Rendezvényünk a hagyományoknak megfelelően a Himnusz közös eléneklésével vette kezdetét. Elsőként szervezetünk nevében Porhajas Gábor köszöntötte a megjelenteket, majd átadta a szót Hetzmann Róbertnek, a Váralja Szövetség elnökének.

Hetzmann Róbert beszéde

A Váralja Szövetség elnöke szerint elsősorban a rendszerváltó magyar elit felelős azért, amiért a magyar szabadságharc alapértékeit máig nem sikerült megvalósítani. Hetzmann Róbert bírálta a kormány műemlékellenes kultúrpolitikáját és kritizálta az IMF által hangoztatott megszorításokat is.

Az elnök néhány percben megemlékezett a 80 évvel ezelőtt született Krassó Györgyről, az '56-os szabadságharc egyik jeles alakjáról, aki a későbbi ellenállás meghatározó alakja volt. Hetzmann Róbert felidézte: a hatalom adminisztratív eszközökkel megakadályozta, hogy Krassó György pártja elindulhasson az első "demokratikus" választásokon 1990-ben. Mint ismeretes, Krassó György azon kevesek közé tartozott, akik már 1990-ben meg merték mondani, hogy a rendszerváltás egy látszólagos demokratizálódás volt csupán, azok valójában felülről vezérelt manipulált folyamatok voltak, amelyek az akkori hatalmi viszonyok korszerűsített formába való átmentését szolgálták.

Hetzmann Róbert szerint ezt bizonyítja az is, hogy az állítólagos rendszerváltás után nem volt elszámoltatás. Nagy tapsot kapott az elnök felvetése, hogy mit keres még mindig a Rózsadombon Mátsik ügyész és Biszku Béla, mire levonta a következtetést: az 56-osok céljai még nem teljesültek, így 1956 még nem jött el, az akkori célkitűzések máig megvalósításra várnak.

A Váralja Szövetség elnöke kiemelte: úgy érzi, az 1956-osok által képviselt értékrend elhalványul a mindennapok pártos csatározásai közben. Hetzmann Róbert arra kérte a megjelenteket, hogy cselekvésüket ne a szekértábor-elv, hanem az értékrend határozza meg. Ez a Váralja Szövetség részéről így van, ezért is ítéljük el az új földtörvényt, amely bár korlátozza a külföldiek termőföld vásárlását, de nem tiltja azt. Az elnök azt is hozzá tette, hogy a Váralja Szövetség nem Csányi Sándor tehenészetében látja a vidéki Magyarország jövőjét.

A Váralja Szövetség elnöke szerint nagyon sok a teendő a magyar közéletben, amelyek ellátása csak a társadalom ébersége mellett képzelhető el. Az elnök köszöntőjét azzal zárta, hogy a megjelenteket a nemzeti értékteremtő és értékmentő tevékenységek támogatására szólította fel.

Rácz Sándor előadása

Hetzmann Róbert elnök köszöntőjét követően Rácz Sándor 56-os hős, a Nagy-Budapesti Központi Munkástanács egykori vezetője, a Magyarok Világszövetségének tiszteletbeli elnöke tartott nagyhatású előadást.

Rácz Sándor bácsi ékes és szívhez szóló szavai mindnyájunk számára különleges és kincses élményt nyújtottak. Elsőként történelmi kitekintést nyújtott a kommunizmusra és eltagadhatatlan bűneire. 1956 előzményeit elemezve megállapította, hogy a Rákosi-rendszer, illetve a szovjet megszállás járultak hozzá leginkább a forradalom kitöréséhez, mivel bolsevik rémuralom elviselhetetlen életkörülményeket hozott létre.

A vidéki és vidékről városokba költöző magyar parasztemberek teljes kizsákmányolására épült a rendszer. Rácz Sándor párhuzamot vont a kortárs viszonyok, a mai „demokrácia” és az 1945 utáni névleges demokrácia között, mivel a valóságban akkor is egypártrendszer működött többpártrendszer álcájában.

