A betegségek nagy részben, különösen a krónikus szívbaj, ízületi gyulladás, allergiák vagy gyomorhurut esetében azonban ezek a megoldások olykor csődöt mondhatnak, akár azért, mert a gyógyszeres kezelés vagy műtéti beavatkozás mellékhatásai elviselhetetlenek lennének, akár azért, mert a betegség alapvető okát nem érintik, s így ez mindenfajta kezelés ellenére is megmarad, sőt erősödik.
   A keleti orvoslás szerint azonban a tünetek enyhítése csupán másodlagos jelentőségű a probléma gyökerének, a testi egyensúly megbomlásának kezelése mellett.

   Táplálkozás:
   Az étel minden fajtája - a gyümölcsöktől a zöldségektől a húsokon és halakon át a gyógynövényekig és fűszerekig - egyedi csakis rá jellemző hatást gyakorol a testre. A betegség megállapítása után a kínai orvos rendszerint olyan étrendet javasol, amely a test egyensúlyát helyreállító és fenntartó ételeket helyez előtérbe.

    Mi teszi a kínai konyhát oly ízletessé és egyszersmind egészségessé?
    Egyik dolog a pörkölés technikája, amely egészen kevés zsír segítségével teszi gyengéden ropogóssá az ételt.
    A másik az ételek gazdag íze és textúrája, amely a kínai konyha által alkalmazott sokféle zöldségből és gyümölcsből, gyógynövényből és fűszerből fakad.
   Noha az alkotóelemek listája elsőre egzotikusnak tűnhet, a főzési technikák és kellékek pedig nem igazán otthonosnak, mindazonáltal nem telik sok időbe, hogy teljes biztonsággal főzhessünk úgy, ahogyan a kínaiak teszik.

Konyhafelszerelés
Mire van szükségünk ahhoz, hogy elkészítsünk otthon egy kínai receptet.

Vágódeszka: 
25-30cm átmérőjű erős deszka, kb 5 cm vastag. Mielőtt első ízben használnánk áztassuk vízbe legalább 1 órán át, majd olajozzuk be oliva-, vagy más növényi olajjal, hogy megakadályozzuk a forgácsolódást.

Vágókés:
Zöldségek és húsok darabolásához használt kínai vágókésnek közepesen nehéznek, és kb. 7x20cm-esnek kell lennie. Legjobb a rozsdamentes acélkés.

Gőzölő:
A kínai konyha alapjában kétfajta gőzölőt használ. A fémgőzölőt egyszerre vízforralóként és ételtartóként is használják, s közvetlenül a lángra vagy a hőforrásra teszik.
Perforált belső kosarába helyezik a párolandó ételt.
A hagyományos bambuszgőzölő a forralandó vizet tartó wokba illeszkedik. A wok a tűzhelyre állított woktartón áll. Noha mindkét gőzölő egyaránt megfelelő, a bambuszgőzölő előnye, hogy a pára inkább a gőzölő tetejébe szívódik fel, a nem csapódik ki a gőzölő falára, hogy onnan visszacsepegjen az ételre, szivacsossá vagy ízetlenné téve azt.

Wok:
Homorú aljú kerek serpenyő, amely a kínai konyha legfontosabb főzőeszköze. Formája lehetővé teszi, hogy egyenletesen és gyorsan terítsük szét benne az ételt, miáltal igen rövid idő alatt és igen kevés zsírral süthetjük meg azt.
Noha a wok hagyományos ázsiai edény, mindazonáltal mindenfajta konyhában jó szolgálatot tesz. Különféle méretben kapható (általános célra legjobb a 35cm átmérőjű) fa és fém nyéllel egyaránt (sütőben csak a fém nyelű használható).
Minden wokhoz wokállványt is adnak, amely biztos tartást jelent a főzés közben.
A wokot első használat előtt olajozzuk be, hogy meg ne rozsdásodjék. Melegítsük fel magas tűzön, aztán könnyedén kenjük ki olajjal. Dörgöljük tisztára papírtörlővel, majd ismételjük meg a műveletet legalább 2x. Főzés után egyszerűen dörgöljük ki belőle az ételmaradékot papírtörlővel.

Nyersanyagok:
A speciális boltokban és az egyre többféle fűszerüzletnek köszönhetően a nyersanyagok beszerzése nem sok fáradtságba kerül. Íme a kínai konyha legáltalánosabb nyersanyagszükséglete.

Bab és babtermékek
A bab igen fontos szerepet játszik a kínai konyhában. Minden fajtája gazdag fehérjében, komplex szénhidrátokban, rostanyagokban, B-vitaminokban, vasban és káliumban.
Ugyanakkor igen kevés zsírt és nátriumot tartalmaznak, és emellett viszonylag olcsók. A babot szószként, erjesztve és préselt formában is árulják.

