Tíz évvel a Brexitről szóló népszavazás után Andy Burnham kimondta, amit elődei gondosan kerültek: a Brexit többet ártott, mint használt. A brit miniszterelnök már a teljes visszatérést sem zárja ki, Brüsszel azonban kemény feltételeket szab, a legnagyobb ellenállás pedig éppen a brit választóktól várható.
   Tíz év telt el a Brexit óta, Andy Burnham azonban kormányra kerülése óta többször is hangsúlyozta, hogy az Egyesült Királyság kilépése az Európai Unióból többet ártott az országnak, mint használt, ezért nem zárja ki, hogy az ország visszatérjen az EU-ba. Brüsszel ugyanakkor kemény feltételeket diktál, és a brit közvélemény sem támogatja egyöntetűen a visszatérést.
   Andy Burnham bő száz napja rendezkedett be a Downing Street 10-ben, de nem rejtette véka alá véleményét a Brexittel kapcsolatban, és kijelentette, hogy az Egyesült Királyságnak a mostaninál jóval szorosabb viszonyt kell keresnie az Európai Unióval. A brit miniszterelnök szerint a kilépés nem úgy sült el, ahogy annak idején az ország lakóinak beharangozták, és tíz év alatt gyengült a gazdaság és a határok feletti ellenőrzés. Hozzátette, nem úgy alakultak a dolgok, ahogy azt az emberek várták, és reményét fejezte ki, hogy még életében szeretné látni, hogy az Egyesült Királyság visszatér az unióba.
   Érvelése szerint az egyik fő problémát a bevándorlás kérdése jelenti, mert a Brexit után ugyan London maga szabja meg migrációs politikáját, de közben elvesztette hozzáférését az uniós adatbázisokhoz, ezért nehezebb kordában tartani az illegális migrációt, mint korábban. Emellett Andy Burnham úgy véli, a szorosabb európai kapcsolatok növelnék a brit GDP-t és erősítenék a migráció feletti ellenőrzést. A kormányfő viszont leszögezte, a jelenlegi parlamenti ciklusban nem kezdeményezi a visszalépést.

Hogyan jutott idáig a brit kormányfő?
   Andy Burnham hetek óta folyamatosan arról beszélt, hogy a Brexit több kárt okozott, mint hasznot, és politikai konszenzust keres egy új viszonyrendszerről. Három lehetőséget vázolt fel: vámuniót, egységes piacot, és hogy London újra kéri az uniós tagságot. Párizsból gyorsan megérkezett a válasz, Emmanuel Macron mindössze két szóval reagált: „Welcome back”.
   Október közepén viszont a brit kormányfő már azzal állt elő, hogy Oroszország beavatkozott a 2016-os népszavazásba, és ugyanez a veszély fenyegeti a francia és a német választókat is. A kijelentés éles belpolitikai vitát váltott ki.

Miért éppen most?
   A fordulatnak három fő mozgatórugója van: a gazdaság, a közhangulat és a geopolitika. Az elsőnél közgazdászok közölték, hogy a Brexit ártott a brit gazdaságnak, és hosszú távon mintegy 4 százalékos GDP-csökkenéssel számolnak, a Goldman Sachs becslése pedig még magasabb (6 százalék) visszaeséssel kalkulál. Fokozatosan emelkedő veszteség jöhet, és 2035-re elérheti a GDP 5-6 százalékát.
   A közhangulatról több felmérés készült az elmúlt hónapokban, a szeptember közepi szerint a válaszadók 52,4 százaléka gondolja hibának az unióból való kilépést, 29,7 százalék szerint helyes döntés volt. A megkérdezettek több mint kétharmada szerint, ha választani kellene, az EU-val folytatott kereskedelem fontosabb, mint az Egyesült Államokkal vagy Kínával.
   Ezeken kívül a geopolitikai szempont sem elhanyagolható, Andy Burnham az orosz hibrid fenyegetésre hivatkozva amellett érvelt, hogy az Egyesült Királyságnak szorosabbra kell fűznie kapcsolatait szomszédaival. Ehhez pedig kereskedelmi kockázat is kapcsolódik, az EU Made in Europe közbeszerzési programja kiszoríthatja a brit cégeket az uniós támogatások rendszeréből.

