Itt vagyok most: naplo-online.hu / Fókusz   2012. június. 13. szerda | Szerző: Bartuc Gabriella

Veszprém – „Lefoglaltam a repülőjegyet Londonba, megbeszéltem több állásinterjút. Ha felvesznek a szakmámban, kint maradok” – meséli egy friss diplomás, 26 éves veszprémi lány.

Sokan gondolkodnak hozzá hasonlóan. A Tárki Társadalomkutatási Intézet napokban közzétett felmérése szerint minden ötödik magyar felnőtt tervezi, hogy külföldön vállal munkát. Még soha nem volt ilyen magas a magyarok körében a migrációs készség. A huszonévesekben még erősebb a kivándorlási hajlandóság, közülük minden második gondolkodik azon, hogy külföldre költözik. A négygyermekes Borsos családból Anna, aki egyébként ismert röplabdás, két éve már Londonban dolgozik, fiútestvérei is gondolkodnak rajta.

A harminc év alattiak fele gondolkodik a külföldi munkavállaláson

Borsos Ákos vegyészmérnök- doktorandusz a Pannon Egyetemen, ő is töltött már kint Londonban fél évet a nyelvtanulás miatt. Belekóstolt a kinti életbe, és ha itthon nem kap munkát, nekivág ő is a nagyvilágnak. Azt mondja, szinte nincs is más választása annak a fiatalnak, aki mögött nincs erős szülői háttér. A hazai pályakezdő fizetésből éppen csak meg lehet élni, családalapításra, lakásra már nem futja belőle. Londonban takarítóként is keres annyit az ember, mint Magyarországon egy fiatal mérnök, sok esetben még többet is. Borsos Sándorék másik nagyfia, Viktor Budapesten most fejezte be a gépészmérnöki szakot az egyetemen, és munkát keres.

Úgy néz ki, hogy első munkaéveit ő is külföldön fogja eltölteni, merthogy a mérnököknek sem röpködnek csak úgy a jobbnál jobb ajánlatok, mint ahogyan az újságok írják – mondja. Szereti Magyarországot, itt vannak a barátai, de ki fog menni dolgozni, ha kell. Sándorék többször jártak kint látogatóban Annánál, aki rendezvényszervezőként dolgozik egy ötcsillagos szállodában. Tapasztalatuk szerint nemcsak az anyagiak vonzóak külföldön, hanem az életvitel is. Itthon csupa búskomor, ideges, panaszkodó emberrel találkozni, akik nem tudják, hogy holnap lesz-e még munkájuk – magyarázza.

Miközben Londonban szép, kényelmes az élet. Ha az embernek az egyik munkahelye megszűnik, akkor tudja, hogy hamarosan majd lesz másik. Nincs az a nagy létbizonytalanság. Borsosék legkisebbik fia, Soma is végighallgatta beszélgetésünket, s amikor végül őt is megkérdeztem, azt mondta, neki egyértelműen külföld van tervbe véve. A kivándorlás tehát Borsoséknál, akár az országban, folytatódni fog. Elsősorban Nagy-Britanniát, ott is Londont, továbbá Ausztriát és Németországot célozzák meg a munkát kereső magyar fiatalok. Sok ismerősük már kint van, akik segítenek áthidalni az első hetek nehézségeit. A kérdést, hogy miért mennek ki, fölösleges feltenni. Mindannyian tudjuk: azért, mert itthon a pályakezdő fiatalok vagy nem kapnak munkát, vagy olyan keveset keresnek, hogy abból nem lehet megalapozni egy önálló életet.

„Nem halok éhen – magyarázza a már idézett 26 éves veszprémi lány, aki Budapesten tudott elhelyezkedni egy multinacionális cégnél friss diplomásként, kiváló angol és spanyol nyelvtudásának hála. – Havi 150 ezer forintot keresek, ez éppen csak elég az albérletre és a megélhetésre. Londonban ötször ennyit ígérnek, igaz, hogy ott sokkal drágább a lakás, de akkor is megéri.” Kérdésemre, hogy ha kimegy, hazajön- e majd egyszer, kitérő választ ad, honnan is tudná. Mondjam, hogy a cikkírónak a szíve szakad meg? A lányomról van szó, ugyanis.

Sok magyar fiatal dolgozik külföldön már most is. A bátrabbak, a nyelveket kiválóan beszélők nekivágnak a nagyvilágnak. Sokféle történetet hallani, általában elégedettek a sorsuk alakulásával, azonban, ha jobban belegondolunk, mégiscsak szomorú, hogy bölcsész-, közgazdász- és egyéb diplomával pincérkednek vagy éppen pizzafutárok. Többnyire nem a karrierépítésről szól a kivándorlásuk, inkább a megélhetésről. Persze, arra is van példa, hogy azonnal a szakmájukban helyezkednek el és gyors nemzetközi karriert futnak be.