Tihany kristálya, emlékkoszorúm barkája,
végletes fohász hozzád az ember tragédiája.
Válaszod öntörvényű poéták drámai skálája,
fantom harcosaid hadrendje vitorlák flottája.

Üregeid békeszagú szentség kegyes katakombái,
barátok búvóhelye,hol éjbe pácolták nappalukat óráik.
Bölcsek kőtáblái rejtik remetés barlangjaid,
csontváras hűséget őriznek sekrestyés lakjaid.

Kutyafejű nomád sarcolta elkódolt titkaid,
erődödből harangduál edzi hitre bajnokaid.
Felségőrző királyvárzugok csűrös barakkjaid,
rózsafűzér tengerlánccal vesznek körül magyarjaid.

Hullámlankád poroszló naszádjának vezére,
tornyaid szentélyébe tér csóvád borbő földjére.
Rubint korcsolyán siklik smaragd algasávon,
csorgatja gyászos siratóját sárga paravánon.

Túl az Óperencián helyünk gránitok kápolnája,
egy antik ember kriptája küzdelmünk bagolyvára.
Mérges kozmoszt tisztító hamvunk pernye-pára,
Negra díványán vergődik visszhangok hiánya.

Kalandor ladikok csúsznak szűzáram kordonán,
arát siratnak hullámcsókos mennyegző gyászos palástyán.
Megkötözöd az élőt,pőre foglyod stólás vitorláson,
táncolnak fekete angyalok cseppes ingoványon.