Amerika egy év alatt megnyerte a háborút Párizsnak és Londonnak és ezzel új pályára állította Európa újkori történelmét. A XIX. században elcsatolt mexikói terület az USA lágy alteste maradt. Eurázsia összefogásának megakadályozása a kontinentális Nyugat-Európával a mai napig az angolszász geopolitikai stratégia alapköve.

 Egy évszázada ezen a napon esett el az első amerikai katona az európai nyugati fronton. Washington akkor lépett az európai hadszíntérre, amikor a hadviselő felek és hátországaik már gyakorlatilag kivéreztek. Sorsfordító napok következtek az amerikai hadba lépés után, amelyek aztán a mai napig meghatározzák Európa és a Közel-Kelet sorsát.

Az amerikai katona eleste után egy héttel, november 2-án a brit külügyminiszter, Arthur Balfour nyilatkozatot adott ki, amelyben a britek támogatásukról biztosították a cionistákat egy zsidó "nemzeti otthon" létrehozásában Palesztinában, azzal a kikötéssel, hogy ez nem jár együtt a területen élő más népek önrendelkezési jogainak csorbulásával. A Balfour-nyilatkozatot később bejegyezték a Törökországgal kötött párizsi békeszerződésbe és a palesztinai brit mandátumot létrehozó dokumentumba. Rá egy hétre, november 7-én pedig kitört a forradalom Oroszországban, amely szintén a mai napig meghatározza Európa geopolitikáját.

Amerika lágy alteste

Amerika aztán egy év alatt megnyerte a háborút Párizsnak és Londonnak és ezzel új pályára állította Európa újkori történelmét. Érdekes történelmi mozzanat, hogy Berlin részben magának köszönhette akkori végzetét. Németországnak mindenképpen az volt az érdeke, hogy az USÁ-t távol tartsa a háborútól, vagyis, hogy Washington ne adja fel semlegességét. Hiszen abban az esetben, ha az USA háborúba lép az Antant oldalán, akkor a 4–4,5 millió jól felfegyverzett katonával, erős ipari háttérrel rendelkező nagyhatalom jelentősen rontotta volna az erőviszonyokat a központi hatalmak rovására. A német terv az volt ennek megakadályozására, hogy rábeszéli Mexikót, viseljen hadat az USA ellen.

Ezáltal kösse le az USA hadi erejének egy részét és vonja el figyelmét az európai hadszíntérről. Mindennek fejében Németország ígéretet tett arra, hogy a központi hatalmak győzelme esetén Berlin szavatolja azt, hogy Mexikó visszakapja az USA által 1847–48-ban elvett mexikói területeket, amelynek nagysága 1,3 millió négyzetkilométert tett ki! De London elkapta és dekódolta Berlin titkos táviratát a mexikói német nagykövetnek, amely egy végső lökést adott Washington számára a semlegesség feladására.

Ennek kapcsán kiemelendő, hogy az elcsatolt mexikói terület a mai napig az USA lágy alteste maradt. 2014 decemberében Putyin elnök nyíltan megkérdőjelezte Texas XIX. századi leszakítását Mexikótól, azt „unfair”-nek nevezve. Egy moszkvai törvényhozó pedig elmondta, hogy ha Washington még több fegyvert szállít Ukrajnának, akkor Moszkva modern fegyvereket fog leszállítani mexikói gerilláknak. Továbbá vitákat fog generálni Kalifornia, New Mexico, Arizona, Nevada, Utah, Colorado és Wyoming jogi státuszáról.

Angolszász geopolitikai logika

 A múlt század két nagy angolszász geopolitikai stratégája, a skót Halford Mackinder és az amerikai Zbigniew Brzezinski is amellett kardoskodtak, hogy az angolszász hatalmaknak ki kell állniuk minden olyan hatalommal szemben, amely hegemóniára törekszik Eurázsiában. Mackinder már 1904-ben úgy érvelt, hogy a transzkontinentális vasutak átalakítják a szárazföldi hatalom feltételeit, felszabadítva Eurázsia elzárt belső területeinek erőforrásait.

Mackinder javaslatára az 1904-ben kötött angol–francia megállapodással, az entente cordiale (Antant) kezdeményezésével Anglia megteremtette Nyugat-Európát, mint egységes geopolitikai térséget. Az első világháború végén Mackinder részt vett az 1919-es Párizs környéki békeszerződések kidolgozásában és közvetlenül felügyelte a német-, az osztrák-magyar és az ottomán birodalmak felosztását azzal a céllal, hogy megakadályozza Eurázsia összefogását a kontinentális Nyugat-Európával.

Káncz Csaba jegyzete.