Oly szomorú embernek lenni
S szörnyűek az állat-hős igék
(Ady Endre: Intés az őrzőkhöz, 1915)

Valamikor 1968 és 1972 között találkoztam Ady Endrével…

1992-ben jártam először Brüsszel főterén, közvetlenül karácsony előtt, az adventi időszakban. Akkoriban még életnagyságú szobrokkal készítették a betlehemi jászolt. Holland barátaimtól kérdeztem: miért üres a fából készült bölcső Mária mellett? A válasz: mert még nem született meg a megváltó. Lám, még a puritán protestáns világban is tudtak valamit akkoriban Máriáról és a születendő Jézusról.

Miféle világ ez körülöttem: Mondja Nyerges Attila (vajon miért nem Atilla), az Ismerős Arcok együttes énekese az Egyetlen című dalában. Miféle világ ez körülöttünk? Kérdezzük ezt mindannyian nap-mint nap, akik a szekértáborok csatazajától egy kicsit távolabb húzódtunk. Ki tudja, mikor fogy el a tehetetlenségi-lendülete ennek az önhitt, magabiztos, páneurópai „vezetői rétegnek”? Hiszen senki nem hatalmazta fel őket, hogy helyettünk hozzanak döntéseket a „szent demokrácia” álruhájába bújva.

Vajon kinek jut eszébe, hogy a vallástól függetlenül, az évmilliók óta körkörös időben élő ember „adventi” időszakát éljük? Közeledik az év legsötétebb napja, hogy utána megszülessen a fény, és a Nap elinduljon a felemelkedés útján, ébredjen a természet és a vele szimbiózisban élő emberiség.

„Brüsszel” betiltaná a karácsonyt… ha tehetné…        de hiába épül a Brüsszeli-Télfa-Bábel…

Valamikor 2012 vége felé ismét találkoztam Ady Endrével…

Őrzők vigyázzatok a strázsán,
Az Élet él s élni akar,
(Ady Endre: Intés az őrzőkhöz, 1915)

Óbuda, 2012.11.23.     Gyertyános Zoltán