A VALLÁS DÖNTŐ TÉNYEZŐ LESZ A 21. SZÁZADBAN

Korábban beszámoltunk arról, hogy Peter Berger amerikai vallásszociológus nyomán megdőlt a világ vallástalanná válásának több évtizedes elmélete. Bostonban/USA és a német Münsterben Vallás és modernitás Kutató Intézetek vizsgálják a 21. századi várható vallási reneszánsz tapasztalati összefüggéseit. Legutóbb az amerikai politikatudomány fiatal tudós hölgye, Monica Duffy Toft, a Harvard Egyetem professzora erősített rá erre a tendenciára nagy visszhangot keltő könyvével, melynek címe: „Isten évszázada – a vallások visszatérése és a globális politika”. Ebben arra a várható tendenciára mutat rá, miszerint a hit mindenekelőtt a politikában fog jelentős szerepet játszani a 21. században. Forrás: evangelisch.de; idea.de; foreignaffairs.com;  http://belfercenter.ksg.harvard.edu  Írta: Dr. Békefy Lajos.

„Isten évszázada – a vallások visszatérése és a globális politika”

Boston, Cambridge, Hamburg, London, Münster, Bécs, Tokió, Szöul tudományos körei és a közvéleménynek a vallások, egyházak, istenhit iránt érdeklődő, egyre növekvő számú tábora újabb és újabb muníciót kap. A fiatal amerikai politológus kutatónő nem csak arról ír legújabb könyvében, s előadásaiban meggyőzően bizonyítja is, hogy a vallások nem hogy elveszítik befolyásukat, hanem a 21. században egyre jobban kiterjesztik hatásukat az élet mind több területére, még a politikára is. Világpolitikai tényezővé lépnek elő a vallások. A bécsi szociáletikus, Clemens Sedmak professzor pedig mindehhez hozzáteszi: igencsak új jelenség, hogy a vallási ismeretek kulcsszerepet kapnak egyre több munkahely betöltésénél is!

Afrika, Latin-Amerika, Ázsia a vallási éllovas – Európa leszakadóban

A fiatal professzornő, Monica Duffy Toft az amerikai Harvard Egyetemen annak a kutatási projektnek a vezetője, melynek feladata, hogy folyamatosan vizsgálja, elemezze: a vallások milyen szerepet töltenek be a nemzetközi kapcsolatokban. Ebben a legújabb könyvében ő is cáfolja a legutóbbi évek jelenségeinek elemzése segítségével azt a több évtizedes (ál)tézist, miszerint növekedne az elvilágiasodás, a vallástalanság. A tények, a számok azt bizonyítják, hogy a vallástalanok és az ateisták száma csökken, az istenhit pedig egyre nagyobb mértékben terjed. Szembetűnő módon virágzik Afrikában, Latin-Amerikában és Ázsiában. Európában és Észak-Amerikában nem ilyen szembetűnő a vallási felvirágzás, de az igencsak tapasztalható, hogy a vallások politikailag egyre jelentősebb befolyásra tesznek szert, kiváltképpen az egyre növekvő számú muszlim bevándorló révén.

A fejlett ipari országokban is nő a hívők száma – modern formák

Toft professzornő a Die Zeit című, Hamburgban megjelenő tekintélyes német hetilapnak elmondta: „Olyan országokban, mint pl. Nigéria és India úgy gondolkodik az emberek többsége, hogy a politikusoknak istenhívő embereknek kell lenniük. Az USA-ban hosszú évtizedeken, sőt évszázadokon át tartotta magát az a közfelfogás, hogy az elnök soha nem lehet katolikus. Ma viszont nem lehet elnök az, aki ateista”.
A 34 fejlett ipari országban élő 1,2 milliárd ember 60 %-a hisz Istenben. A legnagyobb és leggyorsabb számbeli növekedést a protestáns pünkösdi gyülekezetek mutatják, akik Isten Lelkének az erős befolyása alatt, és segítségül hívásával élik, gyakorolják missziós lendületű hitéletüket. Vallásszociológiailag tekintve azt tartják modernnek, ami az egyéni istenkapcsolattal és a Biblia hűséges tanulmányozásával függ össze. Pár évtized alatt számuk, beleértve a velük rokon karizmatikus mozgalom tagjait, világméretben 612 millióra nőtt. Ma ők képezik a kb. 2,2 milliárdnyi keresztyénség 27 %-át. A római katolikus egyház 1,2 milliárd hívőt számlál, ők jelentik a világkeresztyénség 54,5 %-át, de számuk nem növekszik, stagnál. (A mellékelt felső ábra a világvallásokról a 2005-ös adatokat tartalmazza a vallások statisztikai helyzetéről! A másik a keresztyénség számarányát jelzi, 2009-es adatokkal!)

