Az ’56-os hősök helytállása mellett ritkán esik szó a feleségekről, pedig az ő küzdelmeik jelentették a bebörtönzötteknek az élet folytonosságát.
1956 hősei között ritkán említik a feleségeket. A bebörtönzöttek helytállása mellett az ő láthatatlan küzdelmeik jelentették a fogságban lévőknek az élet folytonosságát, a család megtartó erejét. Az egyik ilyen feleség Fekete Pálné, akinek férjét 1957-ben életfogytiglani börtönre ítélték. Míg a férj a kínzásoktól, a rabságtól szenvedett, addig az asszonyt két csöppséggel mindenhonnan elüldözték, mégsem tört meg, s nem adta fel.
"Az egyetemen találkoztunk és én a hírébe szeretettem bele, nagyon rokonszenves volt nekem, amiket hallottam róla. Ő másodéves volt, én első éves, aztán megismerkedtünk személyesen is, és hát egy nagyon nagy szerelem volt a miénk." - meséli Fekete Pálné Ágnes a Kossuth Rádió riporterének.
A Békés megyében ismert és tisztelt Fekete Pál 1956 októberében a megyei forradalmi bizottság elnöke lett. Nyelvtudása különösen fontos szerepet töltött be, a fiatalember anyanyelvi szinten értett oroszul. A november 4-i megszállás előtt kétszer is beszélt a szovjet hadsereg ottani parancsnokával, aki megígérte, elkerülik Békéscsabát. Aztán mégis megtámadták a várost.
Fekete Pált 1957. február 10-én éjszaka vitték el békéscsabai otthonából, s még aznap éjjel a Berényi úti temetőben a fal mellett elkezdték ásatni vele a sírját, miközben sorozatot lőttek a feje fölött a kerítésbe. 21 éves felesége, Ágnes héthónapos terhes volt ekkor, s egyéves kislányukkal maradt egyedül. Férjét előzetes letartóztatása idején még havonta láthatta. "Az, hogy havonta láthattam még kibírható volt, bár jöttek ki véres ingek és ez rettenetes volt..." - meséli Ágnes.
1957 májusában került sor a tárgyalására, amelyet először elnapoltak, majd decemberben Szegeden a katonai bíróság zárt tárgyaláson hozta meg az első fokú ítéletet. "Ennek ellenére, mi hozzátartozók természetesen ott szorongtunk a folyosókon, hogy láthassuk, amikor beviszik és kiviszik a szeretteinket a tárgyalóterembe." A márciusi fellebbviteli tárgyalást Budapesten tartották, - "ott is ott voltunk, Mezőtúron szálltam fel a vonatra, és már fent voltak a Rabovszky Laci szülei, ő tíz évet kapott első fokon, - emlékszik vissza Ágnes. Laci egyetemista volt Budapesten, és ő hozta Csabára a forradalom hírét, szellemét, amikor hazajött. A szüleivel, Jóska bácsival és Osi nénivel az utat Budapest felé soha el nem felejtem: Osi néni nagyon vallásos volt és végig imádkozta az utat a fővárosig, végig. Tudtuk, hogy súlyosbítások vannak..." Akkorra már valóban tudni lehetett, hogy súlyosbításra lehet számítani, s a halálos ítélettől a fellebbezés visszavonása mentheti csak meg a fiút, a férjet, a szeretteiket.
Fekete Pált 1958. március 19-én jogerősen életfogytiglanra ítélték. "De még ennek is örülhettünk, - állítja Ágnes, előtte két héttel még halálos ítéletek is születtek: 20 halálos ítélet és ebből csak egy kapott kegyelmet." Ágnes Dombegyházára került a két kisgyerekkel, de ott is csak egy évet tölthetett, a férje miatt elküldték a faluból - "a falu párttitkára szó szerint ezt mondta nekem: 3 napon belül tűnjön el a faluból."
"Viszont olyan megnyilvánulások is voltak az én irányomba Pali miatt, ami szinte hihetetlen volt. Például beállított egy hentes, még Csabán, egy egész disznócombbal. Akkor volt egy drága könyvtáros, Szabad Olga, ő megjárta az auschwitzi tábort. Nem is ismertük akkor, hogy mi is az a narancs. Jött az édesanyjával a Szabad Olga és hozta a kicsi gyerekeknek a fügét, narancsot - hát ők Izraelből kapták. Drága Olga" - emlékszik vissza Ágnes.
A férjét évente kétszer – júliusban és decemberben – látogathatta meg, és kétszer küldhetett neki levelet, valamint egy-egy háromkilós csomagot. 1959-ben Vácon tartották fogva Pált, és az egyik látogatás alkalmával szívrohamot kapott, Ágnes annyit látott, hogy férjét a lábánál fogva kivonszolják a beszélőről és nem tudhatta, hogy túlélte-e. "Nem tudtam eljönni, egyszerűen nem bírtam. Volt ott egy szálloda tele poloskákkal, és ott töltöttem az éjszakát a nagyobbik kislányommal. Másnap elmentem a börtönparancsnokhoz a gyerekkel és fogadott. Elmondtam neki, hogy én innen el nem megyek addig, amíg nem látom, hogy a férjem él-e vagy hal-e. Végül felhozatta Palit az irodájába."
"1962 karácsonyán voltam beszélőn Palinál, és ő boldog volt, ami addig soha, de soha nem fordult elő. Azt mondta, hogy nemsoká találkozunk!" És valóban Fekete Pál hamarosan szabadult, s a következő év március végén hazatérhetett feleségéhez és gyermekeihez több mint 6 év fogság után. "Március utolsó napja volt, éjszaka. Akkor a Gyöngytyúk utcában laktunk egy több lakásos társasház egyszobás lakásában. Pali átugrott a kapun, mert zárva volt. Arra keltem, hogy zörgetnek az ajtón, kérdeztem ki az, ő válaszolt: hát én... Az én boldogságom."
Forrás: Pozitív Nap
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges