Balog Zoltán szerint a pedagógusi hivatásnak egyre inkább presztízse van, és úgy véli, az eddigi reformok a minőségi magyar iskolát alapozták meg. Az általunk megkérdezett tanárok azonban nem osztják a sikerjelentést. „Hülyének néztek, ingyen dolgoztattak”, „A helyzet egyelőre kilátástalan” – írták többek között kérdőívünkre. A szülők szerint a gyerekek túlterheltek, nekik pedig egyre többet kell fizetniük az „ingyenes oktatásért”.

Június első vasárnapja a Pedagógusnap, ugyanakkor évek óta nincs mit ünnepelniük a tanároknak, nem véletlen, hogy az elmúlt időszakban többször is épp ilyenkor tüntettek a közoktatási átalakítások ellen. Idén sincs pénz jutalomra, a Klebelsberg Iskolafenntartó Központ (Klik) idén a jeles nap alkalmából az iskoláknak azt ajánlotta fel, hogy a pedagógusoknak egy szál virágot adnak, illetve oklevelet kaphatnak azok, akiknek tanítványa a jelentősebb tanulmányi versenyeken kiválóan szerepelt. Az ajánlatot több iskola is megalázónak tartotta és visszautasította.

Kiművelt emberfők

Balog Zoltán humánminiszter azt fejtegette, „azt várjuk el magunktól, hogy a magyar oktatás versenyképes és minőségi legyen, és a hazaszeretetre neveljen”, továbbá, hogy „kiművelt emberfő nélkül egy ország nem tud sikeres lenni, és azok maradnak talpon, akiknél az oktatás és a nevelés középpontban van”. Ezekkel a mondatokkal természetesen mindenki egyetért - megtalálhatók voltak valószínűleg évtizedek óta minden oktatáspolitikusi köszöntőben.

Más kérdés azonban az oktatáspolitikai gyakorlat. Balog szerint mindennek eléréséhez a szakmai kontroll, és a hatékony oktatásszervezés szükséges. Nyilván ennek érdekében központosították az egész közoktatást, létrehozva egy mamutintézményt, ami egyre inkább mutatja a működésképtelenségét. (Erre egyébként elvileg már az oktatásvezetés is rájött, és némileg próbálják visszabillenteni a rendszert a helyi, vagy legalább tankerületi döntések felé.)

Balog Zoltán beszéde a pedagógusnap alkalmából rendezett díjátadó ünnepségen az ELTE Egyetemi Kongresszusi Központjának Gömb-aulájában 2015. június 4-én

Fotó: MTI / Bruzák Noémi

Beindult továbbá a pedagógus-életpályamodell, amivel átlagban valamivel nőtt ugyan a tanárok bére, ám cserébe irreális követelményeket támasztottak velük szemben a heti 32 órás iskolában eltöltendő munkaidővel. Átalakították az alaptantervet, bevezették (a feltételek hiánya ellenére) a mindennapos testnevelést és az erkölcstan/hittan oktatást, valamint az egész nap az iskolában tartózkodás kötelezettségét (ami mellesleg ebben a formában annyira életszerűtlen, hogy egyfajta polgári engedetlenségként sok iskola talált kiskaput ennek kijátszására ), és még hosszasan lehetne sorolni a megújítás elemeit a tankönyvpiac bedarálásától az iskolavezetői kinevezések abszurdjáig.

Százból ketten mondják, hogy jobb lett

 Olvasóinkat arra kértük, hogy egy kérdőív kitöltésével segítsenek értékelni a most véget érő tanévet, számoljanak be arról, hogy tanárként, szülőként vagy diákként hogyan látják a magyar iskolát 2015-ben. A nem reprezentatív, ám sokezer olvasónk (40 százalékuk pedagógus, majdnem ennyi szülő, és 17 százalék diák) által megválaszolt felmérésünkből elkeserítő kép bontakozik ki.

