A természet egyik csodája, a növények királya a fa. Sokféleségük, formagazdagságuk, méreteik olykor-olykor zavarba ejtőek. Egy ötven emeletnyi eukaliptuszfa, vagy több mint százméternyi mamutfenyő alatt ugyancsak picinek éreznénk magunkat. Törpe rokonaik a bonsaik mellett viszont mi tűnnénk óriásnak. Már a kicsi gyermek tudja, hogy a fa a Föld tüdeje, melynek lombja elrejti a madarak fészkét, az erdők vadjait, bogarakat, rovarokat. Gyümölcseik, leveleik táplálékul szolgálnak, erőt, egészséget felkínálva embernek, állatnak. Felmászni rájuk, s a magasból szemlélni a világot gyönyörűség. Árnyékukba húzódni, alattuk megpihenni megnyugtató. Vég nélkül sorolhatnánk mindennapi életünkben betöltött szerepüket, hasznukat, kezdve a ház, hajó, híd, vasút építéstől a bútor, háztartási eszközök, szobrok, hangszerek, szerszámok készítésén át a tűzifáig. Külön iparágak jöttek létre feldolgozásuk során.

A fa összekötő kapocs föld és ég között. Szeretjük, tiszteljük, hisz a vele való kapcsolat átszövi életünk mindennapjait. Nincsen olyan ember, akinek ne lenne kedves fája. Ahányszor illatozó hársfa alatt visz utam, mindig Schubert jut eszembe, aki a házuk előtt, a kútnál álló hársfa alá húzódott, ha bú vagy öröm érte. Heine fantáziáját egy szép fenyő ragadta meg, ennek eredménye lett gyönyörű költeménye, az „Áll egy fenyő”.

Anyanyelvünkben is gyökeret vert a fa. Az az ember, aki csak jön-megy a nagyvilágban, gyökértelen. Aki keresi a kapcsolatot az ősökkel, a múlttal, az visszamegy a gyökerekhez. Az öreg fát nehéz átültetni, mondja az idős ember, ha otthonából ki akarják mozdítani.
A hagyományok is sok fával kapcsolatos szokást örökítettek át nemzedékről nemzedékre. Karácsonykor a szépen feldíszített örökzöldek varázsolják csillogóvá a kíváncsi gyermekszemeket. A tavaszi megújulás jelképe a zöld fűz ága.
A kiszézésnél egy nyírfából készült bábut visznek végig a falun a gyerekek, s vízbe dobják vagy elégetik, az öreg, téli földistennő tavaszi megtisztulását jelképezve.
Május első hajnalára a legények felpántlikázott májusfával vallanak színt a nekik tetsző lánynak. Virágvasárnap barkaágat szenteltet a hívő ember a templomban.
A pszichológiában gyakran alkalmazzák az ún. „fatesztet”. A fáról készített rajz sok mindent elárul a betegről, mintegy belevetíti a betegségét, problémáit a rajzba. Fény derül önértékelése, szorongásaira, agressziós problémáira, feszültségeire, kiolvasható belőle környezetéhez való viszonya, kiegyensúlyozottsága, indulati, érzelmi töltése.

A fa gyökérrésze a tudatalattit jelképezi, a korona, a lombozat formája arról árulkodik, hogy a vizsgált személynek milyenek az ideáljai, milyen céljai, igényei vannak, milyenek a társkapcsolatai.
A személyes sorsot, az egyéni élet szimbólumát kifejező fát szokták lélekfának is nevezni. Ilyen Csontváry Magányos cédrusa, mely megrendítő erejű alkotás.

Évezredek tapasztalata, hogy az egyik fa árt, a másik használ. A fában áramló folyadék a fa vérkeringése, de energiája, sugárzása is hatással van a vele közeli kontaktusba kerülő emberrel. Az ókori bölcsesség ezt sugallja: ,,A jó fához simulj, a rossztól menekülj!” Tény, hogy át tudjuk venni a fák energiáját, ha hozzájuk simulunk, vagy közelükben tartózkodunk.