Friss tofu: A friss tofu finoman őrölt szójabab és víz keveréke. Puha és nedvszívó, ezért könnyedén átveszi a vele együtt főzött fűszerek és gyógynövények ízét. A legtöbb fűszerüzletben kapható. Vigyázzunk azonban, mert levegőn hagyva gyorsan baktérium-táptalajjá válik. Biztonság kedvéért érdemes főzés előtt két másodpercig forró vízbe helyezni. Mélyhűtőben 1-2 napra lefagyasztva belseje szivacsossá válik, miáltal sokkal jobban átveszi a vele együtt főzött alapanyagok ízeit.

Sült tofu:A kínaiak gyakran olajban kisütik a friss tofut, mielőtt különféle fogásokhoz használják. A friss tofuhoz hasonlóan a sült tofu is felveszi az étel ízeit és levét, miközben fehérjét és textúrát szolgáltat.

Erjesztett fekete bab:
Az erjesztett fekete bab sóval és gyömbérrel eltett egész szójabab. Csípős íze miatt más ételekkel és fűszerekkel főzve erős, gazdag földszerű ízt kölcsönöz azoknak. A fekete bab igen tápláló, és rendkívül gazdag fehérjében és vasban.

Vörösbab paszta:
Összetört azuki babból cukorral készített paszta, amelyet gyakran desszertek édes alapanyagaként használnak.

Szecsuáni chilipaszta:
Ez a fűszerezésre használt sűrű szósz szárított vörös chili és összetört, sóval, gabonaliszttel és cukorral erjesztett sárga szójabab keverékéből áll. Igen tápláló, minthogy a chilipaprika igen sok C vitamint tartalmaz, a szójabab pedig fehérjében gazdag.

Gabonafélék és gombócok:
Ahogy Nyugaton kezdjük megérteni a komplex szénhidrátok étrendi jelentőségét, egyre inkább felértékelődik számunkra a kínai konyhának ez az oldala. Mint mondtuk, a kínai étkezés középpontjában a rizs vagy a gombóc áll, amelyet viszonylag kis mennyiségű hús és zöldség kísér.

Hosszú rizs:
Ez a fehér gabona a kínai étkezés alapja már a Kr.e. 12. századtól. Megfelelő főzéséhez 1-1 csésze rizshez kb. 3.5 liter vízre van szükség, s ebből kb 3 csésze főtt rizs lesz. Először 3x-4x mossuk át a rizst hideg víz alatt, majd szárítsuk meg és öntsük fazékba. Vízben némi olajjal elkeverve, lefedve forraljuk fel, kavargassuk meg alaposan fakanállal, majd forraljuk kis lángon mindaddig (12-15 perc) amíg a legtöbb vizet be nem itta.
A hosszú rizs semleges és édes természetű. A kínai hagyományos orvoslás gyakran írja elő a lép-hasnyálmirigy és a gyomor energiájának javítására.

Fehér keményítős rizs:
Ragadós rizsnek is nevezik; kerekebb az előzőnél, és főzés közben csomókká tapad össze. A kínaiak egyaránt használják csípős és édes ételekhez, valamint csirke és más hús köreteként. Ugyanúgy főzzük, mint a hosszú rizst, ám előtte érdemes egy órán át vízben áztatni.
A ragadós rizs meleg természetű, ám egyébként ugyanolyan hatással van a szervezetre, mint a hosszú rizs.

Tojásos gombóc:
A fehér lisztből tojással és vízzel készült gombóc a kínai és nyugati konyhában is egyaránt ismert.
A kínai tojásos gombóc azonban valamivel rugalmasabb, és rágósabb, mint a nyugati vagy az olasz típus.

Rizsgombóc:
Ezt a számos kínai ételben használatos zsenge fehér gombócot rizslisztből készítik. Ha szárított rizsgombócot vásárolunk, áztassuk be vízbe, míg meg nem puhul, vagy kövessük a melléje adott használati utasítást.

Szárított termékek:
A kínai konyha sokféle szárított ételt használ. A gomba és a szárított gyümölcsök sajátos ízt és textúrát kölcsönöznek az ételnek, míg a keményítő keményebb állagúvá teszi a szószokat és felszívja azok ízeit.

Keményítő:
Mint a neve mutatja, a ez a kukoricából, édesburgonyából vagy vízigesztenyéből kivont finom fehér por az ételek keményítésére, sűrítésére szolgál.

