Ma reggel be nem állt a szája, azaz csatornája az MTI-nek, amennyiben 4-5 variációban (jóformán csak szórendi különbséggel) ismételte külügyminisztériumunk állásfoglalását, azaz a szíriai kormány mélységes elítélését a belháborúban elkövetett népírtási cselekedetei miatt. A külügyminisztérium tollforgatói szerint ezrével menekülnek el szíriaiak az országukból, miközben kormányuk hova tovább már rakétékkal is támadja a felkelőket. Valami ilyesmi a helyzet a külügyminisztériumunk szerint.

         Persze, lehet, hogy csak a (világméretűen összehangolt és irányított) „szabad“ sajtóból tájékozódik a minisztériumunk. Személy szerint, nekem, aki több oldalról is szeret informálódni, ez az egész szíriai eset gyanúsan egy tipikus modell szerint zajlik. Úgy látszik, valakik valamiért ott is meg akarják buktatni a kormányt, ahogy Libiában is azt akarták, sőt Irakban is, és a tipikus, méghozzá aljas módszerhez folyamodnak.

         Miben áll ez a módszer?

         A kormány nemzetközi ócsárlásával kezdődik, aztán a kormány ellenzékének a felbujtogatásával, (márpedig a világon minden kormánynak volt, van és lesz ellenzéke is), aztán az ellenzék anyagi támogatásával, majd fegyveres támogatásával folytatódik, amiből előbb-utóbb automatikusan alakul ki fegyveres összetűzés, mire a kormány visszalő, mire az ellenzék még több fegyvert kap, mire a kormány még keményebben lő vissza, és máris lehetőség nyílik arra, hogy saját népét írtó vadállatnak neveztessék az illető kormány, ami aztán arra indítja a (felbujtó) nemzetközi erőket, hogy a humanitás szent nevében együttesen és keményen lépjen föl a „népírtó“ kormány ellen. És fegyverre megbuktassa azt.

        Libia esete is így volt tipikus. Az erős törzsi hagyományok következtében könnyen aktivizálódhatott egy ellenzék, és minthogy az afrikai kontinens egyetlen jóléti államát megalkotó Gadaffi keményen visszalőtt, meglett a jogcím a népírtó, despota stb elpusztítására. Az aztán más kérdés, hogy a jóléti államnak lőttek, mindörökre, miközben a Libia olajkincs fölött nem éppen Libia népe rendelkezik ma már.

       Szíriában is a meglévő ellenzéket hergelték föl valakik, aztán pénzzel és fegyverrel erősítették föl, aztán a kormány visszalőtt, majd az ellenzék nagyjából meg is semmisült, de érdekes módon, mégis folytatódik az egyre keményedő belharc, csakhogy már nem a jelentéktelenné vált ellenzék ellen, hanem a jóformán csakis külföldről verbuvált, pénzelt és fegyverzett zsoldosok ellen.

        Így kell tehát nemzetközileg aljasnak lenni.

       És akkor jön a bolha köhögése, az icipici Magyarország nyalis asztaldöngetése, a sziriai kormány tetteinek mélységes elítélése, vagyis egy állásfoglalás, ami nélkül Magyarország nagyon jól meglenne, sőt még stréber tetűnek sem lehetne nevezni.

       Érthetetlen, hogy ilyen a mi kis külügyminisztériumunk.

       Néha szégyellem magam egy kicsit, mint magyar.

     
     Balogh Bertalan
            USA