Olvasóink döntő többsége szerint ugyanis nagyon rossz irányba haladnak a dolgok: mintegy 82 százalékuk szerint az előző, decentralizált, az önkormányzati fenntartásra épülő rendszer jobban működött, mint a mai, központosított, KLIK által vezényelt utóda. A válaszadók alig 2 százaléka gondolja ennek az ellenkezőjét, 16 százalék szerint semmi nem változott e téren.

Több pénz, sokkal több munka

A pedagógusok 44 százaléka csekély méretű bérnövekedésről számolt be, 22 százalék írta azt, hogy érezhetően nőtt a nettó keresete a pedagógus életpályamodell bevezetésével (ők jellemzően a mesterpedagógus kategóriába soroltak). A többieknek nem nőtt, sőt minden tízedik pedagógusnak még csökkent is a bére. A bércsökkenés okait egy tanár így foglalta össze:„Elvették a nyelvpótlékot, egyéb pótlékokat, cafeteriát, jutalmat, így bár a bérem papíron nőtt, összességében kevesebb jut.” Más ezzel kapcsolatban megjegyezte, hogy a nettó bére kevesebb lett, és „az egész rendszer igazságtalan, megalázó, figyelmen kívül hagyja a szakvizsgát, több diplomát”.

A bérnövekedést azonban jelentősen árnyalja, hogy ezzel együtt a tanárok közel 90 százalékának jelentősen nőtt a munkaterhelése is, 10 százalékuk mondta csak, hogy nem változott. A két dolog ráadásul közel sincs egálban: a munkaterhek növekedése a pedagógusok 93 százaléka szerint nincs arányban a fizetésemeléssel. Ahogy egyikőjük írta „hiába növekedett némileg a fizetés, az ingyenes helyettesítések (kb. évi 60 óra), és a megnövelt óraszám miatt az órabér jelentősen csökkent”. Ezt egy kollégája számszerűsíti is: „az óraszám 50%-kal nőtt, a fizetés meg 30%-kal... akkor miről beszélünk?”

„Gyilkos légkör”

A kérdőív egyik legaggasztóbb tapasztalata, hogy a pedagógusok döntő többsége (közel 90 százaléka) úgy nyilatkozott: sokkal rosszabb lett a légkör a tanáriban, az iskolában, jelentősen romlott az iskolai klíma.

Ijesztő leírásokat küldtek többen is: „Gyilkos a légkör, megszűntek még az addig jól működő együttműködések is.” „2011 óta a tantestület megosztott, aki szólni mer a jelen rossz tanügyi hatások ellen, azt a kormányszimpatizánsok lehurrogják. A többi néma csend. Újra van folyosói kézszorítás, besúgás, feljelentés… A Kádár-kort éljük újra. Némi horthysta stichhel.” „ Nagyon rossz a hangulat. A KLIK lassítja és akadályozza a dolgokat, csak egy pénznyelő intézmény. A pedagógust minősítő rendszer megosztja a pedagógusokat, bérfeszültséget okoz.”

„Nem alhat, mint a parlamentben a felnőttek”

A Balog Zoltán által emlegetett „hatékony oktatásszervezés” egyes következményeire is rákérdeztünk. A válaszadók háromnegyede szerint például az új tanórák és a túlzsúfolt alaptanterv következménye az lett, hogy iszonyúan túlterheltek lettek a diákok. (Egyhatoduk véli úgy, hogy pont a megfelelő terhelést kapják, és van 7 százalék, aki szerint még keményebb követelményeket kellene támasztania az iskoláknak.)

