Rohamosan közelednek a megyei választások (2013), aztán pedig a helyhatósági megmérettetések (2014).

Saját bőrömön (beleértve a családomat, közvetlen és a távolabbi környezetemet, a saját fajtámat és a Nemzetemet is!), sajnálatos módon tapasztalhattam, hogy bizony az egészségesen önzetlen segítségnek is vannak nem írott határai és szabályai.

Több alkalommal, bár eléggé fondorlatosan, több ízben is foglalkoztam ezzel a témával, ennélfogva meg vagyok győződve, hogy bizony egyes körökben, de akár szűkebb gittegyletekben – csak akkor van szükségük az egyén, vagy egy szakmai csoport segítségére, amíg a hatalomhoz nem kerül/nek a kiválasztott/ak!
Ennek egyszer, s mindenkorra véget kell vetni!
Nem szándékozom részletezni, hiszen ennek minden közegben más és más formái vannak jelen.

Részemről állíthatom, hogy a 2010-es kalendáriumi év 2012-2013-ra, egy olyan sorcsapást idézett elő, melyre történelmünk során ritkán volt példa.
Nem sopánkodom, nem is sugárzik belőlem az elkeseredettség, csupán érzem az igazságtalanság sorozatos megnyilvánulásait.
Szándékosan szoktam olykor-olykor visszapergetni a téridő egyes szakaszait, számtalanszor felmerülnek bennem olyan kérdések, hogy mit és miért tettem?
Ne értsetek félre, itt és most nem megbánásról van szó, csupán arról, hogy valamit, valahol másképpen kellett volna cselekednem – cselekednünk!

Erkölcsi kötelességemnek tartom, hogy ezeket a gondolataimat leírjam – már csak azért is -, hogy én és mások is okuljanak hibáimból.
Itt és most bevallom, én sem vagyok hibátlan, magam is elkövetek hibákat, de sosem olyanokat, hogy mások sorsát, megélhetését, egzisztenciális létezését tegyem kockára.

Még annak idején, a Kárpáti Harsona szellemi műhelyét is bevetve, megírtam az alábbi, mesének is beillő elmélkedésemet, amelyet ha figyelmesen elolvasnak, akkor egy nagyon fontos üzenetet tudnak kiolvasni belőle:
http://karpatiharsona.info/index.php?option=com_content&view=article&id=10084:biztuk-a-szebb-es-a-jobb-joevben&catid=90:hazik-zoltan-a-karpati-harsona-alapitoja-fszerke&Itemid=72
Nyomatékosan kijelentem, nem vagyok balek!

Azért, mert valamiről nem beszélek, vagy valamit nem teszek szóvá – annak meg vannak az indítékai, okai. Nem vagyok süket, vak – nagyon is tisztán látom és tapasztalom, hogy mit értem el azzal, amit 2010-ben társaimmal és a szakmailag is beavatottakkal végeztem.

Tanuljatok, értékeljetek, de sosem menjetek bele egy olyan választási kampány támogatásába, amely nincs szerződésileg is lebiztosítva, amely nincs megfelelő és hozzáértő személyekkel letárgyalva.
Igen, igazatok van – hiába is lenne letárgyalva, ha az érintett személyek ígéreteiket nem képesek betartani.
Több ízben is tettem megjegyzést, hogy a sok-sok ígérgetést már vasvillával szárítom a padlásomon – ez persze minden téren, minden vonatkozásban érvényes – nem csak a választási kampányokra vonatkozólag!

Záradékként minden olyan személytől nyilvánosan is elnézést kérek itt és most, akiket gondolataim nem érintenek. - Kinek nem inge, az ne vegye magára!

Akit pedig érint és felismeri önmagát, az már végre szálljon magába és kezelje prioritásként mindazon ígérgetéseit, amelyeket valaha is a szájából kibocsátott!
Mert, ha valaki nem tartja be ígéreteit, akkor az csak egy sz@rházi ember, esetleg egy szava hihetetlen, aki aztán egyáltalán nem illene vezető pozíciókba – és ezt még nagyon lajtosan fogalmaztam!

Ugye kezd már ismerős lenni mindaz, amit eddig leírtam?

Úgy gondolom, hogy kezdetnek ennyi is elegendő, majd látjuk a további fejleményeket, hogy érdemes-e e témával tovább foglalkozni - vagy esetleg -, lesz-e valamilyen kézzelfogható, a valóságban is pozitív fordulatot jelentő hozadéka.

Rimaszombat, 2013. március 03.

Házik Zoltán
MEDIAREK Corporation, Kárpáti Harsona