Orbán Viktor mondta ezt a tüntetőkről, s beletrafált. A diákok ugyanis már 1848-ban is könnyen vonultak az utcára, hiszen nem kellett arról gondoskodniuk, hogy a gyermekeik holnap mit esznek, vagy hogyan fizetik a tandíjat, hiszen ez szülők terhe volt akkor is, de övék ma is.

Orbán Viktor egyébként a diákság pártján volt mindig, hiszen a tandíj elleni népszavazást is elindította, sőt sokszor emelt szólt érdekükben. Most sem hiszem, hogy diákellenes lenne, s látható is, hogy mily könnyen engednek az előzőleg bejelentett keretszámokból. Először az eddigi 38 ezres államilag finanszírozott számot levették 10.500-ra, majd ez könnyedén 55 ezerre nőtt. Mintha nem is akarták volna soha ezt csökkenteni. Pedig ez a téma, két hete folyamatosan lebegtetett bizonytalansága az, amit nem nagyon tolerál a fiatalság. A másik, ami pl. zavar, hogy először 37 milliárd elvonásról hallunk, majd 24 Md pluszt jelentenek be. De honnan lesz majd forrás a teljes oktatás-nevelésre? Miért nem ültek le és beszélték meg ezeket a kérdéseket már jóval a bejelentés előtt? Nekem olyan érzésem van, hogy a kormány nem a diákoktól megrémülve változtatott az elképzelésein. Sőt az egész ügyet arra használta fel, hogy egyfelől felmérje a diákság mozgósító-erejét valamint szolidaritási készségét, másfelől eltakarjon valami fontos ügyet, amelyről nem szeretett volna nagy hajcihőt, sem a saját oldali, sem az ellenséges médiában. Könnyen enged itt, amikor a fedni kívánt témán már túl van. Szerintem pl. nem volt elég felháborodás a hibás földtörvény elfogadása kapcsán, hiszen a már kivéreztetett magyar gazdák ereje és kitartási lehetősége nagyon is lecsökkent az utóbbi években. (Pedig a földügy sajnos, az egész magyar államiságunk kérdése és nem néhány tízezer diák és szülő problémája. Bár ezzel nem akarom leminősíteni a diákság ügyét!)

A Magyarok Szövetsége AJE tagozata december 28-án fogja majd azt megtárgyalni, hogy egyébként a teljesen leamortizált oktatási szférát, hogyan kellene rendbe szedni a jogszabályok szintjén. Előre csak annyit, hogy e sorok írója ezt fogja javasolni azon az ülésen:

1./Legyen párbeszéd, méltányosság és oktatási-nevelési reform.

(Lengyel László éppen ma említette az ATV-ben, hogy ”Nem ésszerű a rendszer” így tehát javításra szorul. Igaz, én magát a pártpolitikai rendszert sem tartom ésszerűnek, de a közgazdász minden bizonnyal csak a felsőoktatásra gondolt. A reformot csak a nemzeti érdek és nem az egyéni haszon alapján kell a közösségnek finanszírozni, mert nem szerezhet előnyt egyoldalúan senki az állam és a közösség rovására! Egy szegényeket támogató rendszerre kell áttérni, de határozott és világos szabályok kellenek, amik nem változhatnak a kurzusokkal!

Ha a tandíj kiválthatóvá válik a jó tanulmányi eredménnyel, akkor nem szabad elleneznünk. Ha viszont nem, akkor sajnos a jómódúak kiváltságává fog válni az egyetem, s így a középosztály is teljesen az aktuális hatalom kiszolgáltatottjává válik. Most a legszegényebbekről nem is írok, pedig ott is születnek tehetségek, akik így elkallódnak! A kormány pedig gondolja át, mit szólna ehhez gr. Klebelsberg Kunó?)

2./ Ne aggódjanak a diákok jövőjéért azon elvtársak, akik a jelen erkölcsi-gazdasági válságát, önző érdekeik mentén okozták!

(Ne használja párpolitikai haszonszerzésre senki a bolognai rendszerre való áttérés okozta fellazításokat és a diákság liberális befolyásolását! A könnyen összehasonlítható, egységes európai oktatási rendszernek nemcsak előnyei, de hibái és költségnövelő tényezői is jelentkeztek.

A balliberális és kozmopolita gazdasági „elitnek” köszönhetjük azt a pénzügyi válságot, amely leszegényíti Európát, s tönkreteszi hazánkat. Ne higgyétek el, hogy a politikai váltógazdálkodás eredményes, mert a saját károtokon tapasztalhatjátok meg ennek az ellenkezőjét: most!)