"Tragikus! Én tanító néniként, majd sírva fakadok, hogy a 6 éves gyermeket még a 6. órában kell korrepetálnom, mert minden nap 5, időnként 6 tanítási órája van! Egy alsós gyermeknek nem szabadna napi 4 óránál többet tartani! Bűn! Fél 2-kor megebédel, majd 2-kor ül be a napközibe. Ja, és nem alhat, mint a parlamentben a felnőttek” – jegyzi meg egy olvasónk. „Túlterheltek - a jövőjük, a boldogulásuk, a közösség, a társadalom szempontjából irreleváns tudás megszerzése miatt. Meg persze a magas óraszám miatt, amit a hittan, kötelező heti öt testnevelés stb. eredményez” – írja egy másik.

Fotó: Fazekas István

A legtöbben úgy vélik, hogy másfajta követelményekre lenne szükség, nem magolásra, hanem használható tudásra, kompetenciára, önbizalomra, önállóságra, logikus gondolkodásra nevelésre. ”Az egész napos iskola rendszere meg teljes mértékben megköti a kezünket. A gyerek lopott időben,- míg a többi játszik- megy zeneiskolába, 16 óra után fáradtan megy sportolni, táncolni, egyéb elfoglaltságokra. Összességében túlterheltek és borzasztóan fáradtak.”

„Kiélezte a hívő és ateista kérdést”

A szülők és a diákok egyébként is azt gondolják többségében, hogy hiba volt bevezetni a mindennapos testnevelést (hiszen megnöveli a gyerekek óraszámát, ugyanakkor nincs elég tornaterem, ahol normálisan meg lehetne tartani a testnevelésórákat), és nem értenek egyet ebben a formában az erkölcstan/hittan bevezetésével sem, hiszen – mint többen írták - anélkül is lehet – például népmesével, beszélgetésekkel - jóra nevelni. A legtöbben úgy nyilatkoztak, hogy ha nem volna kötelező, akkor semmi kivetnivalót nem találnának egy ilyen tárgyban.„Akinek eddig is volt igénye a hittan és az erkölcstan iránt, az megtalálta a módját, hogy a gyermeke részt vehessen az ilyen irányú foglakozásokon” – írták. De jellemző vélemény volt az is, hogy „inkább a fontosabb tantárgyak oktatására kellene fordítani az időt, például idegen nyelvekre.” Azt is sokan megjegyezték, hogy a két tárgy közötti választás kiélezte a hívő és ateista kérdést a gyerekek között.

Ami pedig a „hatékonyabb iskolaszervezés” másik oldalát, a tárgyi feltételeket illeti, ott is elkeserítő adatokat kaptunk. A szülők 80 százaléka fizetett valamilyen formában az iskolának, hogy legyen elég papír, kréta, filctoll a tanításhoz. Azaz a legalapvetőbb oktatási feltételek csak akkor teljesülnek, ha a szülők külön pénzzel hozzájárulnak az iskola büdzséjéhez.

A magyar közoktatás deklaráltan „ingyenes” (ha nem számítjuk azt, hogy az adónkból fizetjük), mégis ezek szerint, valamilyen úton-módon pénzbe kerül. A működéshez elengedhetetlen különpénzek beszedése egyébként számos jogszabályt sért, ezért az iskolákat jobb esetben kiskapuk megtalálására (például „alapítványi hozzájárulás”), rosszabb esetben törvénytelenségekre kényszeríti a rendszer.

Egy sok éve dolgozó pedagógus részletesen, hosszan leírva sorolta a panaszait az oktatási rendszerrel, a pedagógusok munkakörülményivel kapcsolatban. Így zárta sorait: „Ha most lenne kisgyerekem, nem engedném ebbe a rendszerbe.  Mert ez a rendszer a diákot megkínozza – a tanár legjobb akarata ellenére is. A helyzet egyelőre kilátástalan. A tanár vagy megszokik vagy megszökik. Én az utóbbit tervezem.”

Arra is kértük, hogy osztáyzattal értékeljék az olvasóink a 2014-2015-ös tanévet. A legtöbben (37 százalék) elégségest, 30 százalék közepest, 19 százalék elégtelent adott. 100-ból három olvasónk szerint megérdemli a jelest.