Összecsapás a bíróságokon

Dr. Léhmann György: Eddigi ismertetéseimből megállapíthatóan a magyarországi hatalmi elitet – kormányzati hatalom, országgyűlési képviselők, Köztársasági Elnök és mások – a múlt év julius 4-én kezdődő, devizában nyilvántartott forintkölcsön szerződésekre vonatkozó törvénykezési folyamat során kizárólag az vezérelte, hogy bankok számára lehetőséget teremtsenek ahhoz, hogy a magyar emberek kifosztásával törvénytelenül megszerzett milliárdjaikat megtartsák.

Tudta jól eljárása során a hatalmi elit azt, hogy az Európai Unióban tiltják azt a magatartást, amit a julius óta tartó törvényhozási folyamat során végeznek, de a hatalmi elit és a Magyarországon tevékenykedő bankvilág – Bankszövetség – nyilvánvalóan korrupt kapcsolata folytán bíztak abban, hogy rendelkeznek olyan állami hatalommal, ami a sajtó segítségével el tudja hitetni a magyar emberekkel azt, hogy a valamennyi országgyűlési képviselővel megszavazott, de Európai Uniós jogszabályokkal ellentétes törvények az adósok által kötelezően betartandó végleges megoldást jelentenek.

Egyetlen akadályát céljuk eléréséhez abban látták, hogy az adósok által indított peres eljárásokban a bíróságok által olyan ítéletek születhetnek, melyeknek tartalma a hatalmi elitnek bűnpártolói jellegű, Uniós szabályok szerint törvénytelen magatartásukat, általuk meghozott törvények tarthatatlanságát leleplezi. Ezért előbb törvénnyel határozták meg a bírósági előtti eljárás felfüggesztését, majd decemberben olyan törvényt alkottak, mellyel megfosztották az adósokat attól, hogy jogaikat bíróság előtt azok érvényesíthessék:

“2014. évi XL. törvény 37.25 § § 2. bek: Az (1) bekezdésben foglaltakra figyelemmel a törvény hatálya alá tartozó szerződések tekintetében a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 239/A. § (1) bekezdése alapján, illetve a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény 6:108. § (2) bekezdése alapján – ha annak e törvényben foglalt feltételei fennállnak –

a szerződés érvénytelenségének vagy részleges érvénytelenségének megállapítása iránt indult és folyamatban lévő eljárásokban a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül el kell utasítani vagy az eljárásokat meg kell szüntetni”

Sajátos gondolkodás a törvényhozás által az, hogy ha semmibevéve a jogbiztonságot, jogállamiságot és a  hatalommegosztást, meg merte tenni azt, hogy törvénnyel a bíróságok előtti peres eljárást hol 2014. december 31-ig, hol 2015. december 31-ig felfüggesztette, akkor miért nem merte törvénnyel megszüntetni a bíróságok előtt folyamatban lévő, valamint folyamatba kerülő valamennyi peres eljárást jogorvoslati lehetőség biztosítása nélkül.

NAGYON FONTOS! Kedves olvasók, „devizahitelesek”! A Honlapunkon illetve Facebook oldalunkon is folyamatosan tájékoztatni fogunk Titeket az Államperrel, és más ügyekkel kapcsolatos friss hírekről. Kérjük, hogy segítsd a munkánkat azzal, hogy a Facebook oldalunkra meghívod az ismerőseidet, illetve ide kattintva feliratkozol a hírlevelünkre is. Nemzeti Civil Kontroll.

Azzal ellenben, hogy törvénnyel a bíróságokat utasította a perek elutasításra és megszüntetésre, bizonyossággal állítható az, hogy nem tudja megvalósítani a hatalmi elit a magyar nép milliói számára kártékony tervét. Azért nem tudja megvalósítani, mert a magyar nemzeti bíróságok számára elsődleges jogszabályokat az Európai Uniós jogszabályok jelentik és amennyiben ezzel ellentétes a nemzeti jogszabály, akkor utóbbit figyelmen kívűl kell hagyni a bírósági eljárásban.

Ezáltal összedőlni látszik a hatalmi elit és bankok által fél évig épített törvénykezési kártyavár. (AKIK MEGSZAVAZTÁK A FORINTOSÍTÁSI TÖRVÉNYT -SZINTE A TELJES PARLAMENTI GARNITÚRA)

Valamint a magyar emberek millióit véglegesen tönkretevő forintosítási hisztéria is megvalósíthatatlanná válik azáltal, hogy bíróságok által vizsgálandó fogyasztói szerződésekben lehetséges semmis szerződési feltételek megszüntetéséig sem bíróságnak, sem törvényhozásnak szerződés módosítani, illetve ez esetben újabb szerződést kötni a szerencsétlenül járt magyar emberek millióinak nem lehet.

Majd ha a bíróságok megállapítják az általuk hivatalból vizsgálandó szerződésekről azt, hogy azok minden tekintetben érvényesek és teljesíthetők, csak akkor lehet gondolkozni szerződés módosításon, vagy uj szerződés megkötésén.

