Agyagfalvi Hegyi István: Ősmagyar hitvallás

Hiszek egy Istenben: az ősi Hadúrban,
Ki jelen van a fűben, a fában, a földben,
Jelen van a Nap arany nyilában
S a felfüstölgő oltári kőben!

-

Hiszek Benne, az Őserőben,
Ki csak reánk sugároz áldást,
S bosszuló gyúló, bús haraggal
Hallja a magyar jajkiáltást!

Hiszek Benne, ki idegenre
Titkos rontást hoz, néma dúlást,
Lóban, ökörben, húsban, bőrben
Kínos, keserű károsulást!

Hiszek Benne, ki szabadulást
Hozott, ha halál leskelődött,
S rejtekhelyéről, megsegítni
Hű népét mindenkor előjött…

-

Hiszek szerelmes Földanyánkban,
Kit Napúr csókja terhessé tett
S méhéből, a tavaszi órán
Bő pompával sarjad az élet!

Hiszek Benne: ibolyaszemmel
Ki ránk nevet s virágos ággal,
Fehér karjával, napfényes reggel
Megölel szent anyai vággyal…

Hiszek Benne, ki ősölében
Pihentet el, ha megfáradtunk,
S a hosszú, édes álmodáshoz
Puha, jó ágyat vet alattunk…

-

Hiszek Ármányban, jó Hadúrnak
Örök, hatalmas ellenében,
Ki álalakban, szarvasképpen
Földjére csalt az alán Dulnak.

És földjéről az alán Dulnak
A messzeszálló Nap nyomába’,
Hazátkereső vágy-formába’,
Nekivitt a nagy vándorútnak…

Hiszek nagy, rontó erejében,
Abban, hogy itt, e földre csalva
Jut majd Hadúron diadalra,
Kacagva kegyetlen kevélyen!

-

Hiszek a nagy magyar Halálban,
Amit ránk hoz kegyetlen Ármány!
Omló, drága testvér vér árán
Omlunk el majd, halálraváltan!

 –

S hiszek örök magyar Életben
Hadúrnál fenn, a nagy mezőkön!
Ha megnyílik a testibörtön
S ott élünk majd szabadon, szebben!

Hiszem, hogy ott majd együtt járjuk
Mind magyarok a Hadak útját,
S a testvérharcok harcolói
Az örök békét megtanulják!

forrás: szozat.org