A Magyarok Világszövetsége felvidéki küldötte, Falath Zsuzsanna, aki egyben az MVSZ Stratégiai Bizottságának a tagja szülővárosából két sokatmondó fényképet juttatott el hozzánk. Az elsőhöz, amelyen a málló vakolat alól színesen előbukkan az angyalok tartotta magyar címer pár sort is mellékelt. A másodikhoz mi fűzünk kommentárt.
Falath Zsuzsanna:
   Múlt héten, amikor a városban sétáltam, sikerült egy iskolai épületen egy nagyon szokatlan jelenséget felfedeznem: egy régi magyar angyalos címert. Ez a felfedezés számomra nagyon különleges és szimbolikus két okból is. Személyes és történelmi szempontból egyaránt. Ebben a városban nőttem fel, és itt nevelkedtem még szlovákként, miközben az iskolában azt tanították nekünk, hogy Nagyszombat mindig is szlovák város volt. Ugyanakkor a magyarokról az iskolában csak negatív dolgokat tanultunk. Most, hogy már visszatértem régi gyökereimhez – magyar nemzetiségűnek vallom magam –, és egyike vagyok annak a 189 magyarnak, akik élnek még „Pázmány Péter városában”, most éppen itt váratlanul a „semmiből” pár nappal ezelőtt megjelent egy magyar címer.
   Ez a címer, amelyet 1919-ben Nagyszombat csehszlovák legionáriusok általi megszállása után „eltakartak”, egyértelmű bizonyítéka annak, hogyan hamisítják meg a történelmet a szlovák iskolákban. Bizonyíték arra, hogyan hazudnak a szlovákok, és hogyan próbálják kisajátítani azt, ami nem az övék. Azt a tényt, hogy a címer vakolata „egy szlovák városban“ elkezdett lehullani, és alóla előbukkant a gyönyörű magyar címer, jelként és reményként értelmezem. Annak jeleként, hogy egy igazságtalanság egyszer véget ér, mivel az igazság végül felszínre kerül. Mert, ahogy Petőfi Sándor mondta „az idő igaz, s eldönti, ami nem az.”
   És ez a címer több mint 100 éven át egy rejtett igazság volt...<<
Valóban nem engedhetjük, hogy ezer éves múltunkat bárhol a Kárpát-medencében eltüntessék. Ezért azonban tennünk kell. De nem úgy, nem olyan megalkuvó, önfeladó módon, ahogyan a szombathelyi önkormányzat járt el, amely „kivívta" ugyan, hogy testvérvárosában, Nagyszombatban emléktábla hirdesse a városban elhunyt Nagy Lajos magyar király emlékét – de a magyar nyelvet száműzve, egyedül szlovákul. Bár ne tette volna! Erről a szégyenteljes magyar megalázkdásról beszél a második kép. 

Fotók: Falath Zsuzsanna