"Aranytű"
Észak Kínában bőségesen termő tigrisliliom virágának szárított bimbója felszívja a többi nyersanyag ízét, miközben minden ételnek sajátos textúrát kölcsönöz.

Gomba:
A gomba igen tápláló zöldségféle, amely a nyugati táplálkozástudomány által ajánlott napi tápanyag-mennyiségből a vas 15%-át a niacin 35%-át és a riboflavin 28%-át szolgáltatja.
A szárított gomba - így a kínai fekete gomba, shiitake-gomba, laska gomba és a falfülgomba, hogy csak néhányat említsünk - a kínai konyha elmaradhatatlan nyersanyagai. Mielőtt hozzáadnánk az ételhez, áztassuk be néhány percig meleg vízbe, hogy eredeti állaguk helyreálljon.

Gyógynövények és fűszerek:
Ismerve a kínai ételek gazdag ízeit, talán meglepő, milyen kevés fűszert használnak egy-egy ételhez. A hagyományos kínai konyhát inkább az elegancia és egyszerűség jellemzi.

Chilipor:
A chilipaprika sokféle színben, formában és erősségben kapható. Friss formájában elsősorban a szecsuáni konyha használja, amely fűszeresebb, a többi kínai konyhánál. Az egész szárított chilit, vagy annak porrá tört változatát bármely ételhez adhatjuk. Fogyasztása serkenti a vérkeringést, az immunrendszer és az idegrendszer működését. Megelőzi az ízületi fájdalmakat, a reumát, a megfázást és influenzát. Csillapítja a fejfájást, és nagymértékben segít a zsírbontásban és fogyásban. Magyarországon kínai fűszerolaj koncentrátumként is kapható.

Koriander:
Kínai petrezselyem néven is ismert frissítő és aromás gyógynövény fűszerként és köretként is használatos, sőt szárított és porrá tört formában is, noha úgy egészen más tulajdonságai és ízei vannak.
Szárítva csípős. pikáns ízt kölcsönöz az ételeknek, míg a friss koriandernek világos szinte mentaszerű íze és állaga van. Nyugati rokonához a petrezselyemhez hasonlóan a korander is magas A- és C vitamin tartalmú.

Öt fűszer por:
csillagánizs + kasszia (kínai fahéj) + szegfűszeg + ánizsmag + kínai bors. Olykor gyömbért és kardamont is kevernek bele. Gyakran használják hús és hal mártásához.

Fokhagyma:
Elmaradhatatlan összetevője nem csupán a kínai konyhának, hanem a világ minden konyhájának is. Gazdag vitamin és enzimtartalma igen értékessé teszi az egészségmegőrzés és gyógyítás szempontjából. A fokhagymaolaj gátolja a vér alvadását, és csökkenti a rossz koleszterin szintjét, míg növeli a jó koleszterinét. Csökkenti a káros koleszterin szintet, segíti a fogyást, segít az érrendszeri betegségek megelőzésében. Igen erős méregtelenítő hatása révén csillapítja a gyomorfájást, ellenállóvá tesz az influenzával szemben.

Gyömbér:
2 formában használható: porként és frissen. Néha a kettő nem helyettesíti egymást. Mindkettő egyaránt fűszeres és csípős ízű. A friss gyökeret gyakran használják az ételek erős illatának ellensúlyozására. A gyömbér gyulladás csökkentőként szolgál, és a fokhagymához hasonlóan csökkenti a LDL és növeli a HDL szintjét. Erős méregtelenítő, melegítő, görcsoldó tulajdonságai az ízületi gyulladás, menstruációs fájdalmak, rosszullét, fejfájás igen hatékony ellenszere.

Mogyoróhagyma:
A mogyoróhagyma, vagy újhagyma a kínai konyha 3 alapvető fűszerének az egyike, a fokhagymával és a gyömbérrel együtt.
Hagymája fehér, levelei hosszúak.
Tisztító, az immunrendszert serkentő tulajdonsága folytán a kezdődő influenza és megfázás leghatékonyabb gyógyszere. Kiváló potencianövelő szer.

Szezámmag:
Kicsi lapos magvait egészben használjuk, hogy izgalmasabb textúrát kölcsönözzünk az ételeinknek. Lehetnek feketék illetve fehérek. Megőrölve pasztaként is kapható.

Póréhagyma:
Minden hagymának magas a rost és kálium tartalma. Ez a hagyma kisebb mint spanyol rokona. Íze édes.

Csillagánizs:
Kissé ánizs ízű, csillag formájú, kemény fűszer. A kínai konyha gyakran használja hús és szárnyasételek ízesítésére, valamint teához.