Fenti történésből egyébként az is látható, hogy a harag nem jó tanácsadó. Önmagában azért, mert a teljes hatalmi elit és bankok haragszanak azokra a törvénytelenül kifosztottakra akik kifosztásukat nem veszik tudomásul,  és nem köszönik meg tönkre tételüket, törvénykezési erőfitogtatással nem lehet elérni semmit.

Még mindig jobban járna szerintem  a hatalmi elit és bankvilág akkor, ha belátva törvényhozási kudarcukat igyekeznének meghallgatni a kifosztott adósokat arról, hogy esetleges egyezségkötéskor mit hajlandóak az adósok elfogadni.

Így azonban nincs kétségem arról, hogy a bíróságok tartani fogják magukat az elsődleges Európai Uniós jogrendhez és egyetlen peres eljárást sem fognak sem elutasítani, sem megszüntetni.

Hozzám érkezett bírósági felhívásra válaszolva az alábbiak szerint kérem majd minden peremben a bíróságot arra, hogy esküjüknek megfelelően csak a lelkiismeretük és a jogszabályok szerint járjanak el még akkor is, ha ezért a tisztességes magatartásukért a tisztességtelen hatalmi elit részéről hátrányok okozásával számolhatnak.   

Sajátos módon ismét eszembe jut Nagy Imrének 1956. november 4-én hajnalban elhangzott szavai:  

Ma hajnalban a szovjet csapatok támadást indítottak fővárosunk ellen azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy megdöntsék a törvényes magyar demokratikus kormányt. Csapataink harcban állnak! A kormány a helyén van. Ezt közlöm az ország népével és a világ közvéleményével!”

Elfogadva azt, hogy most nem a szovjet csapatok indítottak támadást a magyar nép milliói ellen, hanem a magyar bankok és őket támogató hatalmi elit,

elfogadva azt, hogy most nem a kormányt akarják megdönteni, hanem jogállamiság semmibevételével milliók kifosztását akarják véglegesíteni, de a mostani törvénytelenség kártételének mértéke szerintem nagyban hasonlít az 1956-os mértékre. 

Csapataink pedig harcban állnak. Köszönettel tartozom mindazoknak, akik annak ellenére kérik tőlem folyamatosan a perindításokat, hogy őket pontosan tájékoztatom a kialakult törvénytelen állapotról.

A világ közvéleményével pedig én is közlöm a mostani magyar törvénytelen állapotot.

Ugyanugy, mint ahogy néhány hónappal korábban minden Európai Uniós ország Kormányától kértem segítséget, most a korábbi levélre hivatkozással a mellékletben is olvasható irásommal figyelmeztetem őket arra, hogy miként fajul el a törvénytelenség hazánkban. 

Siófokon 2015. január 13. napján. Léhmann György

Észrevétel az alkalmazadnó jogszabályokról

DR. LÉHMANN GYÖRGY  (8600 Siófok Szűcs u. l. - tel. 84/313-176  és 06-20/49-39-85l)  ügyvéd irata  e-mail: lehmann@invitel.hu

==========================================================================

Tisztelt Debreceni Törvényszék!

8.P.21.743/2014/2. számú T…………………… felperesnek Budapest Hitel és Fejlesztési Bank Zrt.  alperes elleni tisztességtelen szerződési feltételek megtámadása iránti peres eljárásban hozott végzésbe foglalt azon bírósági tájékoztatásra, hogy

„tájékoztatja a felperest, hogy

a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvényben rögzített elszáolás szabályairól és egyes egyéb rendelkezésekről szóló 2014. évi XL. törvénynek a 2014. évi LXXVIII. törvény 16. § 19-20 bekezdéseivel módosított

2014. december 06. napjától hatályos 37. § 1. bekezdésének rendelkezése szerint az e törvény hatálya alá tartozó szerződések tekintetében

a szerződés érvénytelenségének (továbbiakban: részleges érvénytelenség) megállapítását – az érvénytelenség okától függetlenül –

a bíróságtól a fél csak az érvénytelenség jogkövetkezményeinek – a szerződés érvényesség vagy a határozathozatalig terjedő időre történő hatályossá nyilvánításának – alkalmazására is kiterjedően kérheti. Ennek hiányában a keresetlevél, illetve a kereset érdemben – eredménytelen hiánypótlási felhívást követően nem bírálható el.

