Enlil: messze magasztos, amit ő mond, szava fénylő,
az ő szájának igéje másíthatatlan, örökre sorsot szabó,
ha szemét felemeli, az ellenség megremeg.

A palócok lakta északi országrészben az év végi ünnepkörben kihagyhatatlan édesség a ferentő, de a finomság az év bármely részében is elkészíthető.   

Adjon Isten minden jót, 
az új esztendőben, 
Jobb időt, mint tavaly vót, 
az új esztendőben. 

Hazádból, hogyha még bírod,
Ne menj el, ó, magyar.
Hogy menekülj, lesz mindig ok,
És mindig, hogy maradj.

Könnyebben juthatnak támogatáshoz a megváltozott munkaképességűek a január elsején hatályba lépő törvénymódosítás alapján. A megváltozott munkaképességű személyek ellátására jelenleg az jogosult, akinek az egészségi állapota 60 százalékos - vagy ennél alacsonyabb - mértékű, és 5 éven belül legalább 1095 napot - 3 évet - dolgozott úgy, hogy volt társadalombiztosítása.

Hej emberek! Markomban sűrű 
fekete vérrel telt kupa! 
Ezzel köszönt rátok egy rongyos, 
világgá űzött árva kobzos 
utolsó Koppány-unoka! 

Ha az ember barátságot köt
egy csillaggal,
csaknem úgy, mint a Kis Herceg
megszelídíti a Rókát,

Akkor is menekültekkel teltek meg az országutak, s félelem és kétség dobogott a szívekben: nem lesz-e a gyilkos fegyver gyorsabb, mint a gyermekeit menekítő asszonynép futása? Az Eljövendőt, az Eljövendő új világát, az Ő igazságát akarták megölni a szerte küldött pribékek, de az istálló felett - amelyben a menekülés téli éjszakáján a születés misztériuma beteljesedett - felragyogott a Csillag, a hit, a diadalmas igazság, a béke csillaga!

Mezei Mária színésznő prédikációja 1946. június 10-én, Budapesten, a pasaréti református templomban.

Azt mondják, hó nélkül nem is igazi a karácsony. Sokáig én sem hittem, hogy lehet ettől fontosabb a szeretet ünnepén. Gyerekként nem szerettem, sőt szinte utáltam a karácsonyt. A szentmiséket viszont áhítattal hallgattam végig, fiatal ministránsként testközelből tapasztalhattam meg az advent minden apró szépségét.

Hóba temetkezett csíki havasokon, 
Áron – egymagában – fenn a Madarason

"Vele szeretnék találkozni,
Az álommal nagy, bolond hitben
S csak ennyit szólni: Isten, Isten
S újból imádkozni."

Karácsony a Megváltó születésének ünnepe... a csodavárás ideje. De kell-e nagyobb csoda, mint az anyává és apává válás, mint egy apró emberi élet születése? Teremtés ez... a legszentebb pillanat egy emberi életben. Így van ez évezredek óta. Most egy jó évszázaddal ezelőtti feljegyzést idézünk.

Ékes ködpára gomolygott, s mélységes csend ülte meg az erdőt. Mindent vastag hó borított. Dermedten roskadoztak a fák szikrázó fehér, prémes terhük alatt. Egyszerre csak suttogás támadt közöttük. 

Feketén készülődött a karácsony. Reggel óta szünet nélkül csorgott az eső, s a kisváros csatakos utcáin hideg köd tapadt a házfalakhoz. Az emberek föltűrt gallérral, morcosan  siettek, s ázott, ócska ruháikban még soványabbaknak és éhesebbeknek látszottak, mint máskor.

Loyolai Szent Ignác egy kevéssé ismert mondása szerint lelkiéletünk során nagyon nagy az esélye annak, hogy tévedésbe essünk. Emlékiratainak feljegyzője szerint, a jezsuita rend e szent alapítója egyszer azt mondta, hogy az emberek kilencven, de az is lehet, hogy kilencvenkilenc százaléka téved el lelkiéletében.

2008-ban jelent meg Teréz anya: "Jöjj, légy a világosságom" című lelki naplója. Elég megrendítő könyv. Majdnem botrányos: a Time magazin akkoriban címlapon hozta. Egy szerzetesnő „titkos életéről” szól. Nagyjából arról, hogy a világhírű, Béke Nobel-díjas apáca – egy a rendalapítás körüli átütő istenélményétől eltekintve – egész életében rettenetes lelki szárazságban, sötétségben élt, a hitetlenség iszonyú kísértéseit tapasztalta. Mit jelent ez?

Jártam magam karácsony éjjelén.
És egyszer egy szép férfi jött felém,
S csodás szemével a szemembe nézett.
Mámor fogott el, édes, szent igézet,
Olyan szelíd volt és olyan fönséges!