A címszerkezetből kitalálható, hogy Händel operájáról, a Julius Cesar Egyiptomban címűről lesz majd szó, melyet ezúttal a frankfurti Opera mutatott be a legmodernebb rendezésben.
   Frankfurt világváros, az ide érkezőt ezúttal választási plakátok formájában is erre utaló plakátok, feliratok fogadják. Valóban, multikulturális nyüzsgés, saját reklámjaiban is mini-Amerikának nevezett világvárosi látkép, felhőkarcolók és a mindig virágzó, de a II. világháborúban elpusztult város maradványai sejthetők a háttérben. Az operajátszás is ezt a multikultúrát szolgálja, maga az Opera hatalmas üvegablakain hirdeti, hogy 47 ország művészeit egyesíti egyetlen fedél alatt. A programtervben pedig az ismert német, olasz, orosz és francia operák mellett a magyar Lehár Luxemburg grófja is szerepel. E programba szerves egységként illeszkedik az Angliában élt német Händel latin (római) fogantatású, Egyiptomban játszódó operája. A rendező, Johannes Erath két évezredet átfogó ívet rajzol az antik, barokk és a jelenkor között. Az időszámítás előtti Cesar története a barokk zeneszerző egyik főműve, ami a frankfurti színpadon XX. századi környezetbe kerül. Erre utalnak az alkalmazott technikai kiegészítők, pl. hagyományos csörgő telefon és mozi vetítőgép használata, azaz mégsem napjaink mobil telefonja vagy digitális fényképezőgépe, ami kétségkívül még modernebb lett volna, ugyanakkor a rendezésben kevésbé lenne látványos.
   Giulio Cesare in Egitto – a mű olasz címe, amely parádés szereposztásban szintén olaszul, német feliratokkal került most bemutatásra. E feliratokra nemcsak az olasz szöveg, de méginkább az opera nehezen áttekinthető cselekménye miatt is szükség volt. A címszerepet korunk egyik legkiválóbb kontratenorja, Andreas Scholl alakította, Salzburg után itt is nagy sikerrel. Salzburgban Cecilia Bartholi volt szoprán párja, most pedig Cleopatra szerepében a fiatal, de annál tehetségesebb  Louise Alder mutatkozott be. Visszatérő kérdés, hogy férfiszerepben, különösképp Cesarként hogyan fogadja a mai közönség azt az alakítást, melyet a barokk korban valóban kasztrált énekesek adtak elő. A helyzetet bonyolítja, hogy az operában a főhősön kívül még két férfiszerep íródott ugyanerre a hangfekvésre. Mindezt tetézi, hogy Sesto (Sextus)  - Cornelia mostohafia – pedig fiúként szopránszerepet énekel. Igen hatásos ellenpont azonban az opera két basszus és két szoprán szerepe.
   Az opera főszerepeiben a nagy előadóművészek felvételeit őrzi a zenetörténet. Ilyen szereposztásban énekeltek együtt Janet Baker, Lucia Popp, Walter Berry, Christa Ludwig és Fritz Wunderlich, másik összeállításban Dietrich Fischer-Dieskau, Tatjana Troyanos, Hamari Júlia és Peter Schreier. A mostani frankfurti előadás méltó párja ezen örökségnek.
   Andreas Scholl Cesarként a kontratenorok álomszerepét énekli, melyben a csúcspont a második felvonásbeli nagy alakítása. Itt tudja a közönség igazán félretenni azt a gondolatát, ha talán nem lenne elég férfias a kontraalt hangjelenség. Scholl ugyanis megjelenésében, testi alkatával is kiemelkedő, férfias figura. Ugyanebben a második felvonásban jut a csúcsra Cleopatraként Louise Alder, aki álruhában, Lídia néven jelenik meg Cesar előtt és megpróbálja őt elcsábítani. A színpadi háttér is ezt szolgálja, amikor Lídia, szinte az égből, a tizennyolc fokú lépcső tetejéről érkezik a színpad közepére, majd Cesar ugyanitt megy fel a királynő-istennő lábaihoz. Hasonló magaslat, látványban és zeneiségben is Cornelia (Pompeius özvegyének) alakítása, amikor ugyanezen lépcsősor tetején állva öngyilkosságot kísérel meg, határozott kiállásával fizikailag, lelkileg és zeneileg is próbatétel előtt állva. Amikor az álompár Scholl és Louise Alder nagy alakítását természetesen és kötelezően emeli ki a zenekritika, ki kell mondani, hogy  Jamie Barton, az amerikai mezzoszoprán Cornelia alakítása minden teljesítményében és hangjának szépségében is azonos a két másik főhősével. Szerencsés alkat és zeneileg hasonlóképp kiemelkedőt nyújt Sesto megformálásával Nina Tarandek is.
   A modern és jelképes díszlet mellett a kosztümök is egyformán utalnak az ókori és a mai valóságra, az előadás pedig jól adagolt iróniával fűszerezett. A frankfurti Opera 2015-ös évadjának történetéhez pedig hozzátartozik, hogy a történelemben először, egy időben kapta meg az Operaház a két legkiemelkedőbb német elismerést. 2015-ben az „Év Operaháza” (az Opernwelt véleménye) és a „Legjobb összteljesítmény” díjat (a „Die Deutsche Bühne” alapján). Az utóbbit erősíti Erik Nielsen zenei irányítása, aki a Händel opera dirigense is volt, és valamennyi szereplővel hatásos és hiteles zenei összképet formált a Giulio Cesare in Egitto operájából.

Dr. Nagy Attila

Csatolva a Frankfurti Opera sajtófotói:

Andreas Scholl (Giulio Cesare) és Louise Alder (Cleopatra)

 Andreas Scholl (Giulio Cesare) és Louise Alder (Cleopatra szerepében, ezúttal Lídiának öltözve)

Jamie Barton (Cornelia), Simon Bailey (Achilla) és Matthias Rexroth (Tolomeo) hátat fordítva  

Louise Alder (Cleopatra), lábainál jobbra lent, a nézőknek háttal Andreas Scholl (Giulio Cesare) és a statiszták