Ha a fél az érvénytelenség vagy a részleges érvénytelenség jogkövetkezményének levonását kéri, ugy azt is meg kell jelölnie, hogy a bíróság milyen jogkövetkezményt alkalmazzon. A jogkövetkezmény alkalmazására vonatkozóan a félnek a felek közötti elszámolásra kiterjedő és összegszerűen is megjelölt, határozott kérelmet kell előterjesztenie.”  

már igazolt ügyvéd útján az alábbi

é s z r e v é t e l e k e t

terjesztem elő:

------------------------------

T. Törvényszéknek fenti tájékoztatása ellentétes a mai napon hatályos Polgári Törvénykönyvnek szerződés érvénytelenségével kapcsolatos perbeli igények előterjeszthetőségére vonatkozó alábbi, következő cím  http://njt.hu/cgi_bin/njt_doc.cgi?docid=159096.239298  megnyitásával olvasható rendelkezésével:

6:108. § [Az érvénytelenség jogkövetkezményeinek levonása]

(1) Érvénytelen szerződésre jogosultságot alapítani és a szerződés teljesítését követelni nem lehet. Az érvénytelenség további jogkövetkezményeit a bíróság a fél erre irányuló kérelme alapján - az elévülés és az elbirtoklás határai között - alkalmazza.

(2) A fél a szerződés érvénytelenségének megállapítását a bíróságtól anélkül is kérheti, hogy az érvénytelenség következményeinek alkalmazását kérné.

Belátva azt, hogy a törvényeket igen-nem vezényszóra elfogadó országgyűlési képviselőket a 2014. évi XL. törvénynek elfogadásakor nem zavarta az, hogy a Polgári Törvénykönyv fenti rendelkezésével homlokegyenest ellentétes törvényt fogadnak el, indokoltnak látom annak ismertetését, hogy milyen gyötrődésen ment át a végzésben megjelölt 2014. évi XL. törvény 37. § 1. bek-e néhány hónap alatt.

-----------------------------

Előbb ennek a törvénynek 2014. szeptemberi T/1272. számú törvényjavaslata Dr. Trócsányi László igazságügyi miniszter előterjesztésében a 37. § 1. bek-t a következőképpen fogalmazta meg:

„E törvény hatálya alá tartozó szerződések tekintetében a szerződés érvénytelenségének vagy a szerződés egyes rendelkezései érvénytelenségének (részletes érvénytelenség) megállapítását a bíróságtól a fél csak az érvénytelenség következményeinek alkalmazására is kiterjedően kérheti. Ha a fél kéri az érvénytelenség (részleges érvénytelenség) jogkövetkezményének levonását, meg kell jelölnie, hogy milyen jogkövetkezménye alkalmazását kéri.”

Ezzel a szöveggel 2014. szeptember 24-én a XL. törvénynek 37. § 1. bek-ét elfogadta az Országgyűlés, majd két hónappal később – 2014. novemberben – Dr. Trócsányi László igazságügyi miniszter az általa tehát szeptemberben javasolt fenti szöveget meggondolta, elhibázottnak vélte, ezért a T/1997. számú törvényjavaslattal újból kérte a Magyar Országgyűlés döntését ugyanennek a 37. § 1. bek-nek átszövegezésére vonatkozóan az alábbiak szerint:

„(16) Az elszámolási törvény 37. § 1. bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

37. § (1)24 E törvény hatálya alá tartozó szerződések tekintetében a szerződés érvénytelenségének vagy a szerződés egyes rendelkezései érvénytelenségének (a továbbiakban: részleges érvénytelenség) megállapítását – az érvénytelenség okától függetlenül – a bíróságtól a fél csak az érvénytelenség jogkövetkezményeinek – a szerződés érvényessé vagy a határozathozatalig terjedő időre történő hatályossá nyilvánításának – alkalmazására is kiterjedően kérheti. Ennek hiányában a keresetlevél, illetve a kereset érdemben – eredménytelen hiánypótlási felhívást követően – nem bírálható el. Ha a fél az érvénytelenség vagy a részleges érvénytelenség jogkövetkezményének levonását kéri, úgy azt is meg kell jelölnie, hogy a bíróság milyen jogkövetkezményt alkalmazzon. A jogkövetkezmény alkalmazására vonatkozóan a félnek a felek közötti elszámolásra kiterjedő és összegszerűen is megjelölt, határozott kérelmet kell előterjesztenie.

Az így megfogalmazott, javasolt törvényszöveget is gondolkodás nélkül elfogadta az Országgyűlés, törvénybe iktatták az országgyűlési képviselők anélkül, hogy a törvényszöveg logikátlanságát, a törvényszöveg szerinti elszámolási magatartás lehetetlenségét észlelték volna.

-------------------------------

Ugyanis ennek a kéthavonta változó törvényszövegnek legfőbb problémája formálisan az, hogy a fél által bíróság előtt kérelmezett érvénytelenség megállapítása a banki egyoldali szerződésmódosítási jogot tartalmazó szerződési feltételre vonatkozóan önmagában a felek által teljesíthetetlen szerződés létrejöttéhez vezet.

Azért vezet teljesíthetetlen szerződéshez a banki egyoldalú szerződésmódosítási jogot tartalmazó szerződési feltétel, mert minden devizában nyilvántartott forintkölcsönszerződés változó kamatozású és az esetben, amennyiben a kamatváltozás törvényes okát nem tartalmazza a szerződés, akkor a kamattartozás a változás hiánya miatt nem teljesíthető.

