Mert hogyan is meri valamely politikai párt, egyház, bármely társadalmi tömörülés Istentől valónak, vagy Isten hitűnek nevezni magát, ha vezetői, tagjai nem úgy élnek, nem úgy cselekszenek, ahogy az tőlük jogosan elvárható? Milyen egyház az olyan, amelyik Isten nevében földrészeket tesz pusztává? Milyen politikai párt az olyan, amelyik zászlajára tűzi Isten nevét és nevében kirabolja az országot? De hát ezek köztudott tények és sajnos, mindennapjaink részét képezik.
 

Pontosan úgy, ahogyan ma történik a világ szinte összes országában. Hazánkban az 1945-tői 1989-ig tartó kommunista rendszer, és az utána következő –rendszerváltás egy szempontból semmiben nem különbözik egymástól. A mai vadkapitalizmusban éppen úgy rabolják ki az országot, ahogy tették ezt a –vad-kommunizmusban is. A különbség mindössze annyi, hogy akkor 8 általános iskolát épphogy elvégzett emberek tették ezt, ma pedig főiskolát, egyetemet járt –polgárok országolnak hasonló szándékkal. Csak a metódus változott, a cél nem! Tévedés ne essék, a cél nem földönfutóvá tenni az országot. Ennél sokkal –magasztosabb célok vezérlik az éppen hatalmon lévőket, éspedig az hogy Magyarország belátható időn belül ne is legyen! Ezt tették évszázadokon keresztül elődeik Is, a –nemes európai népek. Hiszen páidéul II. Béla korában is együttes erővel támadják az országot. Csakhogy ez egy hamvába holt ötlet. Ez a nemzet nem fog eltűnni a történelem süllyesztőjében.
 

Ezek a felháborító jelenségek csak egy olyan társadalomban történhetnek meg, amelyikben megváltoznak a tulajdonhoz való viszonyok. Egy szakrális királyságban ilyen nem történhet meg. A tulajdonviszonyok megváltozása csakis akkor történhet meg, ha a valódi, Istenhez való hűség, átalakul hűbérúri hűséggé. Felmerül a kérdés, hogy a szakrális király hűbérúr-e, a szónak ebben az értelmében? A válasz, nem! Hiszen a szakrális király Isten akaratából, és szándéka szerint uralkodik. Tehát cselekedeteit, gondolatait áthatja a legmagasabb rendű Isten tudat és hűség. Amannyiban ez megváltozik, azután már hűbérúrról beszélhetünk. Mert akkor már a hatalomhoz való feltétlen ragaszkodás irányítja tetteit, gondolatait. Alattvalói félelemben, és elnyomásban élnek. Az uralkodó egyetlen céljává a hatalom minden áron való megtartása válik, és már csak hazudja, hogy Isten kegyelméből uralkodik. Ugye ismerős a helyzet? De lássuk, hogy van-e megoldás?
 

Igen, van! Mi ezt mutattuk meg évszázadokon keresztül Európának, csak sajnos ők ezt nem fogták tel. Mert mi is történt? A magyar király a Szent Koronán keresztül válik szakrális uralkodóvá. Történik ez azért, mert a Korona és a király nem mellé rendelt viszonyban van egymással. A Magyar Szent Korona a magyar király és a nemzet fölött álló legnagyobb közjogi méltóság. Ő rá van ruházva a teljes hatalom, amit a királyon és a nemzeten keresztül gyakorol. Ebből következik, hogy a király és a nemzet mellé rendelt viszonyban van egymással. Szó nincs alárendeltségről! Ez a koronázáskor is megnyilvánul. Hiszen amikor a leendő király fejére teszik a Koronát, a Korona átruházza ezzel a cselekedettel a hatalom egy részét és a hatalom gyakorlásának jogát. Ezzel a király a Szent Korona egyik fő részévé válik. A király a koronázáskor pedig ki ad egy levelet, amelyben megesküszik arra, hogy a törvényhozó, és végrehajtó hatalmat a nemzettel együtt fogja gyakorolni. A Szent Korona harmadik fő része a hozzá csatolt országok, tartományok, városok is. Tehát a föld nem a királyé, vagy a népé, hanem egyes egyedül a Szent Koronáé, és rajta keresztül a Mindenható Istené. Pontosan ugyanúgy, ahogyan a hatalmat sem az uralkodó, vagy a nemzet gyakorolja, hanem a Szent Koronán keresztül, Isten. A Szent Koronához tartozó tulajdonjogból fakadóan, Magyarország területén nem birtokolhatott idegen állampolgár földtulajdont. (Nem úgy, mint manapság. Bár köszönhető egy magas tisztségben lévő embernek, hogy néhanéha ez mostanság sem sikerül az idegeneknek.) Amennyiben a király földet adományozom valamely külföldi állampolgárnak, ez csak úgy volt lehetséges, hogy előtte fel kellett esküdnie a Szent Koronára, ami által magyarállampolgárrá vált. Ezek után nem nagyon lehet a ma történéseit megmagyarázni. Gondolok itt a stratégiai ágazatok elherdálására, vagy a törvénykezés, a bírói hatalom teljes kiszakadására a nemzet és a Szent Korona érdekköréből, testéből. Soha semmilyen jogon nem lehet az ország életének legfontosabb meghatározó ágazatait eladni, valami ködös idegen hatalomnak. Ezek szerves, elválaszthatatlan részei mind a kettőnek.
 

Mert tudni kell, hogy nem a globalizáció a legnagyobb ellenség. Igaz, hogy ez a folyamat Egyiptomban kezdődött Ekhnaton fáraóval, aki egyesíteni akarta Alsó- és Felső Egyiptomot, de ennek az egyesíteni akarásnak előzménye van. A nagyobb hatalom utáni vágy, hogy úgy uralkodhasson, hogy mindent és mindenkit maga alágyűr, kezdve a vallástál a nemzeti etnikai különbségekig. Ugye azt nem kell magyarozni, hogy nem Istentől való gondolatok ezek? Ő is elvesztette hűségét.
 

Az is elgondolkodtató, hogy maga a demokrácia sem túl jó társadalmi berendezkedés, mivel a gyakorlat azt mutatja, hogy az éppen hatalmon lévők nem a nemzet gondjaival, bajaival vannak elfoglalva, hanem saját egzisztenciális helyzetük megerősítésével. Nem lehet elvárni a parlamenti képviselőktől, hogy mindenki érdekeit képviseljék. Ők csak a megválasztóiknak akarnak megtelelni és nem az egész nemzetnek.
 

Néha beszélgetésekben előkerül ez a téma, és az emberek azt még elismerik, hogy folyik az ország lerablása manapság is, de azonnal visszakérdeznek, tegyük hozzá joggal;
- Ha nem működött a kommunizmus, ha nem működik a demokrácia, akkor mondj egy megoldást!

 

A megoldás pedig kézenfekvő: Hűség, a szó legszorosabb értelmében, az Örökkévaló Istenhez!


Saci