Ugyanakkor, sok beteg és orvos számára, szó szerint létkérdés. Ami, pedig ennek a kulcsszerepét adja, az, az orvos és a beteg bizalmi viszonya köré összpontosul. A kedélyeket felborzoló téma a Területi Ellátási Kötelezettség (TEK) Nélküli Háziorvosok praxisjogának a jövője! Mivel ez a problémakör csaknem 300 ezer embert érint, így mindenképp nagyon fontos beszélni róla. Miről is van szó? Arról, hogy az OEP statisztikai adatok szerint: Jelenleg 304 ilyen praxis van összesen. Ebből 253 darab a felnőtt, és 51 darab a gyermek praxis. Ezek a praxisok 263 ezer fő beteget látnak el rendszeresen. A praxisok léte veszélyeztetett. A háziorvosok, a nővérek és a betegek hányatott sorsúvá válhatnak.

 Közülük:

A 600 fő/praxis ellátásáról 52 praxis, a 600-1000 fő/praxis ellátásáról 94 praxis, az 1000-1400 fő/praxis ellátásáról 104 praxis, az 1400 fő/praxis ellátásáról pedig 54 praxis gondoskodik. Lelkiismeretes orvosok, nővérek dolgoznak a betegek egészségmegőrzéséért. Az ő munkájuk, az általuk nyújtott egészségügyi szolgáltatások példaértékűek, szükségesek és nélkülözhetetlenek a betegek számára, így, meg kell menteni ezeket a praxisokat!

Az Országgyűlés az egyes egészségügyi tárgyú törvények módosításáról szóló 2011.évi CLXXVI. törvénnyel tavaly decemberben módosította a 2000.évi II. törvényt (Öotv.).

Figyelemreméltóan és hangsúlyosan kellene elemezni az Öotv. módosított 3.§.(6.) bekezdését. Szükséges lenne felülvizsgálni és eltörölni azokat a rendelkezéseket, melyek 2015.12.31.-ével, megszűntetnék a TEK nélküli háziorvosok praxis működtetési jogát.

Ezzel, súlyosan sérülnek az alapvető emberi jogok, mint a betegek szabad háziorvos választási joga, illetve az ilyen praxisokat működtető orvosok, nővérek, alapvető emberi jogai, mint a munkához való jog, stb. Sérülnek, azoknak a kisgyermekeknek is a jogai, akik az 51 gyermek-praxishoz tartozó betegek. Ők, a közösségi élethez szoktatás alkalmával (bölcsőde, óvoda, iskola) igen gyakran megbetegszenek. Nem szabadna őket erőszakkal, törvényekkel elszakítani, a megszokott háziorvosuktól. A bizalmi viszony, fontos meghatározója az ő mindennapjaiknak. Az idős, vagy krónikus betegek számára - akik a háziorvosukat gyakran felkeresik – nagyon fontos szempont a jó orvos-beteg kapcsolat. Ők, csak a megszokott orvosukhoz ragaszkodva tudják elképzelni a jövőt! Ezeket, a nagyon fontos szempontokat életszerűen kellene figyelembe venni, a törvényeket megalkotóknak. Rendeletekkel nem szabadna ellehetetleníteni a jól működő, a bevált, orvos-beteg bizalomra épülő viszonyt. Nem lenne szabad súlyosan csorbítani, a szabad háziorvos választást, mint alapvető emberi és betegjogot.

A tartósan betöltetlen háziorvosi praxisokat, nem lenne szabad a TEK nélküli háziorvosokra ráerőltetni. Nem lehetne, azzal a fenyegetettséggel megfogalmazni ezt a szándékot, hogy amennyiben 2015.12.31.-ig ezek az orvosok nem töltenek be tartósan betöltetlen háziorvosi körzetet, úgy a működtetési jogukat 2015.12.31-i hatállyal megszűntetik. Ilyen ultimátumot, képtelenség úgy feltételként megszabni, hogy ezeket az orvosokat egzisztenciális veszélybe sodorva, olyasmire akarnák rákényszeríteni, ami hatalmas anyagi és erkölcsi károkat okozna számunkra. Elfogadhatatlan az, hogy a komoly tőke beinvesztálással létrehozott praxisuk a felszámolással, anyagi ellehetetlenülésbe sodorja őket. Képtelenség, hogy az addigi kiszámítható családi életük ellehetetlenítésével, vidékre költözzenek. Felfoghatatlan, hogy esetleg száz kilométerekre lévő, elhagyott praxist vegyenek át, csak azért, hogy gyakorolhassák az orvosi hivatásukat. A családjuktól távol kellene élniük. Amennyiben a költözés mellett döntenének, a házastársaik, emiatt a munkahelyüket elveszítenék, a gyermekeik a tanulmányaikat, a kiszámíthatatlanság miatti kényszerpályán kellene, hogy mozgassák. Ezek nagyon súlyos gondok. Vállalhatatlan anyagi és erkölcsi károk, egy hivatását elkötelezettként gyakorló orvos számára.

A mérleg másik serpenyőjében, pedig ott vannak a kiszolgáltatott betegek. A beteg, aki, ha krónikus beteg és évtizedek óta megelégedetten ragaszkodik a háziorvosához, az, majd belebetegszik annak nélkülözésébe. Belebetegszik abba, hogy a törvénykezés által, ellehetetlenítik az életét. Erőszakkal elszakítják attól az orvostól, attól a nővértől, akiben bízott, akitől kapta a jó szót, a reményt és gyógyulás esélyét? Nincs ez így rendjén. A törvénykezés áldozatává válik így, a sok százezer ember!  Kinek jó ez? Senkinek.

Sürgősen felül kellene vizsgálni azt, hogy mit kíván a közérdek. Ebben a helyzetben, hiába azonos az orvos és a beteg óhaja, mégis örökre elszakítják őket egymástól. Akinek megvan hozzá az eszköze, szólaljon fel ez ellen, minden létező fórumon, addig és annyiszor, ahányszor, csak teheti! Beláthatatlan következményei lehetnek ennek az átgondolatlan törvénykezésnek. A rokkantakra, még egy újabb, hatalmas csapást mért ezzel a kormány. Ők havi rendszerességgel, sőt gyakrabban is fel kell, hogy keressék a háziorvosukat, hiszen súlyos, krónikus betegek. Tőlük már elvették a nyugdíjjogosultságukat, lecsökkentették a pénzbeli ellátásaikat. Most, még a háziorvost és a nővért is elveszik tőlük? Még a reménytől is megfosszák őket?

Kérjük, segítsenek! Ez a vészcsengő, minden demokratikusan gondolkodó magyar állampolgárnak, minden politikusnak szól. Kérem, próbáljanak tenni ellene, hogy ne téphessék szét a bizalmi kapcsolatot a beteg és az orvos között, a rossz tartalommal megtöltött törvények. El kellene érni, hogy a törvényhozók, hagyják meg az orvosnak és a nővéreknek a munkát, a betegnek pedig a gyógyulásba vetett hitét!

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket, 

Szeged, 2012.06.07.

 Tisztelettel:

 Demeter Éva

 „Összefogás a korhatár alatti rokkantak emberi jogaiért csoport” képviselője