Ezzel a problémával foglalkozott az Európai Bíróságnak C-26/13. számú – Kásler ügy - ítélete is az alábbiak szerint:

   “A kérdést előterjesztő bíróság harmadik kérdése lényegében arra irányul, hogy az alapügyben szereplőhöz hasonló helyzetben, amelyben a szolgáltató és a fogyasztó között létrejött szerződés valamely tisztességtelen feltétel elhagyása esetén nem teljesíthető, a 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely lehetővé teszi a nemzeti bíróság számára a tisztességtelen feltétel érvénytelenségének az e feltételnek a nemzeti jog valamely diszpozitív rendelkezésével való helyettesítése révén történő megszüntetését.

   A tisztességtelen feltételnek a nemzeti jog valamely diszpozitív rendelkezésével való helyettesítése ugyanis megfelel a 93/13 irányelv 6. cikke (1) bekezdésének, mivel az állandó ítélkezési gyakorlat szerint e rendelkezés arra irányul, hogy a szerződő felek jogai és kötelezettségei tekintetében a szerződés által megállapított formális egyensúlyt a szerződő felek egyenlőségét helyreállító, valódi egyensúllyal helyettesítse, nem pedig arra, hogy a tisztességtelen feltételeket tartalmazó valamennyi szerződést semmissé nyilvánítsák (lásd ebben az értelemben többek között: Pereničová és Perenič ítélet, C‑453/10, EU:C:2012:144, 31. pont, valamint Banco Español de Crédito ítélet, EU:C:2012:349, 40. pont és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

83      Ha viszont az alapügyben szereplőhöz hasonló helyzetben nem volna megengedett a tisztességtelen feltétel valamely diszpozitív rendelkezéssel való helyettesítése, és a bíróságnak egészében meg kellene semmisítenie a szerződést, a fogyasztót különösen káros következmények érhetnék, és ily módon a szerződés megsemmisítéséből eredő visszatartó erő veszélybe kerülne.

84      E megsemmisítésnek ugyanis főszabály szerint az a következménye, hogy a részletekben megfizetendő fennmaradó kölcsönösszeg azonnal esedékessé válik, ami azzal a kockázattal jár, hogy meghaladja a fogyasztó pénzügyi képességeit, és ezért jobban bünteti őt, mint a hitelezőt, amely ennek következtében lehetséges, hogy nem lesz annak elkerülésére ösztönözve, hogy ilyen kikötéseket illesszen az általa kínált szerződésekbe.

85      E megfontolásokra tekintettel a harmadik kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az alapügyben szereplőhöz hasonló helyzetben, amelyben a szolgáltató és a fogyasztó között létrejött szerződés a tisztességtelen feltétel elhagyása esetén nem teljesíthető, e rendelkezéssel nem ellentétes a nemzeti jog azon szabálya, amely lehetővé teszi a nemzeti bíróság számára a tisztességtelen feltételnek a nemzeti jog valamely diszpozitív rendelkezésével való helyettesítése révén az e feltétel érvénytelenségének orvoslását.

------------------------

Fentiekkel bizonyítottam azt, hogy a változó kamatozású kölcsönszerződésre vonatkozó, változás okait ismertető szerződési feltétel érvénytelenségének megállapítása esetén nincs módja a feleknek olyan törvényi kötelezettségnek eleget tenni, hogy

“A jogkövetkezmény alkalmazására vonatkozóan a félnek a felek közötti elszámolásra kiterjedő és összegszerűen is megjelölt, határozott kérelmet kell előterjesztenie.”

Akár hetente is javasolhatja Dr. Trócsányi László igazságügyi miniszter törvényének változtatását, mert ahhoz, hogy elszámolással foglalkozzon a bíróság, ahhoz előbb teljesíteni kell az eljáró bíróságnak a fenti Európai Bíróság által megjelölt kötelességét.

Az elszámolási gondolatok előtt az érvénytelenített szerződési feltétel helyén előbb meg kell határoznia a bíróságnak a kamat, díj, költségváltozás okát a szerződés teljesíthetősége érdekében.

Azonos ez a jogi helyzet a Kúria által hozott, alábbi ítélet szerinti jogi helyzettel:

„A KÚRIA mint felülvizsgálati bíróság

Gfv.VII.30.078/2013/14.szám

A Kúria mint felülvizsgálati bíróság Dr. Lázár Dénes európai közösségi jogász által képviselt felperesnek dr. Szilágyi Gábor ügyvéd által képviselt I.r. és II.r. alperesek ellen jogalap nélküli gazdagodás iránt a Pesti Központi Kerületi Bíróságon 9.P.85.758/2012. számon indult és a Fővárosi Törvényszék 43.Pf.636.553/2012/7. számú jogerős közbenső ítéletével befejezett perében a jogerős közbenső ítélet ellen az alperesek részéről előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - nyilvános tárgyaláson - meghozta a következő

k ö z b e n s ő   í t é l e t e t:

A Kúria a jogerős közbenső ítéletet azzal tartja fenn hatályában, hogy a felek között 2006. november 14-én létrejött kölcsönszerződést érvényessé nyilvánítja akként, hogy a szerződés részét képező devizavételi és –eladási árfolyam közötti eltérés, mint költség 1% (deviza-középárfolyamtól +/-0,5%).”

