Vakáció

Hajlamosak vagyunk elérzékenyülni/meghatódni/elpityeredni azon, ami (már) nincs; meglehet, soha nem is (úgy) volt/lesz. Már csak ilyenek vagyunk. Álmaink/ábrándjaink/képzeletünk zseniális piktor; azt és úgy pingál, engedelmeskedve vágyódásainknak, amit csak kívánunk/remélünk/szeretnénk. Tiszában vagyunk mindezzel, és mégis, az efféle (ön)áltatás át-átsegít szögesdrótos/vasfüggönyös akadálypályá(in)kon is. Inspiráció az életben maradás(unk)hoz, a továbblendüléshez, a könnycsatornák – időleges – szabadságolásához.

Házimunka

Lelkünk gyomlálása, belső konyhánk suvickolása mindennapi szükséglet. A dudva/gaz, a mosatlan rékas agyonnyomna bennünket, ha hagynánk. A permanens újjászületés igénye lényünk egyik legfőbb tartópillére odahaza/itthon s a világok mindegyikében. A rend szeretete rendszerfüggetlen. Sötétséget oszlat a (szent)lelkek tisztasága/fénye. Ebbe soha, senkinek nem (volt) szabad s nem is lehet(ett) belekontárkodnia.

Minden rosszat meg lehet szokni, de semmibe sem szabad beletörődni.                                                                 

   2014. augusztus 7., csütörtök – Szenkovits Péter