Az emberek nagy része kiválóan ért az elektronikához, a számítógéphez, a labdarúgás szabályaihoz, de elképesztően tájékozatlan a saját testének, lelkének működéséről, gondozásának mikéntjéről. A jelenlegi szemlélet a korok-betegség, tünet-gyógyszer összefüggésben gondolkodik.

Több tünetre több gyógyszer; a betegek marokszámra szedik egymás hatását zavaró, mellékhatásokat okozó szereket. Mi vagyunk az egyik legbetegebb nemzet Európában, és ez egyaránt vonatkozik az állampolgárra, az orvosra, az egészségügyre... Ennek legfőbb oka az ,,egészségügy"(?) szemlélete; az, hogy nevével ellentétben a betegségekre koncentrál az egészség helyett. Az állampolgár többnyire nem hiszi el, hogy a tanács betartása javíthat közérzetén, egészségén, életkilátásain.

Az okok hátterében éppúgy jelen van meghatározóan az egészségtelen életmód, a hiányos egészségkultúra, mint pl. a környezetszennyezés. Nagyon sokan és sokat dohányoznak, egészségtelenül táplálkoznak, keveset mozognak, mérhetetlenül sok alkoholt fogyasztanak, önpusztító életmódot folytatnak, nem törődnek egészségükkel, környezetükkel. Utálatos ez a kép, de hát ez a valóság!

GYÓGYÍTHATÓ-E A NEMZET EGÉSZSÉGE?

Úgy tűnik, a lelki egészségünk betegedett meg, az önbecsülés, az önértékelés. Mert az az ember, aki fontosnak tartja magát, az vigyáz magára, egészségére. A magyarság elvesztette az önmagába vetett hitét, az önértékelését, és ezért önpusztítóan él. A magyar ember napjainkban nem vigyáz az egészségére, tudat alatt nem tartja fontosnak magát.
Ha mi a tömegtájékoztatásban és az iskolában egy jó egészségpolitikát tudnánk az embereknek, fiataloknak elmondani, akkor nekünk nyert ügyünk lenne, mert az emberi magatartás megváltoztatható. Vajon tudunk-e élni ezekkel az eszközökkel? Minek kell még történnie, hogy ezeket az állampolgár tudomásul vegye?

Már közhely, hogy a magas vérnyomásos megbetegedések, a cukorbetegség aránya óriási, húsz év alatt négyszeresére növekedett a májzsugorban elhunytak száma. A születéskor várható átlagélettartam 1975 óta csökken, jelenleg Európában a legalacsonyabb, így rosszabbá vált, mint bármikor korábban volt. A halál korai bekövetkezésének okait - néhány genetikai ok kivételével - társadalmi, biológiai környezetünkben kell keresni. A magas halálozásért a krónikus, nem fertőző, úgynevezett civilizációs betegségek intenzív előretörése a felelős.

VISSZA A TERMÉSZETHEZ

A Természet előbb-utóbb mindnyájunkat rá fog kényszeríteni arra, hogy életmódunk, étrendünk, az Élettel szembeni tiszteletlenségünk, s egész technokrata hozzáállásunk megváltozzon. Mert a Természetet nem kijátszani, manipulálni kell, hanem együttműködni vele, tanulni tőle, beilleszkedni kozmikus rendjébe. Ősi kultúrák életadó tanítása ez, melyet most - a végveszélyt gyanítva - mi is újra felfedezni vélünk.

Új gondolkodásmód nélkül nem megy!

Mindannyiunknak tudomásul kell vennünk, hogy a helyzet javítása elsősorban rajtunk múlik. Széchenyivel szólva: „Ne keressük mentőnket sehol is egyebütt, mint személyes erényeinkben."
Az ember csak akkor fog eredményesen változtatni életgyakorlatain, ha az elméje megértette, hogy eddigi szokásai mennyire ártalmára vannak elsősorban saját magának és környezetének. Ez mind fizikai, mind lelki értelemben így van. De remélhetőleg ezt a szükségérzetet az értelmes ember meg tudja érteni. Egyre több olyan ember van, aki átfogóan próbál gondolkozni, s megpróbálja összegezni az emberiség eddigi, erre vonatkozó tapasztalatait.

Higgyünk abban, hogy a szokások megváltoztathatók, megszabadulhatunk rossz életmódbeli, táplálkozási szokásainktól, beidegződéseinktől - és visszatalálunk a Természethez. Az Ön- és környezetpusztítással szemben az Életnek, a testi-lelki egészség megőrzésének kell a legfőbb értékké előlépnie!

ÉVSZAKONKÉNTI VÁLTOZÁSOK

A téli hónapokban, a kényszerű tétlenség idején, a mozgáshiányhoz képest a kelleténél többet eszik az ember, mégpedig általában „nehéz ételeket". A kevés mozgás, a nehéz ételek fogyasztása miatt felszaporodnak és lerakódnak szervezetünkben az egészségre káros anyagok. A téli időszakban nem csak mi, de belső szerveink is „ellustulnak", éppen a fény, a mozgás, a friss zöld növények hiánya miatt, amelyek kihajtanák a felesleges salakanyagokat. A felszaporodott salakanyagok, mérgek kiürítését, az ásványi anyagok és vitaminok felszabadítását szolgálja a böjt és az ugyancsak ilyenkor javasolt tavaszi tisztító kúrák.

