Lutri, hogy kinek válik végzetessé a szociális segélyezés átalakítása: van, ahol még nő is a keret, és van, ahol százak bukják el a pénzüket. Ez lett az eredménye annak, hogy a kormány visszavonulót fújt a segélyezésből, és az önkormányzatok belátására és lehetőségeire bízta a rászorulók ellátását.
Túlzás nélkül emberi sorsokat írnak ezekben a napokban a települések képviselő-testületei. Törvény kötelezi őket arra, hogy február végéig rendeletben szabályozzák, milyen helyi támogatásokat adnak ezentúl a rászorulóknak.
Budapesten a Józsefvárosban például idén csaknem nyolcszázzal kevesebb embert támogatnak, mint tavaly. Pedig a kerület becsületére legyen mondva, mintegy 50 millió forinttal emelte azt az összeget (és így nagyjából 240 millió forint lett), amelyet saját forrásból áldoz segélyezésre.
Csakhogy közben az állam 130 millió forintot megspórolt a józsefvárosiakon, miután úgy döntött, hogy fokozatosan kivonul a segélyezésből, és helyette inkább közfoglalkoztatásra fordítja a pénzt.
Így idén a VIII. kerületben élők közül a tervek szerint kevesebben kapnak egy kis apanázst a fűtéshez, a lakbérhátralékok ledolgozásához, mint tavaly, sőt azokat az élethelyzeteket is csak kisebb számban tudják kezelni, amikor valakinek hirtelen már a betevő falatra sincs pénze. Míg 2014-ben még 3800 ilyen esetet tudtak kezelni, addig idén már csak 3300 rászorulóval számolnak.
A szociális törvény ugyanis gyakorlatilag csak annyit szab a települések feladatául, hogy
a létfenntartást veszélyeztető rendkívüli élethelyzetbe került, valamint az időszakosan vagy tartósan létfenntartási gonddal küzdő személyek részére a rendeletében meghatározottak szerint önkormányzati segélyt nyújt.
De hogy mi számít a létfenntartást már veszélyeztető élethelyzetnek, és ilyen esetben milyen mértékű terhet vállaljon magára a közösség, azt már a helyi képviselők belátására bízta a parlament kormánypárti többsége.
A képviselő-testület pedig ezt a döntést akár egy személyre is átpasszolhatja, ahogy ez Dorogon történt. Ott ugyanis nem teketóriáztak: már január 30-án elfogadták a helyi rendeletet, amely kimondja, hogy a települési támogatás kérelemre adható, ami alapján a szociális osztály javaslatot terjeszt elő, ám nem a képviselő-testületnek, hanem a polgármesternek.
A kérelemről a polgármester dönt.
Vagyis egyetlen személyen, a várost 1994 óta vezető szocialista, majd tavaly júliustól már független polgármesteren, Tittmann Jánoson múlik, hogy ki milyen arányban részesül a helyi szociális támogatásokra elkülönített mintegy 26 millió forintból. Ez az összeg ráadásul valamivel még kisebb is, mint a 2014-re tervezett összeg, az év közben módosított előirányzattól pedig már több tízmillió forinttal elmarad. Így, hacsak nem tud az önkormányzat még mélyebben a zsebébe nyúlni, akkor a tavalyinál jóval kevesebb pénzen osztozkodnak a dorogi segélyezettek.
Néhány ellátás még akkor is megszűnik, ha a települést felveti a pénz. Ilyen például a méltányossági ápolási díjhoz kötődő társadalombiztosítás. Eddig ha valaki a tartósan beteg vagy fogyatékkal élő gyermekét, illetve időskorú hozzátartozóját otthon ápolta, akkor az azért járó, havi néhány tízezer forintos juttatást kiegészítette a biztosítotti státus, vagyis ha szükséges volt, mehetett orvoshoz, és ennek a tevékenységnek az idejét beszámították a nyugdíjába is.
Márciustól bármekkora összeget megállapíthat a település, hogy honorálja a rokonukat ápolók tevékenységét (vagy akár teljesen meg is szüntetheti ezt a segítséget), ám ha az ápolást magára vállaló hozzátartozó biztosítási jogviszonyt is szeretne, akkor ezentúl havi 6600 forintot be kell fizetnie az adóhivatalnak. A jelek szerint azonban még a jobban eleresztett önkormányzatok sem tudják olyan mértékben növelni az ápolási díjat, hogy az érintettek ne érezzék meg a többletkiadást. Éppen ellenkezőleg: a XIII. kerületben például idén 190 millió forinttal növelték a kerület hozzájárulását a szociális kiadásokhoz, mégis 62 millióról 45 millió forintra csökken az otthoni ápolás dotációja. Ezzel párhuzamosan a jogosultak száma is apad, 243-ról 230 főre.
