Kaptak-e kellő tájékoztatást az ügyfelek a rájuk leselkedő árfolyam-katasztrófáról?

   Olvasóként, de inkább olyan devizahiteles banki ügyfélként, aki évek óta próbál tájékozódni,  azt kell mondjam, hogy az írás szerzője nem veszi komolyan az olvasóit. Vagy ki sem lát a választási küzdelemből. Vagy nem látja át, amiről értekezik.
   Helyenként HOFI kapcsán emlegetett közvéleményi gőzleeresztés jut eszembe. De Hofi jobb volt. Amit Boros Imre elmond a devizahitelről, az megkerüli a lényeget, és egy pártvetélkedő követelményeinek kíván megfelelni. De a devizahitelek ügye nem pártvetélkedő, semmiféle pártdicsőség nem jár vele, hanem a pártok funkciótévesztésének, választási periódusokon átívelő mulasztásos felelősségének állatorvosi lova.
   Tájékoztatás? A hiányos tájékoztatáson átlátó gondos ügyfél? Tanulni kell a kapitalizmust?
Keményen szólva ez maximális dilettantizmus a probléma megközelítésében. Szinte minden hatalmi ág, kulcsintézmény, amely érintett volt, csődöt mondott a devizahiteles történet során. Ezt kellett volna előre átlátnia, mérlegelnie a felelős banki ügyfélnek, aki nem profi befektető volt, hanem fogyasztó, és hétköznapi életviteléhez próbált valami áthidaló hitelt felvenni?
   A gondos fogyasztónak mérlegelnie kellett volna, hogy a sajtó tele volt megtévesztő hirdetésekkel, hogy a PSZÁF és a jegybank sorozatosan hamis információkkal etette a nagynyilvánosságot, nem beszélve a bankszövetségről, a nem-független bíróságról?
   Ha ilyen gondos, minden szitán átlátó fogyasztó csak az életre való, akkor neki milyen véleménye kell legyen Boros Imre cikkéről? Arról is otthon, lefekvés előtt félálomban átfutva írását kapásból és biztonsággal be kellene ugorjon neki, hogy hol hiányos, hol egyoldalú ez az írás?
   Boros Imre írása iskolapéldája a téves tájékoztatásnak. Lakmuszpapír (lakmuszképernyő). Olyan szakmai, befektetői elmecsavarokra hivatkozik, amelyek töredékével nem tud megbirkózni egy évtizede a magyar jogrendszer, a magyar pénzfelügyelet, a magyar közgazdászok társadalma (finoman fogalmazva). De az átlag banki ügyfélnek mindenféle érdekvédelem nélkül fejből, rutinból, reflexből kellene eltalálnia, hogy mi fog történni a magyar pénzpolitikában, bevezetik-e az €-t, szétrúgják-e a versenyhivatalt, ha megpedzi, hogy banki kartell szórakozik az ügyfelekkel, hogy fog-e majd 5-10 év múlva regnáló kormány szerződést kötni az EBRD-vel, az uniós bankkal, miszerint a devizahitel ügyben felfüggesztik kormánygaranciával az igazságszolgáltatást? És még rengeteg mindent kellene fejből tudnia az átlag banki ügyfélnek, ha életben akar maradni?
   Azt hiszem tényleg lakmuszpapír (-képernyő) az, amit Boros Imre írt.
   Nem szerepel írásában az „átlag” vagy „átlag fogyasztó” kifejezés, pedig nagyon oda illene. Abban a tekintetben, hogy nem az átlag fogyasztóhoz kellene mérni a fogyasztók banki szolgáltatásait, hanem szigorúan a legfelkészületlenebbekhez, akik még felvehetik az illető hitelt - hiszen csak nincsen szabad rablás a bankoknak az átlag alatt tájékozott fogyasztókkal szemben? Mert akkor azt is tudnia kellene a felkészült fogyasztónak, hogy hol az átlag, amihez képest ő szabadon átverhető vagy sem?