A tavasz már a kertek alatt jár; ebben az időben újjászületik a természet. Ahogyan pedig tavasszal a természet feléled, megújítja önmagát - újjászületik -, úgy nekünk is szükségünk van szervezetünk általános méregtelenítésére, a feltámadásra, a külső-belső újjászületésre.

Régen szokás volt tavasszal a test megtisztítása böjttel. A nagyböjt, a „negyvenlőböjt", hamvazószerdától húsvét vasárnapig - 40 napig - tartott. Ezen idő alatt csak növényi étkeket fogyasztottak, minden állati fehérje tartalmú ételtől tartózkodtak; tehát nemcsak a hústól és a haltól, hanem a „fehér eledelektől" is, amin a tejet, a túrót, a vajat, a sajtot és a tojást értették.  Ilyenkor nem zsírral, hanem olajjal főztek.

A böjt célja: a test megtisztítása. Lényege: nyers étrend, állati fehérje nélküli diéta. A böjttel azt érjük el, hogy szervezetünk „fölös készleteit", „szemétdombjait", „méregraktárait" támadja meg és fogyasztja el, szabadítja fel és üríti ki. A böjtölés alatt a véredények falának lerakódásai is eltávoznak, és az erek visszanyerik rugalmasságukat. Ez pedig nem más, mint biológiai fiatalítás.

A nagyböjtöt kiegészítő tavaszi népszokások - mint például a kiszehajtás - kollektív pszichoterápiás cselekmények voltak: „Kivisszük a betegséget, behozzuk az egészséget," - kántálták.

A tél, a betegség temetése. Az emberek pozitív gondolatokkal, szuggesztiókkal, önbizalommal, optimizmussal telítették magukat, miközben a böjttel a testüket is tisztították. A testi és lelki-szellemi megújulást segítették elő ezekkel a cselekedetekkel. Mindkettőnek komoly és fontos lélektani és élettani jelentősége volt.

Térjünk vissza ezekhez a régi jó emberi szokásokhoz: utána pedig végleg térjünk át egy egészségesebb, természethez közelibb (reform) életmódra, táplálkozásmódra, így elkerülhető a tavaszi fáradtság, meghűléses betegségek, a tavaszi influenzajárvány; megerősödik szervezetünk immunrendszere - természetes védekező képessége.

A kora tavaszi időszakban tehát elsősorban a szervezet méregtelenítésére kell koncentrálni. Ezért ebben az időszakban a télálló gumós zöldség mellett a gyógyfüvek, gyümölcsfák, növények friss, zöld hajtásait fogyasszuk. Például: a nagy csalán, a gyermekláncfű, a katángkóró, a medvehagyma, a salátaboglárka, a lósóska, a laboda, a zöldhagyma stb. friss, zsenge hajtásait, leveleit. Ugyancsak jól használható az elvermelt gyökér, zeller már kihajtó zöldje, de más növény vagy cserje hajtásai is, melyek nem mérgezőek. Az említett növények azért értékesek a tavaszi gyengeség megelőzésére, kezelésére, mert:

csalán - A-, B-, C-, és U-vitamint, valamint vasat, káliumot, kalciumot, kovasavat tartalmaz, ezáltal roboráló hatású;
a gyermekláncfű - háromszor több C-vitamint tartalmaz, mint a citrom, keserűanyag-tartalma pedig javítja az emésztést;
a katángkóró - keserű anyaga serkenti az emésztőnedvek termelését, javítja az emésztést;
a zöldhagyma, vöröshagyma, fokhagyma - serkentik a belső elválasztásét mirigyeket, ezáltal aktivizálják a szervezet erőit;
a gyökér és a zeller - serkentik a salakanyagok kiválasztását, vizelethajtők;
az összes friss, zöld hajtás és levél - magnéziumot tartalmaz, amely több enzim központi eleme.

Kerüljön hát belőlük minél több az asztalunkra! S ha a friss, zöld hajtások fogyasztását rendszeres testgyakorlással, kirándulásokkal kapcsoljuk össze, azzal még inkább elősegítjük a tavaszi fáradságos napok könnyebb elviselését.

Vissza a természethez! - hangzott el a felszólítás. Mozogjunk, tartózkodjunk egyre többet a friss levegőn, az éltető napfényen, menjünk minél többet kirándulni!

Az iparosodott, jóléti társadalmakban az anyagcserezavar és az elhízás a legelterjedtebb betegség illetve állapot, minden súlyos vagy éppen halálos betegség szálláscsinálója - akár rákról, akár infarktusról, reumáról, magas vérnyomásról, cukorbajról vagy epekőről van szó. Ma már nem hirtelen fertőző betegségekben, járványokban, hanem sokkal inkább lassú lefolyású, fájdalmas degeneratív betegségekben halunk meg - szívbajokban, daganatos betegségekben, vesebántalmakban, egyéb szervi bajokban.

A helytelen életmódnak, a nem megfelelő táplálkozásnak köszönhetően a betegségek száma állandóan emelkedik, egyre több az idő előtt megrokkant, leszázalékolt ember, az átlagos életkor az európai normához viszonyítva hazánkban jóval rövidebb.

Tény, hogy társadalmunk „fejlődésének" abban a szakaszában van, amire az egészségtelen életvitel a jellemző.

Balogh Béla

forrás: http://holisztikusegeszsegmegorzes.blogspot.hu/2011/12/gyogyithato-e-nem...