Hiszen a felperes ebben a perben is semmisség megállapítását kérte, majd miután másodfokon a felperesi keresetnek helyt adott, felülvizsgálati eljárásban úgy nyilvánította érvényesnek a vitatott szerződést a Kúria, hogy érvényes szerződési feltételeket is meghatározott azért, hogy a szerződés ne maradjon érvénytelen állapotban.

És ebből következően nemzeti bíróság által betarthatatlan törvényt hoznak meg kéthavonta az Országgyűlésben.

====================

Más kérdés az, hogy a fenti törvényhozási folyamatból megállapítható az, hogy Dr. Trócsányi László törvényjavaslati előterjesztőnek határozott szándéka az, hogy egyre jobban ellehetetlenítse az adósok által kezdeményezhető egyéni peres eljárások lefolytatását.

Szeptemberi javaslatában még nem kérte azt, hogy  “A jogkövetkezmény alkalmazására vonatkozóan a félnek a felek közötti elszámolásra kiterjedő és összegszerűen is megjelölt, határozott kérelmet kell előterjesztenie.” akkor még elegendőnek látta azt, hogy „csak” a Ptk. 239/A § szerinti lehetőségtől fossza meg a jogaik érdekében bíróság előtt fellépni szándékozó adósokat, majd novemberben már teljesíthetetlen feltétel teljesítését is meghatározta ujabb javaslatában az adósok számára.

Figyelmen kívűl hagyta eközben a 93/13 EGK Irányelvnek alábbi rendelkezését:

7. cikk

(1) A tagállamok a fogyasztók és a szakmai versenytársak érdekében gondoskodnak arról, hogy megfelelő és hatékony eszközök álljanak rendelkezésre ahhoz, hogy megszüntessék az eladók vagy szolgáltatók fogyasztókkal kötött szerződéseiben a tisztességtelen feltételek alkalmazását.

(2) Az (1) bekezdésben említett eszközök olyan rendelkezéseket tartalmaznak, amelyek lehetővé teszik, hogy a nemzeti fogyasztóvédelmi jogszabályok szerint jogos érdekkel rendelkező személyek vagy szervezetek eljárást kezdeményezzenek a vonatkozó nemzeti jogszabály értelmében bíróság vagy illetékes közigazgatási hatóság előtt annak megítélésére, hogy a fogyasztókkal kötendő szerződésekben általános használatra kidolgozott

szerződési feltételek tisztességtelenek-e, valamint megfelelő és hatékony eszközökkel élnek azért, hogy megszüntessék az ilyen feltételek alkalmazását.”

Hiszen a „megfelelő és hatékony” szavakkal kifejezve az Irányelv itt nem mást vár el az Európai Unió tagállamaitól, így Magyarországtól is mint azt, hogy az adósok a lehető legkisebb erőfeszítéssel – hatékonyan – elérhessék bíróság előtt azt, hogy a tisztességtelen szerződési feltételek fogyasztói szerződések esetében alkalmazásra ne kerülhessenek.

A magyar igazságügyi miniszternek célja ezzel szemben az adósok számára egyre reménytelenebb perlési lehetőség biztosítása a kéthavonta változó törvénytervezeteinél világosan kiderül, valamint az is, hogy nincs szándékában törvénytervezetei megalkotásánál figyelembe venni az Európia Unió 93/13. EGK Irányelve rendelkezéseit.

===================

II.

A végzés alapjául szolgáló jogszabályhelyek alkalmazhatóságának további problémáinak vizsgálata során a indokolt kiindulni a Fővárosi Ítélőtábla által 5.Pf.21.699/2013/4. szám alatt hozott végzésnek – mellékelve – alábbi indokolásából:

„Abból kellett kiindulni, hogy amennyiben a kölcsönszerződés felmondása jogszerűtlen, mert arra a Ptk. 321. § 1. bekezdése ételmében az alpereseket se jogszabály, se a szerződés nem jogosította fel, abban az esetben a szerződésszegés a részükről valósult meg. Azt pedig, hogy a felmondás szerződésszegés-e, az dönti el, hogy volt-e felpereseknek fizetési késedelemből eredő tartozása, melyet arra tekintettel kell megállapítani, hogy érvényesek-e a kölcsönszerződésnek az adós fizetési kötelezettségét befolyásolni képes feltételei. Ha e feltételek között vannak olyan szerződés feltételek, amelyek tisztességtelenek, azok a PK Vélemény 9.a. pontja alapján is hivatalból vizsgálandóak. a kereseti kérelem ehhez képest a felperesek fizetési kötelezettsége körében szükségképpen érinti a kölcsönszerződés valamennyi tisztességtelen feltételét. az adott esetben, viszont elmaradt a szükséges hivatalbóli vizsgálódás, mert az elsőfokú bíróság abból indult ki, hogy kötve van a felperesek első kereseti kérelméhez, és a Pp. 3. § 1. bekezdésében foglaltakra tekintettel az általuk megjelölt szerződési kikötésen kívűl nem vizsgálhatja a kölcsönszerződés feltételeit.

