" Ha hűvös, őszi éjszakákon
a csillagokat kémlele
tizenhárom ragyogó csillag
felülről őrzi népedet. "                                                                                                                                                                                                                                                          

                        *

A mai nemzeti gyásznapon ezzel az írással kívánok fejet hajtani a vértanú tábornokok emléke előtt, akik az elrettentő és kegyetlen megtorlás áldozatai voltak. Ferenc József javaslatára Felix Schwarzenberg miniszterelnök utasítást adott, hogy a tábornokokat habíróság elé kell állítani a legszigorúbb büntetésre. Haynaut felhatalmazta arra, hogy az ítéletet nem kell felterjesztenie az udvarhoz, hanem ő megerősítheti azt.

Ferenc József leirata Haynauhoz :
" A legnagyobb szigorúság a kompromittálódottakkal szemben. Sok fejnek kell lehullnia, mint a kiemelkedő mákfejeknek, ha az ember fölöttük ellovagol. "
Összeült a hadbíróság Karl Ernst törzshadbíró vezetésével. A halálos ítéletet megerősítésre elküldte a Komárom melletti főhadiszállásán tartózkodó Haynaunak, aki azt jóváhagyta.

Az ítéletet október 5 - én reggel 7 órakor hirdették ki, és ekkor közölték a tábornokokkal, hogy kivégzésükre másnap reggel kerül sor. Felségsértés miatt golyó általi halállal sújtották Kiss Ernőt, Schweidel Józsefet, Dessewffy Arisztidet és Lázár Vilmost. Bitófára küldték ( kivégzésük sorrendjében ) Pöltenberg Ernőt, Török Ignácot, Láhner Györgyöt, Knézich Károlyt, Nagysándor Józsefet, Leiningen Westerburg Károlyt, Aulich Lajost, Damjanich Jánost és Vécsey Károlyt.

Az október 6 -i dátum nem volt véletlen. Ez a nap Latour császári hadügyminiszter meglincselésének első évfordulója volt. Így akarták emlékezetessé tenni a megtorlást.  Az aradi vár egy szabályos hatszögletű, kőből épített, tetején földdel borított és árkokkal védett erőd volt. Parancsnoka ekkor Howinger vezérőrnagy.

Október 6-án kora reggel először a négy, golyó által halálra ítélt tábornokot vezették ki a hármas számú kapun  a sáncárokba, az erődfal elé. Fél hat volt, amikor felsorakozott előttük a 12 katonából álló kivégzőosztag. Az elítélteknek bekötötték a szemét. Kiss Ernőnek azonban megengedték, hogy szembe nézhessen a halállal , majd letérdeltették őket. A sortűz után Lázár Vilmos, Dessewffy Arisztid és Schweidel József holtan dőlt előre. Kiss Ernő térden maradt, mivel őt csak a vállán érte a lövés. Ekkor a második sorból kilépett egy katona és közvetlen közelről fejbe lőtte. Kiss Ernő hátrarogyott. A holttestek estig ott maradtak a helyszínen közszemlére téve, majd ott a fal tövénél elásták őket. Közben a vártól nem messze felállított bitófákhoz vezettek nyolc  tábornokot. Damjanichot szekéren vitték, lábtörése miatt nem tudott járni. A faoszlop akasztófák egymás mellett kis távolságban voltak beásva, tetejükön kampóval.

Az elítélteket utolsó útjukra négy aradi minorita rendi pap < Sujánszky Eustach, Winkler Brúnó, Bardócz Sándor és Pléva Balázs > kísérte és imádkozott értük az akasztófánál. A kivégzést Tichy őrnagy vezényelte, hogy minden az ítéletben előírtak szerint, és sorrendben történjen. A hóhér a brünni Franz Bott volt, aki magyarországi megélhetési problémái ( ! ) miatt már szeptemberben felmondott. Felmondását elfogadták, de arra kötelezték, hogy a kilenc tábornokot még akassza fel..

Reggel 6 óra volt, amikor a kivégzést elkezdték. Elsőként Pöltenberg Ernőt szólították, utolsóként Vécsey Károlyt. Az akasztófák nagyon alacsonyak voltak, így a magasabb termetű áldozatok vonaglásuk alatt elérték a talajt. Ekkor a segédek az akasztott térdét megfogták, s annál fogva húzták lefelé, lábát behajlítva. Képzeljük el Damjanich akasztását, aki csak mankóval tudott az akasztófához erőlködni, s mivel ő is hatalmas termetű volt, törött lábát húzták lefelé. A kivégzettek halála lassú, kínlódó szenvedés volt. A testek estig lógtak a kötélen közszemlére téve, elrettentésül. Mivel a akasztottak felső ruhái a hóhért, alsóneműi a segédeket illették, a bitóról leszedve levetköztették őket. Négy újaradi paraszt meztelenül temette el őket, melléjük ásva a bitófák lefűrészelt oszlopait. 