Angyalgyökér:
Igen hatásos gyógyszere a nők menstruációs zavarainak, vér-, és vérkeringési problémákra. Szülés után a rossz vért tisztítja, megkönnyíti a nehéz székletet s a salakanyag áthaladását a belekben.

Zöldségek és gyümölcsök

Kínaiak igen sok zöldséget és gyümölcsöt használnak a főzéshez. A pörkölés gyors módszerének köszönhetően ezek az ételek is megőrzik friss ízüket és textúrájukat, valamint tápláló és orvosi értéküket.

Bambuszrügy:
Kínában széle körben termelik, ám nyugaton csak ritkán található frissen. A konzervben árult bambuszrügy minden fűszerüzletben található, és finom ízt, s durva textúrát kölcsönöz az ételnek. A friss rügyeket meg kell hámozni és párolni főzés előtt. A bambuszrügyek hideg energiája semlegesíti a hús meleg energiáját.

Kínai brokkoli: 
Ez a nagy levelű zöldség inkább spárga, semmint brokkoli ízű. Hűsítő és csípős íze miatt a kínai orvosok gyakran írják elő a nyári meleg körülmények enyhítésére.

Kínai zöld fokhagyma:
Erősebb zöld színű és rostosabb textúrájú mint amerikai párja. Erősíti a vesét, a májat, a gyomrot, nedvesíti a szárazságot és serkenti a csí körforgását.

Kínai kel:
Íze nem hasonlít a nyugati káposztáéhoz. Édes és leves, s a mangoldhoz hasonló állagú.. A kínai kel a napi C vitamin szükséglet 1/3-át, és a béta karotin szükséglet felét tartalmazza. Kínában is ezt tartják a rostanyag legjobb forrásának, amely biztosítja az emésztőrendszer megfelelő működését.

Ginkgomag: 
A ginkgo, valaha kína szent fája, amelyet "ezüst baracknak" is hívnak, olyan füzéres gyümölcsöt terem, amely meghámozva zsenge magokat kínál a kínai konyha számára.
Ginkgomag konzervben is kapható a kínai fűszerüzletekben. Csökkenti a testben túltengő meleget, beleértve a szívbaj és magas vérnyomás tüneteit, valamint erősíti a yint, amely a kínai gyógyászat szerint menstruáció és klimax idején túlságosan megcsappan.

Alga:
A tápanyagokban gazdag porózus textúrájú, más ízek felvételére alkalmas algát szárított formában nyugaton is árulják. Felhasználás előtt meleg vízbe kell áztatni, néhány csepp olajjal. Az alga hűvös, sós ízű, segíti a szervezet méregtelenítését, nedvessé teszi a száraz körülményeket, és yin-tápláló.

Édesburgonya:
Az édesburgonya vagy tárógyökér barnás héjú szürke vagy lila húsú növény. Magas keményítőtartalmú, sima textúrájú nyersanyag. Más gyökerekhez hasonlóan a táró is semleges, édes, enyhén csípős ízű, s a gyomorra és a végbélre gyakorol hatást. A belőle készült finom fehér keményítőpor a kukorica-keményítőnél kocsonyásabb állagot ad az ételnek.

Vízigesztenye:
Mocsárvidéken vagy mesterséges tavakban termesztett növény hagymája. Durva textúrát kölcsönöz a hús- és zöldségételeknek. A kínai gyógyászatban a vízigesztenyének hideg és édes természetet tulajdonítanak, amely segít a láz és a gyomorrontás elmulasztásában, s jó hatással van a tüdőre és a gyomorra.

Szószok és olajok:
A klasszikus kínai konyha egyik pozitívuma, hogy igen kevés zsiradékot használ az ételekhez. Ugyanakkor azt is tudnunk kell, hogy nem tekinti a zsiradékot "az ördögtől származónak", mint Nyugaton, hanem csupán az energia egy fajtájának, amelyet mérsékletesen és kiegyensúlyozott módon kell használnunk.

Halszósz:
Hal, só és víz az alapanyaga ennek az arany barnás szósznak, amely kellemes illatot és ízt kölcsönöz sokféle ételnek.

Hoisin-szósz:
Szójababból és fehér lisztből készül só, cukor, ecet, fokhagyma, chili, és szezámmagolaj hozzáadásával. Pikáns ételekhez használhatjuk.

Osztrigaszósz:
Osztriga levéből, fehér lisztből, keményítőből és ragadós rizsből készül. Kevésbé sós és erős mint a szójaszósz.

