Káncz Csaba, 2016. november 18., 12:51

 Teljesen új politikai korszak kezdődött az Egyesült Államokban, a fehér nacionalizmus szelleme kiszabadult a palackból. Ez különösen egy multi-etnikus társadalom esetében veszélyessé válhat. Kulcskérdés, hogy Trump teljesíteni tudja-e választási ígéreteit.

Trump szimpatizánsok a South Florida Fair Expo Centerben. EPA/CRISTOBAL HERRERA

A 2008-as pénzügyi válság előbb gazdasági, majd szociális és mostanra politikai megrendülést eredményezett előbb Európában és mára már az Egyesült Államokban is. A 20. század bevégeztetett, annak nemzetközi intézményei a szemünk válnak működésképtelenné. Trump a kampány során erőteljesen kiállt a kékgallérosok szociális érdekeiért, de úgy, hogy mindezt az erőteljes nacionalizmus bázisán tette.

Szellem a palackból

Trump választása, hogy a radikális jobboldali Steve Bannont nevezi a Fehér Ház főstratégájának, már jelezte a megválasztott elnök eltökéltségét az új amerikai szélsőjobboldalt megtestesítő ’alt-right’ irányába. Nem véletlen, hogy a Ku Klux Klán korábbi vezetője, David Duke melegen üdvözölte egy interjúban Bannon kinevezését. Ki kell emelnünk, hogy militáns nacionalista csoportok már a választások előtt készültek arra, hogy Clinton befutásakor akár a fegyveres erőszak útjára terelik csalódottságukat.

John Schindler biztonságpolitikai szakértő szerint az Egyesült Államokban Trump megválasztásával egy teljesen új politikai korszak kezdődött. Trump messzebbre látott, mint azok a politikai elemzők, akik szerint a kívülről jövő üzletembernek semmi esélye. Elég fehér szavazatot gyűjtött össze – különösen a kékgallérosoknál és a felső Közép-Nyugati tagállamokban –, amellyel ellensúlyozta a Demokraták óriási előnyét a kisebbségeknél és a fehér értelmiségieknél.

Az utóbbi években sok fehér szavazónál betelt a pohár a „haladáspártiak” állandó prédikálása közepette. Nagyon nem teszett nekik, hogy a kampány alatt „szánalmasoknak” nevezték őket a Demokraták. A Clinton kampány finisében egy celeb egyenesen a heteroszexuális fehér férfiak kihalását éltette.

Az elmúlt évtizedekben Washington támogatta a feketék, hispánok és ázsiaiak identitásának megerősödését, míg a fehér nacionalizmus elítélendőnek számított. De a fehér többség egyszer csak rájött, hogy nekik is van megvédendő identitásuk. A fehér nacionalizmus szelleme kiszabadult a palackból.

A fehér szavazók megváltoztak, de ezt a Republikánus Párt – Trumpot leszámítva – nem vette észre. Ez pedig elementáris politikai erővé vált a kampány alatt, olyannyira, hogy a feministák teljes döbbenetére a vulgár szóhasználatú és szexista beszólásairól hírhedtté vált Trump elvitte még a fehér nők szavazatainak többségét is.

Ki regulázza meg a szellemet?

De a szellemet szolgálatai után nehéz visszaparancsolni a palackba. A politikai ellentétek az új viszonyok közepette ideológiai helyett törzsi keretekbe helyeződnek át. És mindenekelőtt, ahogy az Jugoszlávia és a Habsburg Monarchia esetében is bebizonyosodott – érvel Schindler –, a nacionalizmus tüzét felloban(t)ásuk után már nehéz kioltani, ez pedig multi-etnikus társadalmak esetében akár végzetesnek is bizonyulhatnak.

Trump azt ígérte a fehér kékgallérosoknak, hogy visszaviszi a munkahelyeket az országba, újratárgyaltatja a rossz kereskedelmi megállapodásokat, állami infrastrukturális beruházásokkal teremt munkahelyeket, és a vállalatok adóinak csökkentésével is azon lesz, hogy új munkahelyek születhessenek. Elemzők azonban felhívják a figyelmet: bizonyos munkákat ugyan kiszerveztek, de sok munkahely a technológiai fejlődés, az automatizálás miatt szűnt meg. Ezeket nehéz lesz újrateremteni, ráadásul a folyamat folytatódni fog.  Márpedig, ha Trump nem fogja tudni teljesíteni a kampányígéreteit, a populista hullám még őt is elsöpörheti.

Káncz Csaba jegyzete