Nem is választhatott volna találóbb helyszínt Szócska Miklós egészségügyi államtitkár időseket is megmozgató sportprogramjához, mint egy patikát. "Mozdulj, mama!" - adta ki a múlt héten a jelszót. Az idősek persze felszólítás nélkül is tudják, hogy egy hónapra felírt orvosságukért hetente többször is fel kell keresniük a patikát: leadni a receptet, majd visszakocogni a készleten nem tartott orvosságért, netán eltalpalni néhány másik gyógyszertárba, hátha valamelyikben rábukkannak a keresett hiánycikkre. A fokozatosság elvét betartva úgy lesz egyre nagyobb a befutandó távolság, ahogyan mind több veszteségessé váló patika húzza le a rolót. Tavaly száz patika jelentett csődöt, az idei előrejelzések pedig azt valószínűsítik, hogy hamarosan tömegesen véreznek el az átlagosan 10-15 százalékos bevételcsökkenés miatt. A mozgásra ösztönző népegészségügyi programot az is segíti, hogy közgyógyellátási igazolványra csak azok a szerek adhatók ki, amelyek legfeljebb öt százalékkal drágábbak az azonos hatóanyagcsoportba tartozó legolcsóbbnál. Márpedig ezek egy része jelenleg hiánycikk, van köztük szív- és asztmagyógyszer, csontritkulás elleni készítmény is.

   Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) vállát másféle gond nyomja. A Széll Kálmán-terv szerint még az idén 50 milliárd, jövőre további 70-80 milliárd forintot kell lecsípnie a vényköteles orvosságok támogatásából. Az OEP statisztikáiból az derül ki, hogy az általános, normatív támogatással kiváltott medicinák - köztük például vérnyomás- és koleszterincsökkentők, szívgyógyszerek - évi 120 milliárd forint támogatást visznek el, amin ötmillió beteg osztozik. Az emelt támogatási kategóriába sorolt készítmények 100 milliárd forintot vesznek ki a kasszából, ezzel 1 millió beteget támogatnak. Utóbbiak jellemzően asztma, trombózis és csontritkulás elleni szerek, cukorbetegek gyógyszerei és nyugtatók. A harmadik csoportba azt a 100 ezer beteget sorolta az OEP, akiknek a medicinái 140 milliárd forinttal szerepelnek a kiadásaiban; a legdrágább terápiákat a biológiai készítmények, a daganat, vírus és skizofrénia elleni szerek, inzulinok jelentik.

    A drágánál is drágábbak azok a szerek, amelyeket a rendkívül ritka betegségekben szenvedők kapnak (lásd Drágán védd az életet című írásunkat). Enzimpótló terápiában például évente 44 beteg részesül, összesen 3,7 milliárdért, 653 vérzékeny beteg kezelése pedig 10 milliárd forintba kerül. Az OEP most különböző fórumokon - például az Országgyűlés egészségügyi bizottsága előtt - azt szondázza, elegendő indok-e a Széll Kálmán-terv arra, hogy felrúgja a társadalombiztosítási szolidaritás elvét. Annál is inkább, mivel a tb voltaképpen megszűnt, az új alaptörvényben nem szerepel, és az idén már nem is tb-járulékot, hanem szociális hozzájárulási adót kell fizetni. Így a betegeknek alanyi jogon semmi sem jár, az állam döntheti el, mit kaphatnak meg.

    A számok mögött emberek vannak - hívta fel a figyelmet a múlt héten a Magyar Hemofília Egyesület. A súlyos vérzékenységben szenvedők ma már normális életet élhetnek - iskolába járhatnak, sportolhatnak - valóban drága gyógyszereik jóvoltából. Ha ezekhez nem jutnának hozzá, az ízületi bevérzések fiatalon rokkanttá tennék őket, ahogy az a ma 50 év körüliekkel történt, akik számára későn jelent meg a korszerű terápia. Így a hemofíliásokat halálra ijesztette, amikor az OEP az ő gyógyszerükkel példálódzott, kiemelve, hogy rájuk költi a legtöbbet, betegenként 15 millió forintot évente. A cukorbetegek több százezres tábora is értetlenkedik, hogy mostantól attól függ, teljes támogatással kaphat-e korszerű, a szabadabb életvitel lehetőségét nyújtó, hosszú hatású inzulint, hogy pontosan és eredményesen betartja-e a diétát. A Társaság a Szabadságjogokért nevű civil szervezet a diabéteszesek ügyében már megkereste az ombudsman hivatalát, vizsgálja meg, nem sérti-e az egyenlő bánásmód elvét, ha az új gyógyszerfelírási szabály a táplálkozási előírásokhoz már csak anyagi okokból is nehezebben igazodó, kis jövedelmű betegeket sújtja.

    A kiadáscsökkentés módját nem csak a betegterhek növelésében kell keresnie az OEP-nek. Ott vannak a gyógyszergyártók és -forgalmazók is, amelyek a különböző be- és visszafizetési kötelezettségeket összesítve az idén 60 milliárd forinttal támogatják az Egészségbiztosítási Alapot. Ez ma már az összes gyógyszertámogatás egynegyede. Az OEP-nél a spanyol modell alapján már készül a tanulmány arról, hogyan lehetne az innovatív gyógyszerek árát lejjebb szorítani. A tavaly bevezetett vaklicittel azoknak a készítményeknek az árát nyomta le az OEP, amelyek egymással helyettesíthetők. Az olyan szerekre, amelyeknek nincs lejárt szabadalmú, generikus másolatuk, a gyártóknak 15 százalékos árengedményt kellene adniuk, ha 8-10 évnél régebben vannak versenytárs nélkül a piacon - így szól az OEP javaslata.

