Irán után Tunéziában és Szudánban is véres szociális zavargások törtek ki az elmúlt napokban. A szegénység, munkanélküliség, a rossz oktatás és a politikai elnyomás Egyiptom esetében is robbanóképes elegyet alkot, amely feszültséget egyelőre a muszlim többség a keresztény kisebbségen vezeti le. A népesség-robbanás több muszlim országhoz hasonlóan Egyiptomot is puskaporos hordóvá teszi.

 Alig két héttel azután, hogy Iránt tüntetés-sorozat rázta meg a széleskörű korrupció, a növekvő társadalmi különbségek, a privilégiumok feudális rendszere és a fiatalkori munkanélküliség magas szintje miatt, ugyanezen okokból ezrek tüntettek most vasárnap Tunézia fővárosában. A múlt héten már legalább 18 tunéziai városban tört ki zavargás, amelynek leverésére a katonaságot is be kellett vetni, miközben mintegy 800 embert letartóztattak. Vasárnap volt 7 éve, hogy sikerült emigrációra kényszeríteni a tunéziai diktátort – ezzel kezdődött az „Arab Tavasz” mozgalom és rá 11 napra már Egyiptomban is kitörtek a zavargások, amelyek végül Mubarak elnök bukásához vezettek.

A fiatalok harmada munkanélküli

Pedig Tunézia volt az egyetlen olyan arab ország, amelynek 2011-es rendszerváltó forradalma kapcsán évekig nyugodt szívvel használhattuk a ’tavasz’ kifejezést. A forradalom szinte vér nélkül ment végbe, a diktátor pedig különösebb ellenállás nélkül törődött bele hatalmának elvesztésébe. De mára a munkanélküliség szintje 15 százalékos, a fiatalok harmada az utcán van, a polgárok vásárlóereje pedig 40 százalékkal alacsonyabb szinten van, mint a forradalom előtt.

Tunéziában a fiatalok mára kiábrándultak a politikusokból, mivel többségük az elmúlt évek politikai vezetését okolja az ország leromlott gazdasági helyzetéért, s emiatt közömbösek a politikával szemben. A forradalom utáni bizonytalanságban pedig sajnos a külföldi tulajdonú munkahelyek sorra megszűntek, miközben a turizmus is visszaesett. A szegénység és munkanélküliség ugyanakkor nemcsak a kormány elleni lázítás könnyedsége miatt veszélyes, hanem azért is, mert a reményvesztett, céltalan emberek fogékonyabbak a vallási fanatizmusra.

A tunéziai kormány szerint körülbelül 2500-3000 állampolgáruk harcolhatott az Iszlám Állam oldalán Szíriában és Irakban. Ez pedig arányában több bármely más országnál a világon, a londoni Radikalizációs Tanulmányok Nemzetközi Központja szerint. Közülük egyre többen térnek most vissza, amely egyfajta időzített bombát jelent a kis észak-afrikai országra nézve.

Egyiptom a következő?

 Eközben Szudánban már három halálos áldozata van a véres zavargásoknak az elmúlt két hét során. A kormány ugyanis radikálisan csökkentette a liszt árának dotációját, amely révén egyik napról a másikra a kenyér ára megduplázódott. Egyiptomban március végén tartanak elnökválasztást és El-Sziszi jelenlegi elnök nem sok mindennel tudja hitegetni népét a katonai erőszakon és az állami elnyomáson kívül. A 2014 óta hatalmon lévő elnök nagyobb biztonságot és gazdasági javulást ígért, de egyiket sem sikerült betartania.

Akárcsak Tunéziában, itt is sokat zuhant az életszínvonal 2011 óta és jelenleg a lakosság harmada él a napi 1.9 amerikai dolláros szegénységi küszöb alatt. A szegénység, munkanélküliség, rossz oktatás és a politikai elnyomás Egyiptom esetében is robbanóképes elegyet alkot, amely feszültséget egyelőre a muszlim többség a keresztény kisebbségen vezeti le. A népesség-robbanás több muszlim országhoz hasonlóan Egyiptomot is puskaporos hordóvá teszi - míg 1992-ben Egyiptomban 58 millióan éltek, ma már 90 millióan.

Káncz Csaba jegyzete.