Az Ítélőtábla szerint ez az álláspont a következők miatt még abban az esetben sem lenne helytálló, ha nem volna a jelen perben keresethalmaz, amely miatt mindenképpen el kell végezni a többi szerződési feltétel vizsgálatát is.

A Pp. 3. § 2. bekezdése kimondja, hogy a bíró – törvény eltérő rendelkezése hiányában a felek által előterjesztett kérelmekhez és jognyilatkozatokhoz kötve van. A Pp. 2. § 4. bekezdése pedig akként rendelkezik, hogy a bíróság e törvény alkalmazása során annak rendelkezéseit csak az I. fejezetben meghatározott alapelvekkel összhangban értelmezheti. a Pp. minden további szabálya így a 213. § és 215. § is ebből következően a Pp. 3. § 2. bekezdésében megfogalmazott alapelvvel összhangban értelmezendő.

A kereseti kérelemhez kötöttség elve alól kivételt tevő jogszabálynak kell tekinteni az Európai Unióhoz történő csatlakozástól szóló szerződést kihirdető 2004. évi XXX. törvényt, mellyel a törvény 2. §-ban hivatkozott csatlakozási szerződés (I. Melléklet) a magyar jogrendszer részévé vált.

Ezt megelőzően az 1994. évi február 1-én hatályba lépett Európai Megállapodás még csak olyan rendelkezést tartalmazott, miszerint Magyarország biztosítja, hogy amennyiben lehetséges, jövőbeni szabályai a Közösség jogszabályaival összeegyeztethetőek lesznek, és a jogszabályok közelítése többek között a fogyasztói érdekvédelem területére terjed ki.

A 2004. évi XXX. törvény I. Mellékletének részét képező csatlakozási okmány ehhez képest már arról szól, hogy a csatlakozást megelőzően elfogadott uniós jogi aktusok kötelezőek az új tagállamok számára és a megállapított feltételekkel ezekben az államokban is alkalmazandók.

Az 53. cikk értelmében az új tagállamok is az irányelvek és határozatok címzettjei, az 54. cikk pedig előírja, hogy hatályba léptetik azokat az intézkedéseket, amelyek ahhoz szükségesek, hogy az EK- Szerződés 249. cikke szerinti Irányelvek rendelkezéseinek a csatlakozás napjától megfeleljenek. A per tárgyát képező szerződés tekintetében ennél fogva uniós jogként alkalmazandó az Irányelv, amelynek I. cikk (1) bekezdésében rögzített célja, hogy közelítse a tagállamoknak az eladó vagy szolgáltató és fogyasztók között kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekre vonatkozó törvényi, rendeleti, és közigazgatási rendelkezéseit.

A felperesek első kereseti kérelme tehát az uniós jog alkalmazását igényli, ezért jelentősége van a Bíróság gyakorlatának is, mely szerint a nemzeti joghoz képest az uniós jog elsőbbséget élvez (Costa contra E.N.E.L.” ügy) a nemzeti jogot az irányelvekkel összhangban kell értelmezni függetlenül attól, hogy a hazai jogalkotásra az Irányelv elfogadása előtt vagy után került-e sor, amennyiben pedig ez nem lehetséges, ugy a nemzeti jogszabályt figyelmen kívűl hagyni („Colson” ügy, C-106/98., C-441/93., C-194/94.).

Az Irányelvvel összhangban álló értelmezés szempontjából az Ítélőtábla az Irányelv 21. preambulum bekezdését, 6. cikk (1) bekezdését és 7. cikkét emeli ki, melyek szerint a szerződési feltétel tisztességtelenségének jogkövetkezménye a Ptk-ban szabályozott érvénytelenséghez képest speciális, sui generis, és kedvezőbb a fogyasztó számára, mert a Ptk. 237. § (1) és (2) bekezdésének alkalmazása mellett mód van a szerződés módosítására, míg a tisztességtelen szerződési feltétel „nem írott”, azaz figyelmen kívűl marad és – amint azt a Bíróság a C-618/10. számú „Banco Espanol de Dredito SA” üyben kifejtette – annak helyén más, módosított rendelkezés nem léphet, mert a fogyasztóvédelemnek preventív célja van. A bíróság a szerződést nem egészítheti ki a tisztességtelen feltétel tartalmának módosítása útján. E lehetőség a visszatartó erő ellen hatna, mert az eladók vagy szolgáltatók továbbra is alkalmazni próbálnál a tisztességtelen feltételeket annak tudatában, hogy míg ha azok érvénytelenségét meg is állapítanák, a szerződést a bíróság a szükséges mértékben továbbra is kiegészíthetné olyan módon, hogy az érdekeik biztosítottak legyenek. A Bíróság gyakorlatából az a következtetés vonható tehát le, miszerint az Irányelv 7. cikkét úgy kell értelmezni, hogy a bíróság az eljárás bármely szakaszában levonhatja azt a sui generis jogkövetkezményt, hogy a tisztességtelen feltétel nem jelent kötelezettséget fogyasztóra nézve, és ha a szerződés a tisztességtelen feltétel kihagyásával is teljesíthető, a szerződés változatlan feltételekkel továbbra is köti a feleket.

