Ez a maliciózus (és talán nem is komolyan gondolt) gondolat ötlött fel bennem ösztösen, amikor erről a botrányos reakcióról olvastam: többen visszaadják korábban kapott Tancsics díjukat ( vele járt pénz nélkül, gondolom), mert nem tartják normális dolognak, hogy Szaniszlót is kitüntették.

Fura egy ország a mienk, a rézangyalát! 

A másik ehhez meglehetősen hasonló reakció volt az Új Színház ügye, amiben voltaképpen az volt a „botrányos“, hogy színházaink sokasága között egy új jön létre, amely, hogy úgy mondjam, a magyaroldal-voltát merészeli majd hangsúlyozni.
Botrányos eset volt ez. A Nemzeti Színház vezetőségében volt csere is némely színészek elpártolását hozta.
Megáll az ember esze egy kicsit, és azon vakarja a fejét, hogy voltaképpen milyen ország is a mienk. Kiket melengettünk a keblünkön pozíciókkal, kitüntetésekkel és általános megbecsüléssel, ha egy voltaképpen természetes gesztus, egy nemzeti oldalon álló kiváló újságíró kitüntetésétől a korábban kitüntetettek a fejükhöz kapnak, és kitör a hisztéria a berkekben. Mifélék ezek a megbotránkozottak?
Milyen országban élünk?
Földrajzi, hegy-, s vízrajzi, valamint néprajzi és kulturális kis tudásomat összehozván végül, akárhogyan is nézem, MAGYAR-országról van szó, elvileg, ahol voltaképpen egyetlen oldal kellene hogy domináljon, a nemzeti oldal, nem  pedig a jobboldal, vagy baloldal, mert nincsenek ilyen igazi oldalak. Az, hogy van egy nemzeti oldal és van egy zsigerien nemzetellenes oldal, már pontosabban határozza meg országunkat. Csakis ilyen szerkezetű országban lehetséges, hogy szinte minden nemzeti oldaról jövő mozzanatot látványos és hangos hiszti követ.

Szeretném, ha erősen hinnénk abban, hogy mindeközben azért a karaván  -halad. 

Balogh Bertalan
USA