Mi történt a holttestekkel ?

A sáncárokban lelőtt tábornokok közül két nappal később Kiss Ernő unokaöccse megvesztegette az őröket és elvitte a holttestet, majd az aradi temetőben eltemette B B monogrammal jelölve a sírt. Hat év múlva Kiss Ernő maradványait átvitték Katalinfalvára a templom kriptájába, majd 16 év múlva a Németeleméren ( ma Vajdaság ) lévő családi sírboltba helyezték végső nyugalomra.

Dessewffy Arisztid még fél évig, 1850 tavaszáig feküdt a sáncárokban. Ekkor öccse fizetett azért, hogy bátyja tetemét elvihesse. Ez meg is történt, és a családi sírboltba temette el Margonyán ( Kelet Szlovákia ).  A másik két, golyó által kivégzett tetemét még évtizedekig nem találták. Erről majd később.
A bitófán meghaltak közül még a kivégzés éjjelén a helyszínen maradt bakótól a családtagok pénzért elvihették Damjanich, Láhner, Leiningen és Vécsey holttestét. Közülük Damjanich és Láhner testét október 8 - án a Csernovits család mácsai birtokán temették el. Leiningent három aradi ügyvéd átszállította szekérrel a Maroson és az Urbán család Monyorón lévő birtokán hantolták el. Itt nyugodott több, mint húsz évig, amikor az özvegy kívánságára Borosjenőre az Atzél kriptába vitték el.Vécseyt pedig ideiglenesen az aradi sírkertbe temették, majd 1916 - ban az aradi Kultúrpalota alagsorában helyezték el.

Mi lett a  golyó által kivégzett Schweidel József és Lázár Vilmos, valamint a felakasztott többi öt tábornok holttestével ?

Barabás Béla és Varjassy Árpád az aradi Kultúrpalota igazgatója megvásárolta az akasztás feltételezett területét és ( szakember nélkül ) elkezdték a kutatásokat, ami nem vezetett  eredményre. Varjassy ekkor felkérte Lenhossék Mihály budapesti anatómust és Bartucz Lajos antropológust a kutatás folytatásához. Ők 1912 - ben először a sáncárokban kutattak az ottmaradt két tetem után. 1913. október 21 -án aztán rátaláltak a VI. kapuhoz közel eső sáncban a várfaltól 80 centiméter távol és 120 - 130 centiméter mélyen Schweidel és Lázár maradványaira. Őket az aradi Steiner kriptába helyezték.
Közben az akasztások feltételezett helyén 1881 - ben emlékoszoplot állítottak fel, mert többen ezt a helyet jelölték meg a kivégzések színhelyéül.

Még hátra volt az öt felakasztott tábornok tetemének felkutatása.
Tizenkilenc év telt el a Bartuczék által a sáncárokban végzett kutatások után, amikor 1932 - ben az aradi árvíz után a Maros gátját erősítették, és a földmunkák során rábukkantak az addig hiába keresett bitófák helyére. Ez mintegy 300 méterre volt attól a helytől, ahol az 1881. évi emlékoszlopot felállították. Az akasztófák földbe ásott és lefűrészelt csonkjait egymás mellett három méter távolságban találták meg. Ezek egyenes vonalban sorjáztak tompaszögben megtörve.

Megkezdődtek az ásatások Kara Győző tanár, Záray Ernő és Pataky Sándor ( festőművész )  irányításával és megtalálták Aulich Lajos, Knézich Károly, Pöltenberg Ernő, Nagysándor József és Török Ignác maradványait. Az aradi temető Steiner kriptájába helyezték őket Schweidel József és Lázár Vilmos mellé. Itt nyugodtak 1956 -ig, ekkor a maradványokat az aradi Kultúrpalota alagsorába vitték. ( Vécsey már itt volt )

Az 1849. október 6-i gyásznap évfordulójára az 1881-ben emelt gránit oszlop alatt kriptával bővítették az emlékművet. Elhatározták, hogy ha lehet, az összes tábornokot ide temetik.

Nyolc tábornok hamvai tehát már itt voltak Aradon a Kultúrpalotában. Ide kellett hozni a többieket is. Sikerült elhozni Damjanich János és Láhner György maradványait a mácsai birtokról, Leiningen Westerburg Károlyt pedig az Urbánok monyorói birtokáról. Kiss Ernő a vajdasági eleméri családi sírboltban, Dessewffy Arisztid pedig a felvidéki Margonyán a családi sírboltban maradt.
1974. október 6-án, a kivégzés 125. évfordulóján a tizenegy vértanú maradványait az újonnan épített obeliszkes kriptába helyezhették Aradon.

A hányattatás véget ért. A temetési szertartást valójában a Ceausescu rendszer bukása után 1990- ben tartották meg.
A síremlék ma zarándokhely.