A felperesek első kereseti kérelme ehhez képest a Ítélőtábla álláspontja szerint nem tekinthető a Ptk. 239/A §-a szerinti keresetnek, mivel az Irányelv értelmében a fogyasztók hatékony jogvédelme érdekében a bíróságnak döntenie kell a tisztességtelen feltétel alkalmazásának jogkövetkezményéről is.

Az elsőfokú bíróság ezért a kereseti kérelmek elbírálása során nem szorítkozhatott volna kizárólag a kölcsönszerződés II.3. pontjában foglalt egyoldalú szerződésmódosítási lehetőség vizsgálatára.

Megállapítható továbbá, hogy még ebben a kőrben is elmulasztotta a releváns körülmények vizsgálatát, mivel azt kellett volna vizsgálnia, hogy egyértelmű, érthető és világos-e a szerződési feltétel, és nem tulajdoníthatott volna perdöntő jelentőséget annak az I-II. rendű alperesi hivatkozásnak, miszerint az egyoldalú szerződésmódosítást a Hpt. 210. § (3) bekezdése és 213. § 1. bekezdés d. pontja lehetővé tette. Az Irányelv 13. preambulum bekezdéséből, illetve az annak megfelelően értelmezendő 1. cikk (2) bekezdéséből, valamint a PK véleményben kifejtettekből is következően az egyoldalú szerződésmódosítást lehetővé tevő kikötés tisztességtelenségének vizsgálatát nem zárja ki, hogy annak alkalmazását jogszabály lehetővé teszi. Jogszabályon ugyanis olyan jogszabályi rendelkezéseket kell érteni, amelyek a az adott kérdést a szerződés tartalmává váláshoz kellő részletességgel rendezik, vagyis amelyek a Ptk.205. § (2) bekezdése alapján nem igényelnek szerződéses megállapodást.

A Hpt.., valamint a 275/2010.(XII.15) Korm. rendelet ehhez képest nem kógens, hanem megengedő jellegű keretszabályokat tartalmaz, melyeket a felek szerződésének kell tartalommal kitölteni. Megjegyzi az Ítélőtábla, hogy amennyiben a jogszabályi rendelkezések kizárnák a szerződési feltételek tisztességtelenségének vizsgálatát, úgy az uniós jog hatékony érvényesülése érdekében és az Irányelv 8. cikke alapján azokat figyelmen kívűl kellene hagyni.

Az Irányelv 5. cikke azt a rendelkezést tartalmazza, miszerint a fogyasztónak ajánlott valamennyi írásban szereplő feltételének világosnak és érthetőnek kell lennie. A Hpt. és a Korm. rendelet ennek megfelelő eljárást tartalmaz az egyoldalú szerződésmódosítás indokainak egyértelmű és érthető megfogalmazás fogyasztóvédelmi rendelkezésként történő előírásával. E jogszabályok és a Ptk. fogyasztóvédelmi rendelkezései az Irányelvvel összhangban értelmezendőek, ezét a perrel érintett kölcsönszerződésre i vonatkozik az a 2009. május 22. óta már a Ptk. 209. § (4) bekezdésében is megjelenő elvárás, miszerint az általános szerződési feltétel és a fogyasztói szerződésben egyedileg meg nem tárgyalt feltétel tisztességtelenségét önmagában az is megalapozza, ha a feltétel nem világos, vagy nem érthető (C-484/08., C-472/10.) a szerződé feltétel világossága alatt a szövegérthetőséget kell érteni, az érthetőség pedig azt jelenti, hogy a fogyasztónak a kikötés hatásaival, következményeivel is tisztában kell lennie, vagyis lehetővé kell tenni számára, hogy egyértelműen és érthetően megfogalmazott kritériumok alapján előre láthassa, milyen okból, hogyan, milyen mértékben módosulnak a szerződésben megállapított kötelezettségei.

Az elsőfokú bíróságnak ezen elvek mentén kell vizsgálnia a kölcsönszerződés II.3. pontjában foglalt egyoldalú szerződésmódosítási lehetőséget tartalmazó kikötést, valamint a kölcsönszerződés V.4. pontjának a mindenkori üzletszabályzatra utaló kikötését. Vizsgálnia kell ezen kívűl a vonatkozó szabályok szerint hivatalból is – kivéve, ha a felperesek ez ellen tiltakoznak – a kölcsönszerződés I.2.d) pontjának a hitelkeret beállítási jutalékról, a II. 2. pont kezelési költségről, a I.1. és a III.2. pont árfolyamrésről, a III. pont jövőre vonatkozó „bianco” elismerést tartalmazó közjegyzői ténytanúsítványról szóló kikötései, valamint a V.1.a) pontban foglalt, a jogosult számára bármely szerződésszegés esetére azonnal hatályú felmondási jogot biztosító kikötés tisztességességét.

