Ma már teljesen természetes, hogy az ember számtalan szórakozóhely közül választhat az ízlésének megfelelően. A sokféle zenei irányzat jól megfér egymás mellett, és mindegyik stílus kedvelője tudja, hogy hova kell mennie ahhoz, hogy a neki tetsző koncerteken, bulikban vehessen részt. A baby boomer generáció, a mai szülők, nagyszülők viszont még minden valószínűség szerint emlékeznek rá, hogy ez korántsem volt mindig így.
Fiatal Művészek Klubja, ef Zámbó István festőművész kiállításának megnyitója, 1983.
Sikkasztó igazgató, szigorú dress code
A Budai Ifjúsági Park vagy ahogyan általában hívták, az Ifipark 1961. augusztus 20-án nyitotta meg a kapuit az Ybl Miklós tervei alapján 1883-ban épült, a háborúban megrongálódott, majd helyreállított Várkert Bazár területén. A fiatalok nevelése természetesen itt is fontos szerephez jutott, nem léphetett be akárki: az egyre divatosabbá váló farmer kizáró tényezőt jelentett, ahogy a fiúk számára a hosszú haj vagy a lányoknak a hatalom által túl rövidnek vélt szoknya is. Elvárták a nyakkendőt és a világos inget, na meg az illedelmes viselkedést.
Várkert Bazár, Budai Ifjúsági Park, 1963.
Az öltözetet az igazgató, az 1974-ig ebben a pozícióban tevékenykedő Rajnák László személyesen ellenőrizte. 1975-ben sikkasztás miatt hat év börtönre ítélték. Nevét megőrizte Bereményi László Cseh Tamásnak írt dalszövege, a Désiré bottal üti saját nyomát.
Bergendy együttes, 1963.
Ekkoriban egyébként egyre lázadóbb formációk lepték el a színpadot, telt házas koncerteket adott a Beatrice, az Edda, a P. Mobil és a Hobo Blues Band is. Közben viszont karbantartás híján a park állapota leromlott, egy Edda-koncerten a bejárat melletti kőkorlát leomlása miatt öt fiatal meg is sérült, elkerülhetetlennek látszott a zárás, ami az 1984. szeptember 23-i P. Mobil-koncerttel be is következett.
A pokol tornáca, a szabadság szigete
A különböző szubkultúrákat még a ’80-as években is megfigyelték az állambiztonságiak, bár a korábban rendszerkritikusnak tartott személyek már nagyobb nyilvánosságot kaphattak. A rendőrségi razziák és ellenőrzések miliőjében a szabadság szigete volt a Kádár-korszak utolsó időszakában, 1988-ban nyílt Fekete Lyuk, amelyre a látogatók és az előadók is nosztalgiával emlékeznek. A legendás szórakozóhelyről nemrégiben a Kiscelli Múzeum rendezett kiállítást. A sajtó által nemes egyszerűséggel pokol tornácának vagy patkánylyuknak nevezett klub a Ganz-MÁVAG Golgota utcai épületében, a Vörösmarty Művelődési Ház alatt kapott helyet.
A művelődési ház már önmagában is fontos a hazai kultúra szempontjából, itt vezetett például Rajz- és Kreativitási Kört a kortárs magyar művészet nemzetközileg is elismert jelentőségű alkotója, Maurer Dóra.
A Fekete Lyuk egy munkásfürdő átalakításával jött létre a pincehelyiségben, Nagy Gyula elgondolásai nyomán, aki 1988 és 1994 között vezette is a helyet. A tervek már korábban is léteztek, engedélyt viszont csak 1988-ban kaptak. A Lyuk nyíltan lázadó zenekaroknak biztosított fellépési lehetőséget, a közönségnek pedig hajnalig tartó, kötöttségektől mentes szórakozást. Minden stílus képviselhette magát. Az első koncertet 1988. február 26-án a Balkan Tourist adta, itt próbált egyebek mellett a Sziámi, fellépett az Aurora, a Vágtázó Halottkémek, az A. E. Bizottság, a Kispál és a Borz és a Tankcsapda is, illetve néhány külföldi vendég, többek között a Chumbawamba.
1988-as felvétel.
A szükséges rendőri jelenlétet a „házi őrnagynak” is nevezett Kerti László biztosította, a közeli parkban viszont a gyakori balhék miatt rendszeresen intézkedtek a hatóságok. A Lyukban sem volt ritka a verekedés, a szerhasználat. Képzőművészek, punkok, skinheadek adták egymásnak a kilincset. A berendezés lepukkant volt, a falakon művészi értéket képviselő graffitik díszelegtek, kiállításokat is rendeztek. A hangulatról Urbán Tamás fotográfus képei tanúskodnak.
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
