2020 végére elkészült egy elemzés, mely szerint a társadalom 75-80%-a családonként - miután az általa termelt GDP-hez mérten a jövedelme jelentősen elmarad, igen jelentős jövedelmet és javakat veszített el a rendszerváltáson. Egyben feltárta, hogy a társadalom egy-egy rétegét - mint az alkalmazottakat, a falusiakat, a nyugdíjasokat és kisvállalkozókat -, milyen további veszteség érte. Leginkább az elszomorító, hogy Magyarország a V4-en belül is jövedelmileg lemaradt. Az pedig már nehezen eltűrhető, hogy az egy főre jutó magyar jövedelem úgy marad el a lengyeltől, hogy közben az egy főre jutó magyar és lengyel GDP kb. megegyezik. Ez már a magyarokkal szembeni jövedelmi elszívás egy nemzetközileg is látható módjára világít rá.
   Végül megjelent a TÁRKI jelentés, amely tájékoztatott arról, hogy a magyarok 3/4-része nyugatról nézve szegény, csak Romániában rosszabb a helyzet, és még Bulgáriában is jobb. Ezzel lehullt a lepel az 1990 három évtized kudarcáról és a jelentés szintén alátámasztja az elemzésben írtakat.
   Közben szeptember-októberben lezajlott az ellenzéki pártok előválasztási vitája. Világosan látszott, hogy a pártok nevében megszólalók nem látják egyben az 1990 után történteket. Nincs tudomásuk arról – vagy nem mondják ki -, hogy a magyar társadalomnak mekkora tőkenyeresége keletkezett, mennyire jobban, vagy kevéssé nőtt a jövedelme, mint az 1990 előtti 30 évben. Növekedési dinamikája milyen a 2004/2007-ben uniós taggá váló országok körében, vagy akár a jövedelme a V4-en belül. Annyi halovány megjegyzés elhangzott – ám csak egy pártényező részéről -, hogy ki kell javítani az elmúlt 30 év hibáit, de mik a főbb hibák a három évtized egészét átfogóan, az nem került kifejtésre. Közben világosan látható, hogy mindkét politikai pólus – mind a kormányzó, mind az ellenzéke, nem akar egy átfogó mérleget látni. az 1990 utáni 30 évről, akár több irányú összehasonlításban.
   Ha a politikai elit - akár a jelenlegi kormányoldal, akár az ellenzék nyer 2022-ben – akkor tud egy jobb korszakot teremteni a 2020-as években, ha szembesül az elmúlt 30 évre vonatkozó legfőbb hiányszámokkal, s majd ezek megváltoztatására egy átfogó programot szervez. Ilyen metodika azonban a politikai elit részéről nem nagyon tapasztalható, egyik oldalról sem. Pedig e nélkül nem lehet egy biztató jövőt teremteni.
   Miután a politikai szférában és a fősodratú médiában a társadalom valós állapotának és nemzetközi pozíciójának széleskörű ismertetése nem tapasztalható, ezért a civil szférának célszerű a hétköznapi ember számára a főbb számokat ismertetni.
   Valójában több, politikailag semleges gondolkodó körnek kell kialakulnia, melyek egyre szélesebb kapcsolatrendszert alakítanak ki a saját körükben, s egyben a közemberekkel.
   Ezzel az önkéntes tájékoztató láncolattal lehet érni, hogy a magyar szavazók tájékozottabban szavazzanak a 2022-es választáson, s egyben keressék, hogy mely politikai oldal veszi figyelembe, hogy a társadalom 3/4-része leszakadt, továbbá azt, hogy a nemzet a V4-en belül lemaradt.
   Ilyen tájékoztatási pontok kialakítása igen nagy szolgálatot tenne főleg vidéken, ahol az anyagi nehézségek és veszteségek az elmúlt 30 évben igen jelentősek voltak. Ezen pontok felállításhoz kerestetnek a vidéki értelmiségiek közül vállalkozó egyének.

Egmont