Nézzünk meg néhány ismert fafajtát, hogyan hatnak egészségünkre:

Tölgyfa: A magyar ember által különösen szeretett, tisztelt fa. Őshonos hazánkban. A koronázások, ítéletek, tanácskozások, áldozathozatalok, a történelem során gyakran tölgyfák árnyékában zajlottak le. Képes új életerőt adni. Erősíti a lelket, a nyirokrendszert, aktivizálja a vérkeringést, ha törzséhez simulunk.
Gesztenyefa: Békét, harmóniát nyer az alatta ülő. A sérült lélek orvossága.
Kőrisfa: A hallójáratok megbetegedései gyógyíthatók a néphit szerint a kőrisvirág főzetének csepegtetésével. Nyugtat, jó hatással van az izmokra és az ízületekre, ha átöleljük, nekitámaszkodunk.
Hársfa: Erősíti pozitív érzelmeinket, légúti problémák esetén segít.
Bükkfa: Vérkeringést javító, stresszt elmulasztó hatása van. Hatalmas erejű fa, 10-15 méterről is képesek vagyunk megérezni hatását. Segíti a fantáziát, a gondolkodást, az összpontosítást.
Jegenyefenyő: Gyulladáscsökkentő hatással rendelkezik, de segít reumatikus bajoknál is. Optimizmust, magabiztosságot kap, aki gyakran kerül vele kontaktusba.
Égerfa: Nincs túl jó híre. A mézgás változatát tanácsos azoknak elkerülni, akiknek gyenge az idegrendszerük. Megítélése a történelmi idők során más és más. A zsidó nép az öröm jelképének tartotta, tisztelte újjászületési képességét. A görögök szerint a szomorúság, a gyász fája. A keresztény gondolatvilágban a kitartás és a feltámadás jelképe.

A fák szeretete, tisztelete pozitív érzelmeket vált ki belőlünk, ily módon is erősítve testünket, lelkünket. Mindent meg kell tennünk azért, hogy mindig velünk, s köztünk éljenek.
Sajnos, van egy nagy ellenségük, a savas eső, mely óriási károkat okoz állományukban. Lehangoló látvány, amikor a szép fenyők gyönyörű zöldje megfakul, lóg szomorúan, s olyan mintha le lenne permetezve valami szürkés-fehér anyaggal. Más fák mintha, leperzselődtek volna, s lombjukra már semmi sem emlékeztet – csak a törzsek s ágak nyúlnak az ég felé, kérdezve, hogy mit tettetek velem? Olykor a természet maga produkál rettenetest, láttam ilyet a Hargitán egy hatalmas vihar után. Kopasz hegycsúcsok barnállottak, melyekből kimeredeztek, vagy eldőlve feküdtek a letarolt fenyők derékba tört, tőből kiforgatott törzsei. Szomorú látvány volt.

Földünkön az erdők fogyatkoznak, a fák állaga romlik. Jó lenne, ha megállna e folyamat, mert nélkülük elképzelhetetlen életünk, s a jövő nemzedéké is.
Mit tehetnénk – nem állíttathatjuk le a légteret szennyező üzemeket s a közlekedést sem, mondják sokan. Ez így igaz, de én úgy gondolom, mégis tehetünk valamit. Ha kisétálunk egy közeli erdőbe, a látvány eligazít a tennivalót illetően. Mi az, amit látunk? Szeméthegyeket, kidobált háztartási gépeket, alkatrészeket, edényeket, műanyag zsákokat. Sokkoló mindez, mert maga az erdő hasonlít egy gondozatlan, rongyos öregemberre. Kidőlt-bedőlt vén fák, letörött ágak, bokrok kesze-kuszasága akadályozza a haladni vágyót. Ezeknek a területeknek van gazdája, akinek feladata a gondozás. Kivágni az öreg, beteg fákat, összeszedni a letört ágakat, gallyakat. A kitermelt fák helyett újakat telepíteni. Lehet, hogy többnyire így folyik a munka, de az ellenkezőjére is sok példát lehet látni.
Az iskolában azt tanulja minden gyerek, hogy védd, óvd a fákat. Ha kimegy egy szépen gondozott erdőbe, be is fogja a tanultakat tartani. Ha azonban az ellenkezőjét látja, nem fogja komolyan venni az egyéb szabályokat, elvárásokat sem, aztán mi, felnőttek csodálkozunk a legjobban, hogy mit meg nem engednek maguknak ezek a mai gyerekek, fiatalok. S ha a felnőttek vizet prédikálnak, de bort isznak, ezen a táptalajon gyorsan burjánzani kezd a cinizmus.
Pistike, aki letör egy kis ágat a kiránduláson, megkapja a tanító nénitől a „fejmosást”. Vajon a környezetszennyezőknek ki mondja, hogy ejnye-ejnye?

A fák nem tudnak beszélni, ha tudnának, elég sok jajszó hangzana ajkukról. De ők csak szolgálnak bennünket némán, hűségesen, s próbálnak mindig megújulni. Hagyjuk őket élni, segítsünk nekik benne!

Mátyás Miklósné

forrás: http://zoldujsag.hu/eletunk-es-a-fak/#