A biztosítotti jogviszony megvonása tulajdonképpen mindazokat érinti, akik eddig az állam által finanszírozott rendszeres szociális segélyben részesültek, hiszen ez az ellátás teljesen megszűnik. Helyette indítják el az önkormányzatok a most születő rendeletekkel a települési támogatásokat.
Akiknek azonban emiatt kellene vállalniuk a havi 6600 forint befizetését, miközben még (köz)munkához sem jutottak, azoknak annyit kell tenniük, hogy elmennek a járási hivatalba, és ott kérvényezik az egészségügyi ellátásra jogosító papír kiállítását. Ez elvileg nem tűnik nagy tehernek, de az érintettek közül sokaknak buszra sincs pénzük, így jobb esetben biciklivel, rosszabb esetben gyalogosan kell eljutniuk az akár néhány tízkilométerre lévő járásközpontba.
Ingyenes gyógyászati segédeszközre viszont ne számítson, ha valakinek gyaloglás közben megrándulna a bokája vagy lábát törné, az ugyanis kikerült a szabályozásból. A méltányossági közgyógyellátáshoz csak eddig járt a gyógyászati segédeszközök támogatása, mostantól viszont már csak a gyógyszerekre lehet elszámolni a pénzt.
Mindez azt jelenti, hogy egy otthoni körülmények között ápolt, súlyosan beteg hozzátartozó esetén, amikor méregdrága eldobható eszközökre, például pelenkára is szükség lenne, egyik hónapról a másikra akár 10-20 ezer forinttal is csökkenhet a bevétel, illetve nőhet a kiadás. Ez azokban a családokban, ahol havi 60-80-100 ezer forintból élnek, igen komoly akadályt jelent a létért való küzdelemben. Nem beszélve arról, mennyivel drágábban jön ki az államnak, hogy ugyanazt a beteget nem otthon, hanem intézményben kell ellátnia.
ÁTMENETILEG MÉG VAN EGY ÁLLAMI MANKÓ
Pedig idén még gyöngy életük van a rosszabb sorsú önkormányzatoknak. A költségvetés 48,6 milliárd forintot még elkülönített azoknak a településeknek a támogatására, amelyeknek alacsony az úgynevezett adóerő-képességük, vagyis az éves adóbevételből 32 ezer forintnál is kevesebb jut egy-egy lakosra. Ha ez az összeg 18 ezer forintnál is kisebb, akkor az állam állja a települési támogatásokat, ha 24 ezer forintnál kisebb, akkor a felét, ha pedig 24 és 32 ezer forint között van az adóerőképesség, akkor az állami támogatás a kiadás negyedét fedezi.
A Baranya megyei Komló például a legrosszabb helyzetű települések közé tartozik, és a jegyző, Vaskó Ernő egyelőre nem panaszkodik. Mint a VS.hu-nak elmondta, eddig is csak a törvényi minimumot tudták adni a rászorulóknak, ezt viszont a továbbiakban is állni tudják.
Egy hajszálnyival kedvezőbb a Somogy megyei Nagyatád gazdasági állapota. Miután több középvállalata is van a cérnagyártól az összeszerelő üzemen keresztül a mirelitgyárig, ezért az ő kiadásaiknak csak a felét állja az állam, de így is összességében csak néhány millió forinttal kell kiegészíteniük a szociális büdzsét. Ezt még kiszorítják a költségvetésükből – mondta a VS.hu-nak Ormai István polgármester –, legfeljebb kevesebb jut a közterületek rendben tartására, az önként vállalt feladatokra a kultúra, a sport területén.
Forrás: vs.hu
De mi lesz jövőre? Akkor ugyanis 25 millió forint lesz a hiány, ennek viszont már nem látják a forrását. A komlói jegyző is úgy ítéli meg: az óriási pánik nem biztos, hogy indokolt volt, ám a finanszírozás bizonytalanabbá vált.
Szegeden már borítékolták is, hogy ez az utolsó év, amikor a város még hozzájut némi állami támogatáshoz. A dél-alföldi megyeszékhely idén még lakosonként 270 forinttal becsusszant az adóerő alapján megsegített települések körébe. Egy főre csak 31 ezer 730 forint az adóbevétel, ám jövőre ezt a kis hátrányt már ledolgozza a település. Pedig most is csak 438 millió forint saját forrással tudják megoldani, hogy nagyjából ugyanazok az ellátások maradjanak a szociálisan rászorulóknak, mint amennyi 2014-ben volt.
