1956. október 23-ról nehéz újat mondani, jól ismerjük a tüntetések menetét a Bem tértől a Kossuth téren át a Rádióig, Nagy Imre beszédét, majd az első lövéseket. A forradalom eseményeit azonban nehéz elejétől a végéig pontosan felidézni, hiszen több helyszínen, párhuzamosan történt nagyon sok minden. Ebben a cikkben sorra veszünk néhány érdekességet, amelyekkel próbáljuk kicsit közelebb hozni azt a kilátástalan harcot, amelybe ’56 hősei belekezdtek, és amellyel felkeltették a világ figyelmét is.
1. Nagy Imre híres „nyelvbotlása”
Amikor a tömeg 23-án este a Kossuth térre ért és a korábbi miniszterelnököt, a reformpárti Nagy Imrét követelte, ő ki is állt az Országház erkélyére, és beszédet intézett a tüntetőkhöz. Jól ismert jelenet ez, a beszédében éltette a korábban foganatosított reformokat, majd hazatérésre szólította fel a tüntetőket. Erre nem került sor, többen elégedetlenségükben ezután mentek a Rádióhoz, hogy hajnalra elfoglalják. Nagy Imre beszédét kissé óvatlanul az „Elvtársak!” felkiáltással kezdte, hogy véletlenül-e, arról nincsenek források, de a tömeg mindenesetre hangos fütyülésbe kezdett. Nem egy politikusi álom a füttyszóval indított beszéd, az egyszer biztos.
2. Ki várta ’56-ban leginkább a Mikulást?
Ez bizony Sztálin volt, a vicc 1956 október-novemberében terjedt el, miután 23-án este a tüntetők ledöntötték a városligeti Sztálin-szobrot, de a csizmája ott maradt. Szimbolikus jelenete ez a forradalomnak, a szobrot ezután a mai Blaha Lujza téren álló Nemzeti Színházhoz vitték, ahol feldarabolták, sok otthonban őriznek azóta is darabot Sztálinból. Külön érdekesség még, hogy a pesti folklórban ezután nagyon sokáig - a börtönbüntetés árnyékában is – Csizma térnek hívták a területet, ahol a szobor állt. Pontosabban csak a csizmája.
3. Majdnem a harcok áldozata lett egy szovjet vezető
Október 25-én a Kossuth téren bekövetkezett az első sortűz, ez szintén jól ismert tény, az ezt követő harc során azonban áldozatul esett a közeli Pártközpont is. Lövések érték azt a tanácstermet is, amelyben éppen a magyar pártvezetők tárgyaltak szovjet kollégáikkal, köztük a miniszterelnök-helyettes Mikojannal. A kissé balszerencsés eset után a pártvezetők jobbnak látták a pincében folytatni a tárgyalásokat. Mikojan egyébként Hruscsov híveként került be a felső vezetésbe, de korábban is befolyásos volt. A forradalom során azonban szembehelyezkedett főnökével, mivel nem támogatta, hogy a hadsereg fojtsa el a forradalmat. Na, nem az áldozatokat sajnálta, hanem attól félt, hogy ezzel igencsak romlana a Szovjetunió nemzetközi megítélése. Sajnos ez az érv nem hatotta meg Hruscsovékat.
4. A ravasz Corvin köziek tányérokkal állították meg a szovjet tankokat
A Corvin köz és környéke a forradalom egyik legfontosabb harci csomópontja volt, hetekig keményen tartották magukat itt a forradalmárok. Október 26-án pedig egészen zseniális húzásra vetemedtek: levesestányérokat tettek ki az útra, oda, ahonnan a tankok érkeztek. A tankok nem is mentek tovább, mivel azt gondolták, hogy a magyarok aknákat tettek az útjukba, ezzel sikerült megállítani őket. Ezután jöhetett a harcok másik kedvelt forradalmi fegyvere, a Molotov-koktél. A csavaros magyar észjárás tehát nem hagyta cserben a hősöket sem.
5. Vörös zászló lobog a magyar mellett
Egy másik harcoló csoport tagjai nem az észjárásukkal, hanem egy szimbolikus üzenettel hívták fel magukra a figyelmet. A Tűzoltó utcai szabadságharcosok szintén sokáig ellenálltak. Olyannyira, hogy az országot november 4-én elözönlő szovjet hadsereg ellen még hetedikén is tartották magukat. Mivel ez volt a Nagy Októberi Szocialista Forradalom napja, a csoport vezetője, Angyal István a magyar zászlók mellé felhúzatta a vörös lobogókat is, ezzel üzenve a szovjeteknek, hogy munkások ellen harcolnak.
Az üzenet egyértelmű volt, és kifejezte azt is, hogy a forradalom tagjai és vezetői között is bőven voltak baloldali érzelműek. Ezek közül Angyal mellett a másik leghíresebb természetesen maga Nagy Imre, aki korábban miniszterelnök is volt. Ők is érezték ugyanakkor, hogy a kommunista blokk országaiban létrejött rendszer - bármennyire is bizonygatja a propaganda - valójában nem munkáshatalom, hanem elnyomás, ez pedig ellenkezett az elveikkel.