    A tervezett hatósági árcsökkentés jobban hasonlít az inkvizíció kínzóeszközére, a spanyolcsizmára, mint az ibériai ország gyógyszerár-támogatási rendszerére - derült ki abból a levélből, amelyet a madridi Farmaindustria gyártói szövetség főigazgatója, Humberto Arnés írt Szócska Miklósnak, részletesen bemutatva a feléjük honos megoldásokat. A magyar rendszernél jóval egyszerűbb, áttekinthetőbb, iparági extraadót nem ismerő spanyol modellel gyorsan kiegyeznének a hazai fogalmazók, ha csak az ott megkívánt engedményeket kellene adniuk - derült ki az Innovatív Gyártók Egyesületének (IGYE) múlt csütörtöki sajtótájékoztatóján.
"Amikor az OEP befogadja támogatásra az innovatív szereket, eleve feltétel, hogy a legalacsonyabb európai árat ajánljuk" - magyarázta Leitner György, az IGYE elnöke. Az innovatív gyártók összesen 563 különféle készítményt forgalmaznak, amelyek 41 százaléka nem helyettesíthető. A gyártók most azt mondják, további 10 százalékos árcsökkentés esetén erősen fontolóra vennék, hogy termékeik egy részét kivonják a magyar piacról, ami becslésük szerint 700 ezer beteget érintene.

     Drágán védd az életet

     A világ legdrágább gyógyszerét ma a Connecticut állambeli Alexion biotechnológiai cég mondhatja magáénak; a szer egy rendkívül ritka immunbetegség kezelésére szolgál. A PNH rövidítéssel jelölt Paroxismalis nocturnalis haemoglobinuria kórban szenvedők - az USA-ban 8 ezren - immunrendszere éjszakánként a vörösvérsejteket pusztítja, az ellene bevetett Soliris nevű készítmény alkalmazása 410 ezer dollárba kerül évente. A második helyezett Elaprase-zel egy anyagcserezavart, a Hunter-szindrómát kezelik, ennek éves adagja 375 ezer dollár - derül ki a Forbes összeállításából. Az üzleti magazin húszas listáját az évi 20 ezer dollárt kóstáló, prosztatarák elleni szer, egy gyulladáscsökkentő biológiai terápia, valamint egy HIV-gyógyszer zárja. Az árak a milliót ostromolják. Ez úgy értendő, hogy például egy örökletes enzimhiba, a Maroteaux-Lamy-szindróma kisgyermekkorban elkezdett kezeléséhez szükséges éves mennyiség 365 ezer dollárba kerül, ám a testtömeg gyarapodásával a szükséges adagot is növelni kell. Az életben tartott beteg nagyjából 17 éves korára éri el azt a súlyt, amelyhez egymillió dollár értékű orvosságot kell(ene) bevennie. További három készítmény költsége érheti el fiatal felnőtteknél a 800 ezer - 1 millió dollár közti ársávot. Mindez azért értendő feltételes módban, mert eddig ezekben a ritka bajokban szenvedők, hatásos medicina híján, nem érték meg a felnőttkort. Bár az új készítmények nem szüntetik meg a baj okát, a tüneteket enyhítik, így változtatva halálos kórokat karbantartható krónikus betegséggé.
      E szerek árcsökkenésére aligha lehet számítani, mivel a páciensek száma világszerte nem több néhány száznál vagy néhány ezernél. Éppen ezért az úgynevezett orphan vagy árva gyógyszerek drágák maradnak, ezért lettek a gyógyszergyártás fénylő csillagai - véli Geoffrey Porges, a Sanford Bernstein kockázat- és befektetéselemző cég biotechnológiai szakértője. A különösen ritka kórok kezelésére kifejlesztett készítményekkel a gyógyszerhatóságok is engedékenyebbek: például a III. fázisú klinikai kipróbálást a standard eljárásnál kisebb számú betegen is le lehet folytatni, adókedvezmény jár a gyártóknak, vagy a törzskönyvezést követő tíz évben exkluzív értékesítési jogot kapnak. Az eredetileg az Egyesült Államokban kitalált, 1983-tól alkalmazott ösztönzés meg is hozta az eredményt: míg 30 évvel ezelőtt mindössze 38 orphan gyógyszer volt forgalomban, számuk azóta csaknem megtízszereződött.
      Mégsem ezek a csillagászati árú szerek dönthetik be az USA-ban a 65 év felettiek egészségügyi ellátásáról költségvetési pénzből gondoskodó Medicare-t, hanem a 20-100 ezer dollár közöttiek. Az ebbe az árfekvésbe eső medicinák többsége daganatos vagy sclerosis multiplexben szenvedő betegek kezelésére szolgál. A készítményeket többnyire infúzió formájában kapják meg a betegek, így nincs fizetendő térítési díj, a Medicare-támogatás százszázalékos.
      A magánbiztosítók viszont nem szégyenlősek; a speciális, úgynevezett célzott biológiai terápiák költségéhez nem az általánosnak mondható, receptenkénti 20 vagy 50 dolláros summát kérik el, hanem a gyógyszerár százalékában határozzák meg a beteg hozzájárulásának mértékét. Ez az önrész akár az évi több tízezer dollárt is elérheti.

GÁTI JÚLIA
(HVG, Forrás: Imedia Kft.)
forrás: http://pharmanet.mandarin.erba.hu/index.html