3./Javasoljuk, hogy az első félév: legyen mindenkinek ingyenes.

(Ezzel lehetősége lesz a felvételin megfelelt diákoknak arra, hogy bizonyítsák: nem üdülni jöttek az egyetemre, hanem tudást szerezni. Ezt követően az eredménye függvényében lehet tőle költségtérítést kérni, s a köz által segített diákhitel terhére esetleg tandíjat is. Bár e hitel is szégyen: a bankárkasztot hizlalja majd a közpénzek rovására)

4. Arányos keretszámok és egyenlő esélyek legyenek mindenütt!

(Ne akarják büntetni azokat, akik most választják a közgazdaságot és a jogot. Elítéljük azt, hogy ezzel megosztják a diákságot, s a hatalom függvényévé akarják tenni az így szembeállítottakat. Legyen esélye minden szorgalmas és tehetséges diáknak arra, hogy hasznos és megbecsült tagja legyen a magyar életnek, s ne akarjon elmenni innen. Széchenyi írta: A kiművelt emberfők száma a nemzet igazi hatalma.)

5./ Kiszámítható jövője legyen mindenkinek, aki itt él e hazában!

(Az egzisztenciális bizonytalanság nemcsak az egyetemeket elvégzők számára nyomasztó, hanem minden magyar számára. Az államnak végre azt a feladatát is fel kell vállalnia, mely a neoliberális gazdasági tévtan bukása után vált világossá sokak számára. Nem tőkebevonás szükséges itt, hanem állam és vállalkozások arányának az egyensúlya a gazdaságban. Ehhez pedig az államnak vállalnia kell végre azt, hogy visszavesz, államosít, új termelő üzemeket alapít, s nem fecsérli el a közpénzt olyan cégek támogatására, melyek kiviszik a profitot innen.) 

6./Szüntessük meg az etikátlan nemzetellenességet, iskoláinkban.

(Nincs még egy ország, ahol ennyire sikerült a nemzet összetartozási érzésének a kilúgozása. Az egyetemi autonómia nem szolgálhatja a volt bolsevik és mára liberális kapitalistává módosult elemek védő-ernyőjét. Éppen a bolsevik banda irtotta ki azt a magyar értelmiséget, amelynek tudására épülhetett volna az a fejlődés, ami Európában és annak is a nyugati felén létrehozta a jóléti államokat. Ezt vette el tőlünk a hamisan kommunistának (közösséginek?) csúfolt bolsevik rablóbanda. Most pedig ezek, és szellemi utódai akarnak anarchiát.)

7./ Ne csak a pénz számítson végre a tudásalapú Magyarországon!

(A fizetős felsőoktatás a rendszerváltozáson meggazdagodott bolsevik és globalista réteg további előnyökhöz jutását fogja eredményezni, ha a jelenlegi elképzelés fennmarad. Ezzel pedig tovább erősíti majd azt az így is jelentős kivándorlási hullámot, amely az ország gazdasági erejét, etnikai szerkezetének megváltozását fogja majd előidézni. Sőt elnéptelenedést és új honfoglalók tömeges és tervszerű betelepülését is jelentősen elősegítheti. Remélem, nem ez a kormány hátsószándéka!)

Ez az én hét pontom, de szerintem a Szövetség is magáévá teszi.

Ha már Orbán szavaival kezdtem, akkor zárásként is idézzem Őt, a november 5.-i országgyűlési válaszában azt mondta: „Tisztelet a múlt előtt! Éljen a jövő!” Legyen végre a hazám olyan ország, ahol a mai nemzetellenes szocialistákat éppen úgy megvetik és elítélik, mint a nemzetiszocialisták eltorzult értékrendjét. Én is csak ezt szeretném: tanulhassanak gyerekeim és rendeződjön az oktatás-nevelés minden problémája. Éljen a jövő! De ne rabszolgaként és a tudástól elzárva!

Szeged, 2012-12-20                                                  Dr. Bene Gábor

Ui: Ahogy ma a televízióban láttam a diáktüntetést, kicsit az 1918-s Őszirózsás forradalom jutott eszembe, de téli-rózsás módon. Mert valakik finanszírozták a színpadot és a hangosítást is ugye? 2006 őszén a Kossuth téren nem volt külső finanszírozás. Mi magunk adtuk össze a hangosításra a pénzt, s a színpadot pedig egy tüntetőtársunk hozta. Remélem érthető a kettő közötti különbség.    Ha kicsit józanul gondolkodunk, csak fel kell mérni az 1918-as „rózsa” nyomát..