 

Mint olyan ember, aki küzdött népéért és nemzetéért, megállapította már akkor, hogy a pártok nem jelentenek megoldást Magyarország gondjaira. Ez nagy tapsot váltott ki a csaknem kétszáz fős közönségünkben. Rácz Sándor rávilágított: a második világháború utáni években a magyar nemzeti elitet internálták, akik máig nagyon hiányoznak a társadalomból.

Történelmi dokumentumokra hivatkozva idézett egy dokumentum-gyűjteményből, mely szerint a szovjetek előre elhatározták Magyarország megszállását abban a pillanatban, amikor Budapesten még békés tömegtüntetés zajlott. Rácz Sándor emlékeztetett arra, hogy a Nyugat ezt mind tudta. A Sztálin-szobrot csupán az esti órákban döntötték le. Rácz Sándor személyesen is részt vett a szobor ledöntésében, ám tevékenységének oroszlánrészét a munkástanácsok szervezésében fejtette ki, amiről már csak keveset tudott mesélni nekünk az idő szűke miatt.

Rácz előadását követően Miklóssy Endre felolvasott a Rácz Sándor elleni vádiratból, szemléltetve ezen keresztül, hogy mily hűséggel szolgálta Hazáját - ami akkoriban természetesen bűn volt.

Bogár László előadása

Utoljára, de nem utolsósorban Bogár László professzor úr tartott kiváló, ám meglehetősen borúlátó előadást. A kommunizmust mint társadalmi jelenséget kontextusba helyezte, és a kapitalizmus egyik formájának nevezte. Európa romlását és egy megnevezhetetlen, gonosz erő általi megszállását már a középkor időszakára teszi, vagy legalább a XVI. század idejére. Három példát hozott fel annak szemléltetésére, hogy mely erőről van szó: elsőként az Oszmán-Török Birodalom vezetésében kulcsszerepet játszó szefárd zsidókra hívta fel a figyelmet. Másodikként a Habsburg Birodalmat kezében tartó

Anton Fugger bankártól idézett, aki egy levelében arra emlékeztette a Habsburg császárt, hogy hajtsa végre az utasításait. Végül pedig Lev Davidovics Bronstein, azaz „Trockij” szerepére hívta fel a figyelmet, aki számos történész szerint new york-i tartózkodása alatt a Wall Street bankházaival tartotta a kapcsolatot.

Bogár Trockij példáján keresztül állította meggyőző történelmi érvekkel, hogy  kapitalizmus és a kommunizmus valójában egy rendszert alkotott, és bennük ugyanaz a sötét létrontó, tradíció-ellenes erő munkálkodott, illetve munkálkodik. Ezután Kádár János és Jacques de Larosiére IMF-igazgató egy 1981-es beszélgetését ismertette. Ekkor Kádár boldogan tájékoztatta a Nemzetközi Valutaalapot, hogy (idézet Kádártól:) „mi mindig is jó seggnyalók voltunk, csak segget cserélünk”. Ezt a cserét nevezte Bogár a rendszerváltás lényegének: valójában csak impériumváltásról beszélhetünk.

Zárszóként a magyarság elszomorító demográfiai helyzetéről értekezett. 2030-ra szinte biztos, hogy Magyarország lakosság 8 millió fő alá esik. Azonban biztatva bennünket, egyik hallgatójának szavaival zárta előadását: ma kb. félmillió igaz magyar ember van, a honfoglalásnál is csak félmillióan voltunk - igaz az arány romlott, ám ameddig van félmillió igaz magyar ember, addig nincs a magyar ügy elveszve.

A Váralja Szövetség közéleti esttel egybekötött megemlékezése az 1956-os szabadságharc 56. évfordulóján a Szózat és a Székely himnusz eléneklésével ért véget. A rendezvény után a megjelentek még hosszas beszélgetéseket folytattak a meghívott előadókkal és a szervezőkkel.

Sokak szerint egyik legszebb rendezvényünket tartottuk meg. Megemlékezve nemzetünk nagyjairól, a dicsőséges 1956-os szabadságharcról, küzdjünk tovább azért, hogy az 56-os célkitűzések végre teljesülhessenek!

Fényképezte: Izing Máté