Nem nyílnak még mézillatú akácok
Nem pompáznak még a tarka virágok.
De visszatértek már a hűséges gólyák,
Csivitelő fecskék is fészküket rakják.

Balaton vízén vígan vízipók szalad,
S szőke Tiszán papírcsónak halad
Kék keringőt dalol halkan a Duna
Téged köszöntenek, gyönyörű Kárpát-haza!

Tavaszillattal megrakva szellő oson,
Hogy pajkosan fáknak kikeletet hozzon.
Zöldell már a fű lépteim nyomában
S gyermekkorom lapul minden fűszálban.

Átölelem, s becézem az öreg tölgyet,
Az egész világon a legszebbiket!
Bárányfelhő úszik apám mosolyával
Napsugár ölel anyám szelíd karjával.

Ősi hazám! Pici pont a nagyvilágban!
Hol magyar szív dobban minden szál virágban!
A legszebb nárciszok karjaid közt nyílnak
A márciusi zászlók érted lobognak!

Neked búg a vadgalamb bíztató dallamot
Neked suttog az est, s a fénylő csillagok!
Neked hoz álmot az éj bársony palástjával,
S téged köszönt a hajnal Isten mosolyával.

Blank Judit