   Boros Imre írása egyebekben remek felsorolása a történteknek, az eseménysornak, ami a mai napig tart – egy szakember szemével (gondolom). Egy olyan szakember szemével, aki az események felszíne mögé is tud nézni, aki becsülni tudja mi lehet a látszat mögött, hiszen valaha ő is a színfalak mögött dolgozott.
   Cikkének bevallott, hangoztatott célja, hogy kivédje az ellenzéki pártok választási mesterkedéseit, miszerint a devizahitelek botrányáért, keserveiért cakk-pakk ő, a mai kormány a felelős. Eddig rendben. Csakhogy az induló feltételezés hamis. A devizahiteles elégedetlenséget nem az ellenzéki politikai pártok szítják, hanem vannak elégedetlen devizahitel károsultak, akik lassan 8 éve hiába fordulnak ehhez a kormányzathoz. Akiket a 2014-es forintosítással olyan mértékben vertek át, hogy helyzetük rosszabb lett, mint volt a forintosítás előtt.
  Hogy az amerikai követ lobbizta ki vagy Soros barátai, vagy akárkik a kúria sorozatos galád határozatát vagy a 2014-es parlamenti jogszabályokat, az nagyon érdekes lehet egy politika-történeti vagy szűkebben egy devizahitel-történeti visszaemlékezésben. De érdektelen azon tény tekintetében, hogy ezen kormányzat idején a devizahitelesek csapdáját elmélyítették, legalizálták.
   És amikor ezt sérelmezik, akkor mindenféle sajtómunkatársak, véleményformálók hergelik őket, hogy a devizahitel károsultaknak nem is az a bajuk, hogy egzisztenciájukat felszámolóan verték át őket állami segédlettel mind a mai napig a mai kormányzat asszisztálásával, tehát semmi jogos felháborodásuk nem lehet, hanem csak sanda ürügyet keresnek a pesti majdanozáshoz.
Ez méltatlan a jobboldalinak mondott sajtóhoz, Boros Imre szakmai tájékozottságához és még sok-sok mindenhez.
   Nagyon fontos a választás kimenetele. No de ehhez további önmérsékletet kell tanúsítania minden devizahitelesnek, aki a mostani kormányt szívesebben látja mint Gyurcsányt vagy más hasonszőrűt? Annyira, hogy közben egzisztenciális harakirit kövessen el, hogy zokszó nélkül felszámolja magát?
   A kormány megítélhetőségéhez az első számú szűrőt mégiscsak a mostani kormány állította olyanra majd nyolc évi erőfeszítéssel, ténykedéssel, hogy a devizahitelesek egzisztenciáját hamis bankszolgáltatással fel lehessen számolni? Vagy nem? Miért nem áll ki a kormány olyan őszinte magyarázattal, mint amikor Soros machinációi ellen védekezik? Hogy ő segíteni akart, 2014-ben felvételi árfolyamon akart forintosítani (amint számos akkor vezető politikus nyilatkozta), de pisztolyt szorítottak homlokukhoz a parlament folyosóin?! Mert itt elmond Boros Imre sokmindent, de mintha pisztoly a parlamenti folyosókon mégsem került volna elő szavazáskor.
   Azonban lehet, hogy valamiben mégiscsak én tévedek. Ez a cikk nem céloz tájékoztatást és nem a devizahiteleseknek szól. Hanem választási agitáció, figyelemelterelés – nem törődve a devizahitelesek sorsával sem pedig ellenkezésével, mert azt hibahatáron belülinek tekinti a választási eredményben. Kissé szívtelenül, hideg megfontolással.
   Mennyivel jobb lett volna az elmúlt hét évben szóba állni egymással (a devizahitelesek próbálták végig, de a hatalmi oldal és hívei mindig, mind a mai napig hárítottak, mint most Boros Imre is).

Fáy Árpád
devizahitel károsult