is. A jövőben komplex ellátások lennének, amelyek célzott válaszokat adnának a sajátos nevelési igényű (SNI-s), a kettős vagy a speciális szükségletű gyermekek helyzetére.

"A tápláléklánc alján vagyunk"
   A beszélgetés résztvevői kitértek arra is, hogy a családsegítő és a gyermekjóléti intézmények összeolvadása – és sok más elhibázott vagy meg nem hozott döntés miatt – rendkívül súlyossá vált a szakemberhiány, ami olyan abszurd helyzetekhez vezetett, mint a kórházakban „ragadt” csecsemők ügye.
   A gyermekvédelem jelenleg a tápláléklánc alján van, elszenvedői vagyunk bizonyos társadalmi és intézményi folyamatoknak
– hangzott el.
   A megoldást a gyermekvédelmi folyamatok önállóságának visszaállítása, az alapellátás megerősítése és a megelőzés jelentené. A szakmai álláspont szerint a hazahozott uniós források egy jelentős részét ez utóbbira kellene fordítani, hiszen az ördögi kör és a problémák újratermelése csak így szakítható meg.