Egy sorstársunk megdöbbentő történetének a hitelességét a kétségbeesett férj által hozzánk eljuttatott dokumentumok igazolják. Az, hogy egy életet becsületesen végigdolgozó házaspárt hogyan nullázott le a feleség betegsége, a nem mindennapi történetükből döbbenettel olvashatjuk:

A tündérmesének induló életút ma inkább rémálomra és pokoljárásra hasonlít. A 60 év körüli házaspárnak a „jóléti” rendszerváltás legutóbbi kb. 8 éve megpecsételte a sorsát. A feleség ápolása miatt állástalan mérnök férj, és az egykor középvezetőként dolgozó technológus feleség, aki ma már súlyos „Arzheimer-kóros” beteg, 39 éve jóban-rosszban kitartanak egymás mellett. A sok baj ellenére is boldog házasságban élnek.

Az asszony kálváriája a munkahelyének elvesztésével kezdődött. Több mint 30 évet dolgozott ugyannál a vállalatnál. Munka mellett képezte magát tovább. A munkahelyén megbecsült középvezetőként csalódottan fogadta, hogy átszervezésekre hivatkozással, viharos gyorsasággal a régi törzsgárda szakemberek fizetését felére csökkentették volna. A munkaköreikben is lefokozták őket. Egyre többet és egyre gyakrabban sírt az asszony. Elkerülhetetlen volt a munkahelyének elvesztése az örökös átszervezés következtében. Idegösszeomlást kapott. A talpra állásban a férje segítette, hogy ismét álláshoz juthasson. Újabb tanfolyam elvégzése következett, más területen történő foglalkoztatással, mint a 30 éve megszokott előző munkakörben való foglalkoztatása.

Az új munkahelyét is elvesztette 2008. évben, a több kereskedelmi egység fuzionálása következményeként. Az újabb munkanélküliség olyannyira megviselte, hogy állandó szorongás, félelemérzet, mély depresszióval társuló, folyamatos stressz lett úrrá az asszonyon. Állapota rendkívül gyorsan romlott, melynek következtében 2009. évben 40% mértékű egészségromlást állapítottak meg nála az NRSZH orvos-szakértői felülvizsgálaton. Ez a 40% nem volt elég ahhoz, hogy pénzbeli ellátást kaphasson. Az akkori törvények szerint ugyanis, az 50% mértékű össz-szervezeti károsodásra, vagy afelettire járt csak pénzbeli ellátás. Az újabb soros felülvizsgálati időpont 2011. év végére szólt. Miközben a beteg egészségi állapota még a laikus számára is érzékelhetően romlott, az NRSZH I. fokú szakhatósági szakvélemény szerint ismét 40% össz-szervezeti károsodást véleményeztek nála. Ez ellen fellebbezéssel élt. Ezután, a NRSZH II. fokú szakhatóság 64% mértékű össz-szervezeti károsodást vélelmezett, az akkor már súlyos állapotban lévő rokkantnál, aki Arzheimer-kór III. fázisú betegként, akkorra már önálló életre képtelenné vált.

A pénzbeli ellátásának összege mindössze 58.900,- Ft/hó összeggel került megállapításra.

A szolgálati ideje hiába volt 41 év a visszaigazolás szerint. A nők 40 éves munkaviszonyával nem vehette igénybe a teljes jogú öregségi nyugdíjat, mert abba az ipari tanuló évek nem számítanak be. Ezzel, az ördögi kör bezárult a beteg számára. Miközben makkegészséges nők, akár 54 évesen elmehetnek teljes jogú öregségi nyugdíjba, addig ez a 60. éves asszony önálló életre képtelenül sem mehet el. Mindössze annyi a bűne, hogy egy élet munkájába megrokkant? A törvény mindenhol keresztbe tesz neki.

Az asszonyt egészségi állapota miatt a férje nem hagyhatja magára, nem hagyhatja felügyelet nélkül. A férj földméréseket végző és térképek szerkesztésével foglalkozó mérnök, akinek gyakran kellene utazni a munkája kapcsán a helyszíni bejárást igénylő terep felmérések miatt. Ez a munka a súlyos beteg feleség ápolása miatt meghiúsult. A férj a munkáját, a vállalkozását kénytelen volt feladni. A férj is beteg, neki is kíméletes életvitelre lenne szüksége, mert a koszorúereibe 5 db stant van beültetve. A munkanélküli, szintén mérnök fiuknak és a munkanélkülivé vált pedagógus menyüknek is el kellett, hogy költözzenek a szülők lakókörnyezetéből, hogy az ország másik végében állást találhassanak végre magunknak. A sok száz km-es távolság így, még a gyermek-szülő napi kapcsolatot, és az esetleges ápolásban való besegítést is ellehetetlenítette a család számára. Így, a magára maradt 60 év körüli házaspár, a folyton emelkedő öregségi nyugdíjkorhatár csapdájába került. Hiába dolgoztak egy életen át, mindketten 40 év körüli szolgálati idővel rendelkeznek, de a ketyegő nyugdíjbomba áldozataivá váltak, Ratkó-korszakos gyermekként. A helyzet súlyosságát tetézi, hogy a férj hiába ápolja és felügyeli a súlyos kórban szenvedő feleséget a nap 24 órájában, ápolási díjra mégsem jogosult a nagybeteg asszony után.

A helyzetük reménytelenségét tovább fokozza:

Az Arzheimer kórban szenvedő betegek után nem jár a fogyatékossági támogatás sem. A férj segítségével benyújtott fogyatékossági támogatási kérvényre a Magyar Államkincstár (MÁK) lakóhely szerinti illetékes hivatala elutasító határozatot hozott I. fokon. Ezt megfellebbezték azzal az indokkal és a pszichikai klinikai szakorvosi véleménnyel 2013. június elején, hogy a feleség önálló életvitelre, csak felügyelet melletti segítséggel képes. Az IQ tesztvizsgálat elvégzése és a mérés pedig nem lehetséges a betegnél a súlyos egészségkárosodás miatt.

A házaspár bámulatra méltó küzdelme a törvények és a hivatali bürokratizmus ellen óriási energiákat emészt fel az ő kilátástalan helyzetükben. A bajokat tetézi, hogy bedőlt hitelük, adótartozásuk is van. Mindennapi súlyos megélhetési gondokkal küzdenek, hiszen csak az asszonynak a nevetségesen alacsony rokkantsági pénzellátás (58.900,- Ft/hó) összegéből kellene fizetniük mindent. A méregdrága gyógyszereket, a lakhatás, a megélhetési költséget, a hiteleket, az adótartozást. A férfi elkeseredésében azt írta nekünk: „Én az államot szeretném végrehajtani! Én az államot szeretném becsukni”!

Kérünk, minden együtt érzőt, hogy amennyiben megtehetik, hogy bármilyen formában segíteni akarnak és tudnának, az alábbi elérhetőségen vegyék fel a kapcsolatot a súlyos beteg feleséget ápoló férjjel:

E-mail: terkepesz@t-online.hu

Tel: +36/ 30.223-3198

Mi teljes szolidaritással kiállunk a súlyos beteg sorstársunkért.

Minden jóérzésű honfitársunkat kérünk, hogy tiltakozzunk együtt a korhatár alatti rokkantak ellen hozott embertelen törvénykezések ellen!

MSZF ”Összefogás a korhatár alatti rokkantak emberi jogaiért” csoport