A vallások a demokrácia hajtóerejét adják világszerte

Világméretű kutatások azt bizonyítják, hogy a „nagyigényű”, önmagukat nagyra tartó szekuláris ideológiák, mint a „tudományos” szocializmus, az utópisztikus kommunizmus, a „materialista” kapitalizmus nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket vagy illúziókat. Viszont a modernizáció, a demokrácia és a globalizáció táptalajai, illetve részben következményei a vallások növekvő befolyásának.
A modernizáció következményeként fellépnek olyan vallási csoportok, jelenségek, mozgalmak is, melyek versenyre akarnak kelni az igaz vagy helyes hittel. Ezek a szekták. A modernizáció aláásta az emberek ősi és eredeti kötődését eleik - bármilyen szinten álló, sajátos - vallásához, hitéhez, de nem adott helyette semmit. Viszont a bizonytalanságot, a gyökértetlenséget, a kötődéshiányt nem viseli el hosszan az ember. Vagy visszatalál az ősi forráshoz, vagy pótlékot keres.
Az is érdekes jelenség, hogy a 70-es évektől a vallási személyiségek hatása jól érzékelhető a politikában is. Statisztikák szerint az is tény, hogy a politikusoknak 63 %-a valamilyen vallás híveként gyakorolt befolyást a demokratizálódásra. A vallási személyiség befolyása tekintetében rendkívüli volt II. János Pál pápa szerepe a kommunizmus megdöntésében, ugyanígy a latin-amerikai katolikus püspökök szerepe országaik szabadságmozgalmaiban. Indonéziában muszlim csoportok követelték és érték el a politikai beleszólás jogát, vagy bármilyen ellentmondásos is, az arab tavasznak nevezett legújabb politikai mozgásokra az arab világban a muszlim testvériségeknek jelentős a befolyásuk. A vallási csoportosulásoknak a demokratizálódásra sokkal inkább pozitív, mint negatív a befolyásuk. A konfliktuskezelésben a vallásoknak pedig inkább közvetítő és béketeremtő, mint konfliktusélező vagy gerjesztő hatása szintén érzékelhető.

Isten „befolyása” a politikára megnőtt – a szekularizáció a 20. század megtévesztő mítosza

Monica Toft professzornő megalapítója a „Vallás a nemzetközi ügyekben” nevű intézetnek is, amely szintén a Harvard Egyetemen működik, a Belfer Központban. Elmondta, hogy amióta megalapította ezt az intézetet, a világ minden részéről ömlenek hozzá az e-mailek. Igen sokan ajánlják fel tudományos közreműködésüket. Ez is jól mutatja, mennyire erős az érdeklődés világszerte a vallás(ok) politikai  befolyásának reális felmérése iránt. A professzornő emlékeztet arra, hogy a nemzetközileg ismert amerikai protestáns teológus, Harvey Cox már a szociológusokat megelőzően így fogalmazott a 20. század hetvenes éveiben: „A szekularizáció elmélete a 20. század legnagyobb megtévesztő mítoszai közé tartozik”. Igaza lett.

A pénzhajsza lenne az élet értelme?
Rendkívül értékes, „prófétai” könyv

Monica Toft is megerősíti azt az egyre nyilvánvalóbb tapasztalati tényt, hogy mind több embernek elege van a materialista, anyagias, pénz-centrikus életstílusból, amely a még több pénzért loholtatja az embereket. Egyre többször teszik fel a kérdést: Kicsoda is vagyok én? Mi az életem értelme: a gyűjtés, a pénzhajsza, avagy…?
Nagyon érdekes az Isten évszázada… című könyv visszhangja. A rengeteg reagálásból most hármat idézek.
Rowan Williams érsek, az Anglikán Egyház feje: „Nagyon fontos könyv, ami csodálatosan illusztrálja a szerző alaptételét (a 21. század Isten évszázada lesz) a világ legkülönfélébb vallási, kulturális, politikai kontextusában, összefüggésében”.
Robert D. Putnam professzor, Harvard Egyetem: „Az Isten évszázada igen jelentős hozzájárulás a jelenleg folyó vitához a vallás szerepéről a nemzetközi politikai ügyekben. Nem csak azt mutatja be ez a könyv, milyen jelentős a vallások befolyása, hanem azt is, milyen érdekes eltéréseket mutat a vallás befolyása időről-időről és a világ különböző térségeiben”.
Francis Fukuyama, Stanford Egyetem: „A vallás és a politika olyan téma, ami pro és kontra felkorbácsolja az érzéseket, indulatokat. Ez a könyv rendkívül értékes segítség abban, hogy higgadtan és jól informáltan gondolhassuk át a vallások szerepét a jelenkori nemzetközi kapcsolatokban. A professzornő munkája világosan bemutatja a vallásosság meglepő visszatérésnek az okait, s felrajzolja a világvallásoknak a globális politikára a jövőben várható sokoldalú befolyását. Prófétikus írás”.