Tíz éve, 2014. szeptember 8-án Móra Veronikát, az Ökotárs Alapítvány igazgatóját rendőrök kísérték ki az irodájából. Az Ökotárs, az Autonómia, a Kárpátok és a DemNet azért kerültek kormányzati össztűz alá, mert a Norvég Alap magyar civil szervezeteknek szánt támogatását a kormánytól függetlenül, szakmai szempontok mentén osztották szét. A kerek évfordulóra a civilek megemlékezést szerveztek, ahol egykori és jelenlegi ügyfélként, támogatott szervezet vezetőjeként én is felszólaltam. A beszédet itt is közreadjuk.
„A Piszkos Tizenháromra vadászott a rendőrség az Ökotársnál és a Demnetnél” – ezzel a címmel számolt be az Átlátszó 2014. szeptember 8-án arról, hogy házkutatást tartott a rendőrség a Norvég Civil Támogatási Alapot kezelő szervezeteknél. A Miniszterelnökség által összeállított listán szereplő szervezetek adatait keresték, köztük az Asimov Alapítványét, amely akkoriban az Átlátszóval dolgozott egy támogatott projekt megvalósításán.
Azóta eltelt tíz év, és az Átlátszó ismét hasonló cipőben jár, csak a törvénytelenül pártcélokra használt állami intézményt most Szuverenitásvédelmi Hivatalnak hívják. Velük sem működünk együtt.
Amikor tíz éve Verát rendőrautóba ültették, lezárult egy korszak. Egy olyan korszak, amely a rendszerváltás óta tartott, és amelyben azt gondolhattuk hogy a nyugati világhoz való felzárkózás ugyan döcögősen megy, de előbb-utóbb tényleg odaérünk, szellemi és financiális értelemben is.
Tágabb értelemben véve ugyanis mindannyian ezen a felzárkózáson dolgoztunk, és dolgozunk ma is azok, akik a környezet védelméért, az emberi jogokért, a sajtószabadságért, a jogállamiságért, a demokráciáért harcolnak. Ezek ugyanis az Európai Unió alapértékei, ahová Magyarország húsz éve belépett.
Tíz éve azonban hazánk visszafordult a tekintélyuralmi egypártrendszer és Oroszország irányába, és megvonta támogatását a nyugatos értékeket hordozó civil szervezetektől. De ennél is tovább ment, és a Nyugatnak sem akarja engedni, hogy támogassa őket. Ezért kellett Verát rendőrautóba tenni. Hogy mindenki értsen belőle.
Az elmúlt tíz évben változatos módszerekkel szekáltak minket. A kormánysajtó lejárató-kampányainak célpontjaivá váltunk, szervezetileg és személyünkben is. 2010 előtt a Fidesz helyeselte és bátorította a hatalom-ellenőrző, tényfeltáró újságírást, de miután hatalomra kerültek, nem kértek többet az őrkutyákból, a fékekből és az ellensúlyokból.
Az Átlátszót idegen érdekek kiszolgálójának, nemzetbiztonsági kockázatnak, sőt kémszervezetnek bélyegezték, én magam pedig „nemzetáruló pribék” lettem, egyebek mellett, a pártsajtóban.
Pedig amit az Átlátszó csinál, azt közszolgálati újságírásnak hívják, és nálunk szerencsésebb országokban az állam is támogatja, mert a teljes közösség érdekét szolgálja, amikor közpénz-pazarlást, környezetrombolást, hatalmi visszaéléseket leplez le.
Ezt ellenzékben a Fidesz is pontosan tudta – jómagam először Gulyás Gergellyel és párttársaival jártam másfél évtizede az Európai Parlamentben a magyar jogállamiság állapotára panaszkodni. A fülkeforradalom óta viszont támogatás vagy dicséret helyett csak menetrendszerűen induló lejárató-kampányokat kaptunk tőlük, amelyekbe a pártsajtón túl a kormánypárt által gründolt és a magyar adófizetők pénzéből finanszírozott álcivil szervezetek is beszálltak.
A legújabb fejlemény pedig az, hogy külön állami hivatalt hoztak létre a boszorkányüldözésre.
Tíz éve sem hátráltunk meg, most sem fogunk meghátrálni. Reméljük, hogy a támogatóink sem fognak, hiszen az ellenünk zajló hosszú hadjáratnak az is célja. Elzárni a pénzcsapokat a független sajtó és a kritikus civil szervezetek felé nem csak belföldön, de a nemzetközi partnereiket is elkergetni az országból. Lejáratni, ellehetetleníteni, kiéheztetni, aki nem lép egyszerre a nemzeti együttműködés rendszerével.
De Magyarország a mi hazánk is, úgyhogy nincs más hátra, mint előre. Ne hagyjuk magunkat.
Ahogyan az Ökotárs továbbra is itt van és nemzetközi támogatásokat oszt szét, mindenki csinálja tovább a dolgát. Nevessük ki a gyalázkodókat. A kormányzati támadásokból csak annyit szűrjünk le, hogy bizonyára értékes és releváns a munkánk, ha keresztbe akarnak tenni. Merítsünk fontosság-tudatot belőle. Írjuk meg a következő pályázatunkat is. Adjuk be az Ökotársnak.
Bodoky Tamás
www.atlatszo.hu
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