Nyilatkoztatni kell továbbá a felpereseket arról, hogy hivatkoznak – egyéb szerződési feltételek tisztességtelensége is, és lehetőséget kell adni az alpereseknek álláspontjuk kifejtésére.” (6.oldal utolsó bekezdésétől 9.oldal 2. bekezdéséig)

-------------------------

Európai Unióhoz tartozó minden ország nemzeti bíróságának úgy kell eljárni, mint ahogy a Fővárosi Ítélőtábla indokolása a fentiekben előírja, ezért

k é r e m

T. Törvényszéket arra, hogy ennek megfelelően folytassa a peres eljárást.

Különösen hivatkozom a fenti indokolásból a következőkre:

-          A kereseti kérelemhez kötöttség elve alól kivételt tevő jogszabálynak kell tekinteni az Európai Unióhoz történő csatlakozástól szóló szerződést kihirdető 2004. évi XXX. törvényt, mellyel a törvény 2. §-ban hivatkozott csatlakozási szerződés (I. Melléklet) a magyar jogrendszer részévé vált.

-          A 2004. évi XXX. törvény I. Mellékletének részét képező csatlakozási okmány ehhez képest már arról szól, hogy a csatlakozást megelőzően elfogadott uniós jogi aktusok kötelezőek az új tagállamok számára és a megállapított feltételekkel ezekben az államokban is alkalmazandók.

-           A felperesek első kereseti kérelme tehát az uniós jog alkalmazását igényli, ezért jelentősége van a Bíróság gyakorlatának is, mely szerint a nemzeti joghoz képest az uniós jog elsőbbséget élvez (Costa contra E.N.E.L.” ügy) a nemzeti jogot az irányelvekkel összhangban kell értelmezni függetlenül attól, hogy a hazai jogalkotásra az Irányelv elfogadása előtt vagy után került-e sor, amennyiben pedig ez nem lehetséges, ugy a nemzeti jogszabályt figyelmen kívűl hagyni („Colson” ügy, C-106/98., C-441/93., C-194/94.).

-          Az Irányelvvel összhangban álló értelmezés szempontjából az Ítélőtábla az Irányelv 21. preambulum bekezdését, 6. cikk (1) bekezdését és 7. cikkét emeli ki, melyek szerint a szerződési feltétel tisztességtelenségének jogkövetkezménye a Ptk-ban szabályozott érvénytelenséghez képest speciális, sui generis, és kedvezőbb a fogyasztó számára,

-          A felperesek első kereseti kérelme ehhez képest a Ítélőtábla álláspontja szerint nem tekinthető a Ptk. 239/A §-a szerinti keresetnek, mivel az Irányelv értelmében a fogyasztók hatékony jogvédelme érdekében a bíróságnak döntenie kell a tisztességtelen feltétel alkalmazásának jogkövetkezményéről is.

-          Megjegyzi az Ítélőtábla, hogy amennyiben a jogszabályi rendelkezések kizárnák a szerződési feltételek tisztességtelenségének vizsgálatát, úgy az uniós jog hatékony érvényesülése érdekében és az Irányelv 8. cikke alapján azokat figyelmen kívűl kellene hagyni.

-          Vizsgálnia kell ezen kívűl a vonatkozó szabályok szerint hivatalból is – kivéve, ha a felperesek ez ellen tiltakoznak – a kölcsönszerződés I.2.d) pontjának a hitelkeret beállítási jutalékról, a II. 2. pont kezelési költségről, a I.1. és a III.2. pont árfolyamrésről, a III. pont jövőre vonatkozó „bianco” elismerést tartalmazó közjegyzői ténytanúsítványról szóló kikötései, valamint a V.1.a) pontban foglalt, a jogosult számára bármely szerződésszegés esetére azonnal hatályú felmondási jogot biztosító kikötés tisztességességét.

Ezekből is kiemelem a perbeli felperesi igényre vonatkozóan tett alábbi Ítélőtáblai megállapítást:

„…a fogyasztók hatékony jogvédelme érdekében a bíróságnak döntenie kell a tisztességtelen feltétel alkalmazásának jogkövetkezményéről is.”

Ebből következően tehát felperesi kereseti kérelemtől függetlenül kell hivatalból dönteni a bíróságnak a tisztességtelen feltétel alkalmazásának jogkövetkezményéről és erre tekintettel a végzésben írt felhívás felperesi hiánypótlásra Európai Uniós jogot sértő indokolatlan felhívás.

Siófokon 2015. január 13. napján.

                                                                       Tisztelettel:

képv.: 

                                                                                                          T………………….. felperes