Négy út, négy különböző árcédula
   A brit kormány előtt lényegében négy forgatókönyv áll, és mindegyiknek megvan a maga ára.
   - A status quo és kis lépések: ez a legkevésbé kockázatos út, London maradna a jelenlegi kereskedelmi és együttműködési megállapodás keretein belül, és ágazati egyezményekkel javítana rajta. Az élelmiszer-kereskedelmet könnyítő állat- és növény-egészségügyi megállapodás, az uniós villamosenergia-piacba való visszatérés és a fiatalok mobilitási programja már majdnem kész volt, amikor Keir Starmer lemondott. Brüsszel közben új feltételt is szabott: a Made in Europe-kivételt ahhoz kötné, hogy a brit egyetemek az uniós diákoktól is az évi, mintegy 9790 fontos tandíjat kérjék a jelenlegi, akár 30 ezer fontot is meghaladó összeg helyett.
   - Vámunió: egyszerű és gyors megoldás lenne, amely eltörölné a vámokat az áruforgalomban. Csakhogy az uniós tisztviselők szerint ez teljes igazodást követelne az EU kereskedelempolitikájához és vámtarifáihoz, vagyis London lemondana az önálló kereskedelmi politikáról. Keir Starmer korábban éppen azzal utasította el ezt a lehetőséget, hogy fel kellene bontania a Brexit után kötött szabadkereskedelmi megállapodásokat. Ráadásul a kutatások szerint a brit export Brexit miatti visszaesésének nagyobb része az egységes piac elhagyásából fakad, így a vámunió csak a kár töredékét hozná helyre.
   - Egységes piac − norvég vagy „svájci plusz” modell: ez hozná a legnagyobb gazdasági hasznot a briteknek, de a legsúlyosabb politikai árat is. Az egységes piac az áruk, a szolgáltatások, a tőke és a munkaerő szabad áramlására vonatkozik. Brüsszel szerint nem alku tárgya, hogy London ebben az esetben visszaállítsa a szabad munkaerő-áramlást, elfogadja az Európai Unió Bíróságának joghatóságát, és fokozatosan átvegye az uniós szabályozást. Keir Starmer korábban próbálkozott a csak az árukra vonatkozó megállapodással, de az EU ezt gyorsan elutasította, majd jelezték, hogy London az Európai Gazdasági Térségen keresztül csatlakozhatna a vámunióhoz vagy az egységes piachoz. Bernd Lange szerint egy svájci plusz típusú megállapodás is szóba jöhet, amely kereskedelmi, biztonsági, valamint nyersanyagokra vonatkozó egyezmények mellett politikai együttműködést is tartalmazna.
   - Teljes jogú tagság: ez ígérkezne a legbonyolultabbnak, de Andy Burnham szerint „végigmennének az úton”.

Lehet-e teljes visszatérés?
  Jogilag ugyan visszatérhet az Egyesült Királyság az Európai Unióba, de nem ugyanolyan feltételek mellett. A Brexit 2020-ban lezárult, ezért a szigetországnak új tagjelöltként kellene csatlakozási kérelmet benyújtania, a feltételeket pedig mind a huszonhét tagállamnak egyhangúlag jóvá kell hagynia.
   Azonban a brit választók a 2016 előtti állapotot szeretnék visszakapni, viszont az EU elvárná az euró és a schengeni rendszer bevezetését is, ez pedig számos alkuhoz vezet a brit kormányzat és az uniós döntéshozók között.
   Az időzítés is beszédes, mivel Andy Burnham a 2029-es parlamenti választáson mérné fel, van-e elég támogatás ehhez a lépéshez, vagyis a kampány fő kérdésévé tenné az ország visszatáncolását az Európai Unióba. Brüsszel ugyan nyitott erre, de óvatosan kezeli a brit hangokat. Az EU attól tart, hogy egy újabb kormányváltás ismét parkolópályára tenné a folyamatot. Ráadásul nincs egyetértés az uniós tisztviselők között sem egy esetleges brit visszatéréssel kapcsolatban.
   Tehát hogy valóban elképzelhető-e az Egyesült Királyság visszalépése az Európai Unióba, erősen kétséges, de legkorábban 2029 körül lehetne valószínű, viszont a britek számára a korábbiaknál kedvezőtlenebb feltételekkel. Addig csak külön szerződésekkel kerülhetne közelebb London az unióhoz.

A legnagyobb akadály nem Brüsszelben van
   Azonban még egy fontos hátráltató tényező vetődik fel az Egyesült Királysággal kapcsolatban: az elmúlt egy évtized alatt hét miniszterelnöke volt az országnak. Vagyis a fő kihívást nem Brüsszel jelenti, hanem a brit belpolitika.
   A kabinetből érkező jelzések is ezt támasztják alá, Shabana Mahmood belügyminiszter arra figyelmeztetett, hogy a kormányfő kijelentései nem tükrözik a kormány politikai elképzeléseit. A munkáspárti képviselők a megosztottságot hangsúlyozták, míg Nigel Farage, a Reform UK vezetője úgy véli, hogy Burnhamnek nincs felhatalmazása a Brexit újratárgyalására.
   Emellett egy visszatérésre vonatkozó ígéret elidegeníthetné a Brexit-párti munkáspárti szavazókat, akik a konzervatívok vagy a Reform UK felé fordulhatnak, miközben a baloldal több Európa-barát választót vonzana. Andy Burnham ezért azt ígérte, figyelembe veszi a közvéleményt az újratárgyalás minden szakaszában.

Mi jön most?
   A következő mérföldkő a november 20-i brüsszeli EU-brit csúcs, amelyen még csak az élelmiszer- és italkereskedelmi megállapodásról, az energiáról, valamint a fiatalok ideiglenes munkavállalását lehetővé tevő programról lesz szó. Ezzel párhuzamosan a brit kormányfő bemutatja a lehetséges forgatókönyveket, illetve kikéri a lakosság véleményét is. A Downing Street elismerte, hogy brit és uniós tisztviselők már informálisan tárgyalnak a jövőbeli viszonyról, és a lehetőségek között az egységes piac és a szabad mozgás is szerepel.
   Tíz évvel a népszavazás után tehát nem az a kérdés, hogy a szigetország vezetése hibának tartja-e a Brexitet, hanem hogy a beismerésből lesz-e politikai többség a kijavításhoz. Ez pedig nem Brüsszelben, hanem a brit választókerületekben dől el.

Forrás: Index / Dózsa Gergő György / Index - Külföld - Visszatáncolna az Egyesült Királyság az Európai Unióba, de nem Brüsszel jelenti a legnagyobb akadályt