Mogyoró és szezámolaj:
Mindkét olaj fontos eleme a kínai konyhának. Finom ízt és simaságot kölcsönöznek az ételnek. Kínai gyógyászatban a belső szervek "nedvesítésére" használják.

Szójaszósz:
Erjesztett szójababból és búzából, vagy árpából készül só, cukor és élesztő hozzáadásával. Talán a legáltalánosabb és legtipikusabb fűszere a kínai és ázsiai konyhának. Kétféle szójaszószt különböztetünk meg, a sűrű, viszonylag nehéz és édes, valamint a világos, könnyebb és sósabb fajtát.

Főzési technikák:

Párolás vagy gőzölés:
A párolás abból áll, hogy az ételt forrásban levő víz fölé állítjuk (vizet olykor fűszerezzük),, s átengedjük rajta annak gőzét. Más technikákhoz képest a párolás többnyire finomabb, frissebb ízeket és textúrákat hoz ki az ételből. A kínai konyha kétféle gőzölőt használ. A hagyományos bambuszgőzölőt wokba állítják.
A fémgőzölő egyetlen darabból álló eszköz, alsó részében van a víz, felül pedig az ételt tartalmazza. Utóbbi hátránya, hogy kihűlés után a vízgőz visszacsepeg az ételre, és nedvessé, puhává teszi azt.
Kevergetve sütés:
A kínai konyha legsajátosabb eljárása, hús, zöldség, gyógynövények és fűszerek gyors, kevés zsiradékot igénylő elkészítési módja.
Ezzel a módszerrel készítve a hús porhanyós, a zöldség ropogós lesz, illata pedig mindennek különleges. Fontos, hogy előre felvágjunk minden nyersanyagot, mielőtt elkezdenénk felhevíteni a wokot. Így nem főzzük túl az ételt, miközben darabolunk.
Kevergetve sütés 2 fajtája:
- alapanyagokat bő olajban sütik, amíg teljesen át nem sülnek és ropogósak nem lesznek.
- csak hirtelen kisütik őket, hogy a levük is megmaradjon. Ez az olajon átfuttatás.
Ezeket az ételeket mindig azonnal és frissen tálaljuk.
A hús-, hal-, tofuk sütése előtt a kínaiak gyakran 2 evőkanál cukrot adnak a forró olajhoz, s 10-15 másodpercig kevergetik azt, majd ehhez adják a húst, halat, tofut, hogy karamellás színt kapjon. Az édes ízt egy kiskanálnyi rizs-, vagy borecettel hangsúlyozzák, ezáltal téve gazdagabbá és bonyolultabbá az ételt.

Leves:
a legtöbb kínai leves a magyartól eltérően úgy kezdődik, mint a kevergetve sütés: olajon fokhagymát és gyömbért futtatunk, majd beletesszük a húst, tofut, vagy zöldséget, és csak aztán öntjük fel vízzel. A legtöbb levesbe gyógynövényfőzet is kerül.
A gyógynövényeket legalább fél óráig kell főzni, de hatásosabb, ha ezután feleannyi tiszta vízbe még egyszer kifőzzük őket, majd a 2 főzetet összeöntjük. A gyógynövényt főzhetjük külön is, vagy egybe a levessel kis géztáskába téve.

Hideg saláták:
Kínában szinte minden fogáshoz szolgálnak fel hideg salátát, ami a legtöbb esetben apróra vágott, csíkozott, vagy reszelt s fűszerolajjal leöntött zöldség - karalábé, retek, sárgarépa, jégretek, zeller, uborka, paradicsom. A nyers zöldség sokkal inkább elűzi az éhségérzetet, ezért különösen ajánlott fogyókúra esetén.

Ne féljünk a kísérletezéstől!
A kínai konyha alapvető változatosságra, újdonságra, és kísérletezésre épül.
Egyetlen szakács sem készíti el 2x ugyanúgy az ételt, egyetlen orvos sem rendeli 2x pontosan ugyanazt az ételreceptet.
A receptekben az alapanyag mennyiségét csak elnagyoltan adják meg, így ki-ki a maga ízlése szerint adagolhatja.
A kínai konyha "alapegysége" a magyarétól eltérően nem is annyira recept, amelyet az előírásnak megfelelően meg kell valósítani, hanem napszaknak, közérzetnek, vagy gyógyítandó betegségnek megfelelően megválasztott, tetszés szerint kombinálható eljárás.
A kínai konyha ezért nem csak a testet, de a lelket is gyógyítja, karban tartja, a nap-nap utáni kreativitás sikeres és örömteli érzését nyújtva.

forrás: http://holisztikusegeszsegmegorzes.blogspot.hu/2011/11/gyogyitas-kinai-k...