Vallásszabadságot Iránban - azonnal!

Miközben a légkondicionált, kényelmes üléstermekben folyt a szinte semmiféle lényegi eredményt nem hozó RIO+20 ENSZ környezetvédelmi világkonferencia Rio de Janeiróban, kint az utcán, a küldöttek szálláshelye előtt brazíliai keresztyének tüntettek békésen. Transzparenseikre írt követelésükben kérték Irán elnökét, Ahmadinejadot, engedje szabadon Youcef Nadarkhani halálra ítélt iráni lelkészt, s biztosítsa országában a vallásszabadságot minden ember számára. A magyarországi sajtó szóra sem érdemesítette ezt a kiállást. Forrás: christian.post.com; aclj.org; Írta: Dr. Békefy Lajos.

„Ahmadinejad menj haza!”

Brazíliai keresztyének a tiltakozás sajátos formáját választották annak érdekében, hogy ismét felhívják a világ, illetve a politikusok figyelmét arra a keresztyénüldözésre, ami Iránban valósul meg. Az ENSZ riói környezetvédelmi konferenciájára összegyűlt közel 200 ország küldöttének szembesülnie kellett a tiltakozás és figyelemfelhívás békés módszerével véleményüket napnál világosabban kifejező keresztyének tiltakozásával. A protestáns Silas Malafaia brazíliai lelkész szervezte meg a tüntetést június 21-ére, a RIO+20 konferencia csütörtöki napjára. Helyszíne a neves külföldi delegátusok fő lakóhelye, a sao conradoi Királyi Tulipán Hotel előtti parkos terület volt. És éppen akkor, amikor Mahmoud Ahmadinejad iráni elnök a hotelben tartózkodott. Nyilvánvaló, hogy ezzel az eseménnyel az iráni sajtó egészen biztosan nem foglalkozott, foglalkozhatott. De az már igen csak elgondolkodtató, hogy a hazai sajtó, illetve az EU sajtó szégyenletes módon miért hallgatott erről?
Az amerikai – egyházi és nem egyházi – sajtó viszont annál inkább felkapta az eseményt. Az iráni elnököt távozásra szólító keresztyének transzparensein portugálul és angolul ez volt olvasható: „Ahmadinejad elnök bocsássa szabadon Youcef Nadarkhani lelkészt! Vallásszabadságot Iránban!”. Az Evangéliumi Keresztyének Brazíliai Nemzeti Bizottsága lelkészei számára a RIO+20 alatt szervezte meg találkozóját, melyen a résztvevők hivatalos levelet fogalmaztak meg az iráni elnökhöz Nadarkhani lelkész megmentése és szabadon bocsátása érdekében.

„Mi, Brazília keresztyén lelkészei…”

A levélben így írnak: „Mi, Brazília keresztyén lelkészei, akik országunk sokmilliós protestáns-evangéliumi népét képviseljük, felemeljük szavunkat az Ön bebörtönzött honfitársa, Youcef Nadarkhani úr érdekében, akiért és családjáért interneten kértük milliók imádságát… Brazíliai protestánsként, követve a türelem bibliai elvét, és a szabad döntés lehetőségét, védelmezzük hazánkban, Brazíliában minden muszlim jogát ahhoz, hogy országunkban szabadon gyakorolhassák hitüket és végezzék istentiszteletüket. Ebben az értelemben és módon kérjük a viszonosság szellemében az Ön országában az iráni keresztyének iránti toleranciát és a szabad vallásgyakorlás biztosítását”.

Folyamatos nemzetközi nyomást!

A Brazília és Irán közötti jó diplomáciai kapcsolatok alapján nem reménytelen, hogy ez a közbenjárás Nadarkhani lelkészért elvezethet valamiféle megoldáshoz. Jordan Sekulov, az Amerikai Központ a Törvényességért és az Igazságosságért (ACLJ) nevű szervezet igazgatója állandó megfigyelés alatt tartatja a halálra ítélt iráni lelkész körüli eseményeket. Ő úgy vélekedett a demonstráció idején kiadott nyilatkozatában, hogy Isten után egyedül az állandó, Iránra irányuló nemzetközi nyomásgyakorlás mentheti meg a protestáns lelkész életét. Ebben a tiltakozó brazíliai lelkészeknek és közvéleménynek is fontos szerepe van.
Ismeretes, hogy a most 34 éves protestáns lelkész évekkel ezelőtt megszervezte hazájában, Irán közép-keleti részén a keresztyén házi gyülekezeteket, mivel a Jézus-követőknek nincs másféle lehetőségük hitéletük gyakorlására Iránban. Letartóztatásáig, 2009-ig Youcef Nadarkhani a Gilán Tartományban található gyülekezetben szolgált, ahová közel 400 megtért hívő tartozik. Hitehagyással és muszlimoknak tartott evangélizálással vádolják, ítélete kötél általi halál, amit másfél éve mondtak ki ellene, de végrehajtását felfüggesztették.

Az USA Szenátusának rezolúciója Iránról

A tiltakozások és az újabb értesülések alapján az USA Szenátusának Külügyi Kapcsolatok Bizottsága ismét felvette napirendi pontjai közé Nadarkhani lelkész esetét és a vallásszabadság helyzetének vizsgálatát Iránban. A nemrég elfogadott szenátusi rezolúció elítéli Iránt a vallási kisebbségek üldözése miatt, az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata, valamint a Nemzetközi Megállapodás a Polgári és Politikai Jogokról nevű nemzetközi dokumentumban foglaltak semmibe vétele miatt. Felhívja Iránt, hogy mind Nadarkhani lelkész, mind más bebörtönzött keresztyén esetében érvényesítse e dokumentumok alapkövetelményeit. Felszólítja továbbá Iránt arra, hogy mind több hivatalnokot képezzen ki és hatalmazzon fel az emberi jogok elleni vétségek vizsgálatára. Kérik, hogy Irán vegye komolyan azt, hogy a vallásszabadság az egyetemes emberi jogok fontos része, amit minden kormánynak alapvető kötelessége védenie, illetve biztosítania.
Vajon mikor lesz véglegesen a múlté a Nadarkhani lelkész portréját akasztófakötél közelében ábrázoló fotómontázs? A RIO+20-hoz kapcsolódott békés demonstrációt, s az USA Szenátusa Külügyi Bizottságának határozatát reményeket életben tartó jelnek és a nyomásgyakorlás eszközének tekintjük. Riónak mégis csak van – ebben és eredeti feladatát tekintve is – pozitív eredménye?