6. Miért ítéltek halálra egy kiskorút?
Mansfeld Péter a forradalom egyik emblematikus alakja, a cikk szerzőjéhez talán az ő sorsa áll legközelebb. Mansfeld 15 éves esztergályostanuló volt a forradalom során, anyjával és testvérével élt Budán. A forradalom kitörésekor csatlakozott a Széna téri harcolók csoportjához, ahonnan először elküldték, de ő nem volt hajlandó távozni, ezért összekötőként alkalmazták, jogosítvány nélkül furikázott a csoportok között.
A forradalom leverése után röplapokat terjesztett, fegyvereket gyűjtött és rejtett el, majd többedmagával a forradalom felélesztésén dolgozott. Végül kocsilopásért köztörvényes bűnözőként kezelték, 1957-ben elkapták és halálra ítélték. Ekkor még mindig csak 16 éves, kiskorút pedig nem lehetett kivégezni, ezért megvárták, hogy nagykorú legyen, 1959-ben pedig azonmód ki is végezték. Ma a második kerületben, Gül baba türbéje fölött egy emlékmű áll a legfiatalabb kivégzett tiszteletére.
7. Forradalmárból köztársasági elnök
Egy munkás forradalmár után emlékezzünk meg egy értelmiségi sorsáról is. A közelmúltban elhunyt Göncz Árpádra többek között 1956-os szerepe miatt is felnézhetünk. A fiatal, ambiciózus politikusnak hamar fel kellett adnia ilyen irányú szerepvállalását, mivel a háború után a kisgazdapárt tagja volt. 1956-ban azonban a Magyar Parasztszövetség tagjaként dolgozott. A Parasztszövetség egy 1943-48 között működő tömörülés volt, amely a parasztok érdekérvényesítését és védelmét tűzte ki céljául, de 1947-48 során egy sajtóperrel és a híres kommunista „szalámi-taktikával” felmorzsolták.
A forradalom alatt aztán újjáalakult, ekkor dolgozott náluk Göncz, aki ebbéli minőségében a kormánnyal és a felkelőkkel is tárgyalt. Részt vett a Magyar Demokratikus Függetlenségi Mozgalom memorandumainak elkészítésében is, a forradalom leverése után pedig ő csempészte külföldre Nagy Imre híres kéziratát, a „Magyar nép védelmében” címűt. 1957-ben végül a forradalomban betöltött szerepe miatt letartóztatták. Szerencsére nem jutott Mansfeld sorsára, de így is életfogytiglanra ítélték. 1963-ban, az általános amnesztia idején szabadult.
8. Nem csak Budapesté: az egész ország forradalma volt
A figyelem általában inkább a budapesti eseményekre hárul az emlékezések idején, de nem szabad elfelejteni, hogy szerte az országban voltak tüntetések és harcok, szinte mindenhol a diákság vezetésével. E sorok írója még gimnáziumi évei alatt járt Mosonmagyaróváron, ahol sikerült egy remek előadás keretében megtudnia, hogy 1956 egyik, ha nem a legvéresebb sortüze ebben a városban dördült el. A sortűzben október 26-án 56 civilt végeztek ki a Határőrség tagjai. Ezen a napon azonban több vidéki városban is voltak sortüzek: Esztergomban 20 körül volt az áldozatok száma, Miskolcon 9-en haltak meg.
Kevésbé ismert tény, hogy az első véres események Debrecenben történtek, ahol 23-án már délután a tömegbe lőttek az ÁVH tagjai. Voltak tüntetések Veszprémben, Kecskeméten és Nyíregyházán is, sőt, Lillafüreden egy egész ellenállócsoport alakult, amely még össze is csapott a szovjetekkel és Bükkszentkereszten is volt harc. A miskolci munkások pedig gyűjtést is szerveztek, hogy támogassák a „fiúkat a hegyekben”.
9. Elvis is felszólalt a magyar forradalmárok érdekében, a New York-i Szabadság-szobor piros-fehér-zöldbe borult
Szerte a világban nagy visszhangja volt a forradalomnak, több ország elítélte a Szovjetuniót, a lengyelek ruhákat, élelmet küldtek. Még Elvis Presley is felszólalt a magyarok érdekében, a Time magazin pedig az év emberének a „magyar szabadságharcost” választotta. A sors furcsa iróniája folytán a következő évben ugyanez a díj Hruscsovnak járt.
1956. november 18-án pedig New York-i emigránsok egy csoportja felment a Szabadság-szoborba és amíg a csoport fele a többi turistát lassította, addig Mártonffy István mérnök - akinek a testére volt csavarva egy magyar zászló - és néhány társa leverték a Szabadság-szobor fáklyájához vezető szűk lépcső lakatját, majd kitűzték a magyar zászlót és a feliratot: „Stop genocide, save Hungary” („Állítsák meg a tömeggyilkosságot, mentsék meg Magyarországot"). Mártonffyékat végül nem tartóztatták le, az esemény pedig hihetetlen médiavisszhangot keltett az Egyesült Államokban, valódi foganatja azonban sajnos nem sok volt.
szeretlekmagyarorszag.hu
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
