Senki sem tudja, hogy Jonathan hány éves. Egy 1882-es róla készült fotón már teljesen kifejlettnek tűnik, ami azt jelenti, hogy akkor már legalább 50 éves volt. Vagyis Jonathan a legkonzervatívabb becslések szerint is közelíti a 200 éves kort. Ezzel már most legalább 100 évvel többet élt, mint faja, az aldabrai óriásteknős átlagos élettartamát. A tudósok már vagy száz éve a teknős csodájára járnak, és természetesen próbálják kideríteni, hogy miért nem akaródzik neki meghalnia. A teknős kis szerencsével akár Napóleonnal is találkozhatott, hiszen az Atlanti-óceánon lévő Szent Ilona szigetén élt egész életében, és szinte biztos, hogy az 1820-as években már élt (a száműzött francia császár pedig 1821-ben halt meg ugyanott). 
   Egyelőre senki sem tudja, hogy mi Jonathan hosszú életének titka, de a Los Angeles-i Kaliforniai Egyetem öregedéskutatói talán genetikai nyomokra leltek, amelyek magyarázhatják ezt a csodát. Ennek érdekében DNS-mintát vettek Jonathan szájüregéből egy vattapálcával, és megszekvenálták a genomját. A kutatócsoportot vezető (és természetesen magyar származású) Steve Horvath elmondta, hogy még sohasem volt alkalma ilyen öreg állattal dolgozni. Ez nem csoda, hiszen Jonathan a legöregebb ismert szárazföldi állat.
   Bár még csak most kezdték meg a DNS elemzését, az előzetes eredményeket már közzétették a Science kiadói csoporthoz tartozó Science Advances folyóiratban. Eszerint összesen 287 olyan mutációt találtak a genomjában, ami egyedi, és egyetlen más állatra sem jellemző. e mutációk közül sok a DNS javításával áll összefüggésben. Vagyis felvethető, hogy Jonathan DNS-javító enzimjei emiatt jobban működnek az átlagosnál. Márpedig az öregedés egyik oka éppen az lehet, hogy a DNS-másolásokkor fellépő hibákat javító enzimek a kor előrehaladtával egyre rosszabbul működnek, így a genetikai hibák fokozatosan felgyülemlenek a genomban, és károsítják a szervezetet. Emellett találtak mutációkat a gyulladáscsökkentésért és az inzulinszint szabályozásáért felelős génekben is.
   Emellett megvizsgálták Jonathan epigenomját (vagyis a DNS-éhez csatlakozó epigenetikus szabályozómolekulák összességét) is. Az epigenetikus változások megváltoztatják a gének működését, mégsem járnak a génszekvencia átalakulásával. A kutatók úgy találták, hogy Jonathan DNS-javításért és a mitokondriumok (vagyis a sejten belüli, energiatermelésért felelős sejtszervecskék) egészségéért felelős génjei területén lévő epigenetikus elemek sokkal fiatalosabbnak tűnnek, mint azt a teknős életkora alapján várni lehetne. Egy ponton Jonathan epigenomja olyan fiatalnak tűnt, mint egy másik, ötéves óriásteknős epigenomja, amivel összehasonlították.
   Ezen eredmények egyelőre nem bizonyítják, hogy a feltárt változások (illetve inkább állandóságok) okoznák Jonathan végtelennek tűnő életét (hiszen egyelőre legfeljebb csupán korrelációkról beszélhetünk), mindenesetre e jellegzetességek megfelelnek a 110 évesnél idősebb emberek génjeinek szekvenálása során tapasztaltaknak.

Forrás: Magyar Hang / Molnár Csaba