Szőnyi Szilárd / 2016.03.24., csütörtök 16:45 /

 Akárcsak Párizs, most Brüsszel után kapja Európa a kérdést: a terror közel-keleti áldozataiért miért nem hullatunk könnyet?

Nem csupán az internet alternatív zugaiban, hanem például a The Guardian című brit lapban szegezik a kérdést Európának: miért ér kevesebbet az iszlamista terror áldozata, ha bőre nem fehér, hanem történetesen barnás, és nem földrészünkön, hanem mondjuk Törökországban leli halálát? Miért borul francia vagy belga trikolórba a fél világ Párizs és Brüsszel után, és miért nem akaródzik senkinek török zászlót ölteni? (Kivéve azokat, akik dafke, a kettős mérce elleni tiltakozásként szoktak élni e gesztussal.)

A The Guardian szerzője sajátos módon az iszlamofóbiában találja meg a választ. Abban, hogy a muszlimoktól való félelmünkben a terrorizmus miatt csak akkor aggódunk, ha eléri földrészünket. Szerinte ez azért is veszélyes, mert az Iszlám Állam erre hivatkozva minden további nélkül mondhatja a közel-keleti parasztoknak: „Lám, Európa nem törődik veletek.”

Kedd éjszaka belga színekbe borult az Eiffel-torony, a brandenburgi kapu, de még a dubaji Burdzs Kalifa felhőkarcoló is. De Berlin miért nem „kapcsolta fel a lámpákat” az Isztambulban vagy Ankarában kioltott életek miatt? „Berlinben egymillió, Németországban hárommillió török él – ők nem érdemlik ki Merkel együttérzését?” – kérdezi a szerző, Allan Hennessy.

Nehéz volna vitatkozni vele.